Radnóti kézjegyei

Rendhagyó Lapmargó t kínálok ebben a hónapban. A centenáriumi Radnóti-év, a Könyvhét Radnóti száma (s hadd valljam be: némiképp a krónikus időhiány is) alkalmi stílusváltást eredményezett. Egy néhány hónapja megjelent kötetből emelem át nagy kedvvel végzett irodalmi nyomozásom produktumát, az Alexandra antikvárium kincseiből összeállított míves - szakmai berkekben még az ellendrukkerekből is kényszerű elismerést kicsiholó - album Radnóti Miklós fejezetét. Pontosabban, annak egy részletét. Teszem ezt az említetteken túl azért is, mert a nagyközönség és a kritika figyelmét alighanem elkerülte ez a szokatlan vállalkozás: antikváriumi ajánló katalógusban nem túl gyakran találhatni a tudományos élet számára megkerülhetetlennek bizonyuló tanulmányok - ez a megállapítás most szomorú főhajtás Kerényi Ferenc emléke előtt, akinek az Új Magyar Athenas ba írott három remekszabott írása már csak posztumusz lehetett.

Elöljáróban még annyit: az alább ismertetett Radnóti kézjegyeit őrző kötetek, különleges nyomtatványok mindeddig ismeretlenként lappangtak.

***

Talányok sorát veti fel az a négy - Testvérek címet viselő - nyomtatott és dedikált oldal, amely Frankl Sándorné (Rózsi) hagyatékából került elő. A dedikáció szövege: „Rózsinak, Sándornak és Péternek, barátjuk: Radnóti Miklós 1939. január 24." Leginkább levonatnak vagy/és imprimatúrának nevezhetnénk a két keménylap közé japán fűzéssel kötött és a végén kiszedve aláírt Testvérek „novella" oldalait, amely Radnóti nevezetes prózai művének, az Ikrek havá nak bevezető fejezete. Az első megválaszolásra váró kérdés a dedikáció keltezése. Ferencz Győző monográfiája szerint az Ikrek hava könyv formájában 1940 májusában - a Válogatott versek kel egyidőben és egy helyen, a nem sokkal korábban A Toll című folyóiratot jegyző, működtető Kaczér Vilmos Almanach Kiadó jánál jelent meg. De a Testvérek a Franklin Társulat irodalmi, művészeti képes folyóiratában, a Révay József szerkesztette Tükör ben már 1939 novemberében nyomdafestéket látott. Ennek ismeretében még az a gyanú is felmerülhet, hogy a nyugodtságot tükröző íráskép ellenére a költő véletlenül eltévesztette az évszámot, ami bárkivel előfordulhat minden esztendő januárjában. Vagyis az 1940 májusi megjelenésnek lehetne az előzménye a Frankl Sándorné által megőrzött ereklye. Ám egyetlen összehasonlító pillantásra kiderül: az imprimatúra nem az Almanach Kiadó nál megjelent kötet előzménye (más a szedéstükre, más a betűtípusa). Ugyanez, a helyzet a Tükör -rel is, a folyóirat kéthasábos szedése még szembetűnőbbé teszi a különbséget. De ha nem az Almanach nál, s nem a Franklin nál készült, akkor hol és mikor?

Az Ikrek havá val, mint első s egyetlen nagyobb szabású prózai munkájával Radnóti - Ferencz Győző kutatásai szerint - hosszas tervezgetéseket követően 1939 nyarán kezdett intenzíven foglalkozni, naplójában is augusztustól szaporodnak meg az ezzel kapcsolatos bejegyzések. Mindazonáltal a nyitó fejezet kétséget kizáróan már majd' másfél évvel korábban kész volt, hiszen 1938. december 30-án - németül Geschwister címen - megjelent a budapesti székhelyű, német nyelvű napilap, a Pester Lloyd hasábjain. Alighanem tehát mégis ennek az évnek a végén, a következő, 1939-es esztendő elején kell keresni az imprimatúra forrásvidékét. Mivel azonban az Ikrek havá nak további fejezetei majd fél évvel később születnek csak meg, azt szinte bizonyosnak tekinthetjük, hogy az egyébként láthatóan gondosan korrigált imprimatúra még nem a mű egészét vetíti előre, inkább valamifajta „házi használatra" készülhetett példányt. Pontosabban : példányokat, hiszen a dedikált levonaton kívül ismertes még a „szériának" egy másik darabja, amely a Borda Antikvárium 1997-es ajánlójegyzékben, 8123-as sorszám alatt szerepelt. (Borda Lajos szíves közlése szerint Illés Endre könyvtárából.) Anélkül, hogy fantáziánkat túlságosan szabadon engednénk: mondjuk a Testvérek szedett szövege karácsonyi meglepetésként készült, készülhetett a könyvkötő-barát, (az 1944-ben ugyancsak nyilas pribékek által megölt) Frankl Sándor műhelyében, s a szóbanforgó példányra írt dedikáció lett volna a viszontajándék. A feltételezéseket mellőzve pedig marad a puszta, kézzelfogható tény: a költő családi identitásproblémáira választ kereső műnek, az Ikrek havá nak egy korai, nyomdai úton előállított unikális példánya.

1940 júniusában korszakos műfordításkötet látott napvilágot: a Radnóti Miklós-Vas István költőpáros közreadta Guillaume Apollinaire válogatott versei t. A kritikai fogadtatásban „szemnek tetsző értékes kötetként" aposztrofált gyűjtemény elejére Pablo Picassonak a kissé testes, katonaruhájában feszengő kubista költő barátot ábrázoló rajza került. A Vajda János Társaság kiadványának elemző esszéjét Cs. Szabó László (akkor a Magyar Rádió irodalmi osztályának is vezetője) jegyezte. „Ez a homályos költő olyan hanyagul és természetesen verselt mint Petőfi." - ajánlotta a magyar olvasó figyelmébe a tenyere véres, ám a tajtékzó Pegazust végig kézben tartó párizsi poétát. Az 1930-as évek végén - halála után harminc évvel - ismét felfedezett Apollinaire magyarországi recepciójának fordulópontját adja a költőpáros gyűjteményes kötete. Alighanem ezzel a fordítók is tisztában voltak, hiszen utószavukban azt írták: Apollinaire költészetének „teljes képét " szeretnék adni, majd hozzátették, hogy vélekedésük szerint „ezzel a magyar műfordítói irodalomnak, - de saját költői fejlődésüknek is tartoztak" .

A válogatás Apollinaire tizenhét versét közli, ebből tizenegyet Radnóti, hatot Vas István fordított. A műfordítópáros teljesítményét, Apollinaire újraértelmezését már a kortársak is nagy elismeréssel fogadták, a fél évszázaddal későbbi, évtizedek tapasztalatát összegezve, Radnóti biográfusa, Ferencz Győző úgy fogalmaz, hogy „megteremtették a magyar Apollinaire-hangot" . Az ajánlójegyzékben szereplő példányt a műfordítópáros az egy nemzedékkel idősebb festőnek dedikálta ekképpen: „Czóbel Bélának , akinek Apollinaire is szívesen dedikált volna, mély tisztelettel Radnóti Miklós és Vas István ". A dedikációt Radnóti fekete tintával írta a kötet „szennycímlapjára", az „és Vas István"- t a műfordítótárs láthatóan utóbb biggyesztette az ajánláshoz kék tintával. Ugyanezzel a kék tintával a 31. oldalon Vas A megcsalt szerető éneke című vers 14. sorában („Tündéri hitves hadsereg" ) a „Tündéri " jelzőt „testvéri "-re javította (a későbbi kiadásokban már mindenütt ez a szócska szerepel.)

Miután a dedikáció keltezetlen - a Radnóti, Czóbel, illetve Vas István kapcsolat is meglehetősen feltáratlan, ezúttal még feltételezésekbe sem bocsátkozunk, hogy mikor, milyen alkalommal született a beírás, merthogy számomra még az is kérdéses, hogy az egyébként igen szívélyes és találó tiszteletadás az Apollinaire-kortárs festőmester, Czóbel kezébe jutott-e.

Új magyar Athenas. Válogatás az Alexandra antikvárium kincseiből. Szerkesztette: Gréczi Emőke és a bevezetőt író Kiss Ferenc. Alexandra Antikvárium. 502 oldal, 9800 Ft.