Történet, mese. Epika.
A posztmodern szerint szöveg, de ez az ő véleményük, nem az enyém. A film is történetet mond el. Jó film jó irodalmi alap, jó forgatókönyv nélkül csak véletlenül születik. A posztmodern film nem történet: képsor, de ehhez én nem tudok hozzászólni – ez nem az én világom. Éppúgy, ahogy a hangsort is csak akkor tudom értelmezni, ha a hangok morfémákká, szavakká állnak össze, azok szintaktikailag elrendeződnek, értelmük lesz és egy történetet mondanak el.
Február elején volt a magyar Filmszemle, ahol nem adták ki a fődíjat. Azt mondta a zsűri: nem adunk ki fődíjat azon az alapon, hogy „a gyönge kínálathoz képest még mindig ez volt a legjobb”. A zsűrinek volt egy prekoncepciója, egy látomása a JÓ FILMRŐL, ezt az elméleti mércét nem érte el egyik bemutatott mű sem. Igazuk volt? Ha ismerném a mércét, tudnék rá válaszolni – így azonban nem tudok. A művészetnek nincs mértékegysége, numerikusan (sublerral – ahogy Fejes Bandi mondta) nem mérhető. Minden mérce szubjektív. Ezért minden díj mögött művészeten kívüli, politikai szempontok húzódnak meg. Üzletpolitikai, művészetpolitikai (ideológiai) nemzetpolitikai vagy más szempontok. De sosem tisztán esztétikaiak, mert, mint mondtam a művészetnek nincs mértékegysége. Nem lehet azt mondani, hogy Shakespeare 97 pont, Goethe csak 95, Tolsztoj még kevesebb: 93.
Ez, magyarul: baromság. Nem?
Azt sem mondhatjuk, hogy Fellini 95, F.F.Coppla csak 89, de Steve Spielberg 93.
A könyvhét a MAGYAR KÖNYV nagy seregszemléje, de díjakat nem adunk ki. Nagyon helyesen. Akik azzal érveltek a zsűri döntése ellen a filmszemle után, hogy a magyar film számára rossz reklám, hogy a FILMSZEMLE NEM ADTA KI A FŐDÍJAT, elfelejtik, hogy a külföldi filmforgalmazókat nem pártok vagy uralkodó kormánykoalíciók nevezik ki. Azok üzletemberek, és fütyülnek a magyar Filmszemle díjaira. Megnézik a filmet, és eldöntik, bejön-e rá a néző vagy nem. Jó üzlet-e megvenni, vagy nem. Sajnos, a piacgazdaság, tetszik, nem tetszik, erről szól.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Ferencz Győző: A Weöres-összes elé
A magyar lelkiállapot helyzetképe – Beszélgetés Dr. Kopp Máriával
A csíkásztól a libapásztorig – Beszélgetés Selmeczi Kovács Attilával
Bibó István "Kapcsos könyve" – A két utolsó levélről beszél Huszár Tibor
A lelket edzi az irodalom – Beszélgetés Pálinkás Józseffel, az MTA elnökével