Tartalom és forma
Az esztétika örök kérdése, mi a műalkotásban a meghatározó: a forma vagy a tartalom. A forma teszi-e művészetté a tartalmat, a mondanivalót, vagy fordítva?
A baj ott kezdődik, amikor az értelmiségi úgy gondolja, neki hivatalból okosnak kell lennie, és mi bizonyíthatja jobban az értelmiségi okosságát, mint az, hogy kategóriákat állít föl, ilyeneket. mint: forma és tartalom.
Lehet-e vajon tanítani az írói mesterséget? Hisz példa van reá. Amerikai egyetemeken jeles amerikai írók tanítanak és tanítottak írás mesterséget, nem kisebb írók, mint például Malamud. A régi NDK bölcsészkarain is volt írói fakultás. Az én tanítóm Füst Milán volt, én tőle tanultam a mesterséget, igaz, hogy Milán bácsinak esze ágában sem volt írni tanítani. Füst Milán olvasni tanított, fölismerni a szépet, és élvezni a szépet, gyönyörködni benne. Beszélt ő látomásról és indulatról, bemutatta az indulatmenet ívét, szinte a dallamát, beszélt arról, hogy a művészet a vegetatíva dolga (aki Lukács Györgyöt ismeri, gondoljon az „egy vesszős jelrendszerre”), mindenről szó esett de formáról és tartalomról soha!
Az sem teljesen egyértelmű, hogy mit nevezzünk tartalomnak. Az írói mondanivalót, vagy a műalkotás témáját, tárgyát, amit az író mondanivalója hordozására talál ki és mesél el. Defoe Robinson Crusoe-ja arról szól, hogy Robinsont egy hajótörés után a tenger kiveti egy lakatlan szigetre, és hogyan képes ott föltalálni magát, hogy rendezi be néhány tárggyal, melyeket a hajóroncsból kimentett, új kényszer-lakhelyét, és hogyan építi föl a maga polgári komfortját. Aztán, amikor oltalma alá menekül egy bennszülött, hogy tanítgatja szeretettel, türelemmel az európai életformára. Ez a történet tárgya vagy témája. De nem ez a tartalma. Az írói mondanivaló, aminek a közlésére Defoe fölhasználja ezt a történetet, ennél sokkal általánosabb. A Robinson a XIX. századi európai civilizáció dicshimnusza. Péntek, a színes bőrű bennszülött figurája meg azt példázza, hogy a fehér ember tiszte megszelídíteni ezeket a vadembereket, és a vademberek számára nincs is csodásabb lehetőség, mint megtagadni ősi kultúrájukat (hisz bennszülött társai éppen ez ősi, primitív kultusz jegyében akarják fölfalni őt, amikor a nagy fehér Főnök megmenti az életét), fölvenni a kereszténységet, megismerkedni a világ legfejlettebb civilizációjával, az angollal. És alázatosan szolgálni a fehér embereket, akiknek viszont – az amerikai rabszolgatartókkal ellentétben (Defoe angol volt!) - kötelességük szelíd bánásmóddal, jósággal keresztényi szeretettel tanítgatni a vadembereket.
A konkrét forma pedig pikareszk, azaz kalandregény. Ennek is van külön üzenete. Nincs elveszett helyzet, az egész élet egy nagy, izgalmas kaland és én, a szerző, nem csupán a vájt fülűekhez óhajtok szólni, hanem MINDENKKIHEZ, aki olvasni tud és szeret.
Renoar megfestette Colette-tet, a csapos lányt. Ez a kép témája, de nem ez a művész mondanivalója, nem ez a műalkotás üzenete. A műalkotás üzenetét úgy fordíthatjuk le szavakra, hogy (például) imádom a dúskeblű dúsidomú, rózsaszín húsú nőket, az egészséges erotikát, és hogy a dolgoknak a valóságban vannak ugyan kontúrjai, de szemünk nem azt látja, szemünk színfoltokat rögzít: Colette arcán az abrosz fehérsége éppúgy tükröződik, mint az ég kékje és a lombok zöldje, vagyis magától értetődő, ha fehér, zöld és kék foltokat látunk Colette rózsaszín arcán, ettől Colette még gyönyörű, és a világ akkor igazán szép, vagyis akkor ábrázoljuk hűségesen, ha pillanatnyi impressziónkat bírjuk megragadni és azt keltjük életre a vásznon.
Azt hiszen nem szorul magyarázatra, hogy ha egy epikai műalkotásban nem is tudom olyan világosan bizonyítani forma és tartalom szerves egységét, a képzőművészetben látványosan összeforr a két kategória. A kép tárgya, témája Colette. De a mű üzenete a megformálás módjában, az impresszionista technikában éppúgy benne van, mint az ú. n. mondanivalóban: Szépek a dús női idomok, szép a nyár, és egyáltalán: az élet szép!
Forma és tartalom tehát dialektikus egységet alkot, mondanám, ha a dialektika fogalmát nem mocskolták volna be hazug és áruló bolsevista írástudók.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság