Újságlapok a papírkosárból
Néhány hétig Párizsban csavarogtam. Jelentem, a francia televízió, a közszolgálati is meg a kereskedelmi is, ugyanolyan bűn-rossz, mint a magyar. Párizsban lenni mégis jobb. Egyrészt szebb és rendezettebb város, mint Budapest. Másrészt a néger és arab lányok gyönyörűek. S főleg ott az ember nem hall magyar híreket, és ez pezsdítőleg hat elmére, idegrendszerre, emésztésre egyaránt.
Hazaérve azonban átnéztem a lapokat. Tamás Gáspár Miklós cikkét még itthon olvastam, és majdnem mindenben egyetértettem vele. De: a törvény nem arra való, hogy betartsák vagy betartassák, a törvény igazodási pontot jelent. Jézus nem volt őrült, tudta, hogy az ember soha nem fogja az ellenségeit is szeretni, mint önmagát. Ha megpróbálja, elpusztítják, és a túlélő a törvényszegő lesz. De a törvényt, mint legvégső ideált, igazodás végett, ki kellett mondani! (Lopni sem szabad, ugye… )
És abban sem volt TGM-nek igaza, hogy hajrá antifasiszták, antirasszisták, demokraták és rendes emberek, ki az utcára! Nincs itt annyi rendes demokrata – sajnos. A Demokratikus Charta boldog hónapjai örökre elmúltak. (Nekem azok, az 1994-es választást megelőző hónapok jelentették a rendszerváltást, ami megelőzte és ami követte, szikes pusztaság, fájó csalódás; ugyanúgy, ahogy a szocialista forradalmat pedig ötvenhat jelentette nekem. Ami előtte és utána történt, annak már semmi köze nem volt a szocializmushoz.)
Hanem a visszhang meglepett. Bíró Béla azt mondja: „Kis János és Sólyom László kitűnő Népszabadságbeli írása”…stb. senkit sem érdekelt, ellenben az egész magyar közéletet izgalomba hozta TMG zavaros hablatyolása.
Hát kérem, a két említett cikk nem kitűnő, hanem csapnivaló. Nekem is lehet véleményem, nem csak Bíró Bélának… Kiss Jánosé azért csapnivaló, mert életidegen, doktriner, fundamentalista, ortodox-liberális. Sólyom László meg szakmabeli: jogász. A jogászdoktor pedig a közjogi problémákba belegárgyult, félfeudális, szerencsétlen, magyar dzsentri-értelmiség máig élő, fájdalmas szimbóluma, ahol még a tanári pályánál is durvább volt a kontraszelekció – négyévi diákdorbézolás után minden szamárból „doktor” lehetett. Mi bennük a kitűnő? Tán az írások stilisztikai színvonala?
Solymosi Ferenc pedig állandóan „Tamás” cikkéről beszél. Príma! Finom inszinuáció és megfoghatatlan. Tamás nevű filozófus-publicista ugyanis nincs. Van viszont egy Tamás Gáspár Miklós vagy TGM; a barátainak: Gazsi. Olyan ez, mintha valaki József, Tóth, Szabó és Nagy verseit elemezné. Ilyen költőket nem ismerünk. József Attilát, Tóth Árpádot, Szabó Lőrincet, Nagy Lászlót ellenben igen.
„Tamás okos ember… (és újra) Tamás okos ember… (sőt) Tamás nemcsak okos ember… (hanem) Tamás tapasztalt vitatkozó…” –, darálja, mint az imamalom, persze azért, hogy annál nagyobbat szóljon az ítélet: „Tamás” soha nem lesz hazánk nagy filozófusa, mert megakadályozza a média és a politika lélekmérgező hatása, és egyszerűen „butaságokat beszél”.
Tulajdonképpen miért is?! Mert „sajnos nem tudja, hogy egy adott cél elérése érdekében a fő mondanivalót nem szabad olyan kijelentésekkel fűszerezni, színesíteni, melyek az egész vitát más irányba terelhetik, melyek a javaslattevőt támadásnak tehetik ki.”
Sajnos Solymosi úrnak viszont fogalma sincs a publicisztikáról, a kommunikációról és a stilisztikáról. TMG ugyanis pont azért kiváló debattőr, mert mindig föl tudja izgatni az olvasót. Föl bírja bosszantani. Meg bírja botránkoztatni. Csak az izgalomba hozott olvasó képes fölfogni azt a lényeget, ami a megbotránkoztatás mögött lapul. Ha az olvasót tüchtig érveléssel elringatjuk, ásítani fog.
Publicisztikát átlagos újságolvasó különben sem olvas, átlapozza. Akkor olvas bele, ha azt hallja a haverjától, hogy te, ez a Tamás Gazsi megint valami állati klasszat irt! Vagy állati nagy marhaságot. Vagy valami fölháborítót. Mindegy.
Akkor jut el az olvasó tudatáig a lényeg, különben soha. Mert elalszik, mire odáig érne.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság