(József Attila)
Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
Azt is József Attila írta, hogy „Mindenkor idejük van a zsoltároknak”; egy irodalommal foglalkozó periodikában mindenkor helye van a költőnek, de most nem minden aktualitás nélkül idéztem.
Mióta az ember társadalomban próbál élni, örök gondja a rend és a szabadság korrelációja. A kettő föltételezi is, de ki is zárja egymást; nem csak Marxot, akár Hegelt is idézhetem, ha azt mondom, hogy a rend és szabadság dialektikája szabályozza az emberek együttélését.
Napjainkban, kies hazánkban a gyűlöletbeszédnek nevezett uszítás körüli vita teszi aktuálissá rend és a szabadság ellentmondásának dilemmáját. Joga van-e a demokráciának megvédenie önmagát akár a demokrácia szélsőséges megnyilvánulásai korlátozása árán is?! Mit veszélyeztessünk? A kisebbségek, bizonyos embercsoportok érzékenységét, testi épségét, akár életét vagy az abszolút szólásszabadságot?
Nem gúnyolódom, mert a szabadság korlátozása a legkisebb aránytévesztés esetén is a szabadságjogok súlyos megsértéséhez, zsarnoksághoz, totális diktatúrához vezethet; demokráciánk védelme ürügyén a nyílt társadalmat könnyen univerzális börtönné változtathatjuk. Itt, Közép-Európában különösen, ahol a totális diktatúrára és a gyűlöletbeszéddel, kirekesztéssel kezdődő genocídiumra is túl közeliek a példák. Nemcsak csak Hitlerre és Szálasira, de Sztálinra és Rákosira is gondolok. Nem csak a Holokauszt során áldozatul esett hatszázezer etnikailag zsidónak tekintett magyar állampolgárra, de a Don-kanyarban, a nácik elé túszul odavetett kétszázezer magyar katonára is gondolok, akikért nem sok könnyet ejtett a magyar történelmi uralkodó osztály.
Vagy szabadság van, vagy rend: így fest a dolog első megközelítésben. Csakhogy a normális ember mind a kettőre igényt tart, a szabadságra és a rendre is. Nem olyan bonyolult ez: csak mint a tűz és víz. Látszólag a természet két legellentétesebb eleme, de víz nélkül sem élhet az ember, és most már tűz nélkül se nagyon, túlzottan hozzászoktunk. És vajon a tűz és víz kezelése, hogy mindkettőből legyen szükség szerint, de azért ki ne oltsák egymást, nem aránykérdés-e? És mi a sok, mi a kevés? Ha kiapad a folyó, ha az erdő, mező sivataggá válik, éppolyan veszélyes, mint a nagy, pusztító árvizek, melyek nem csak házakat, de fél városokat is elsodorhatnak. Tűz nélkül sem főzni, sem a hideg ellen védekezni nem tudunk, a Prométheusz mítosz, és a családi tűzhely fogalma egyaránt szimbolizálja a tűz jelentőségét az életünkben, de sem a vulkánkitörések, sem a többezer hektáros megfékezhetetlen erdőtüzek nem biztosítják, hogy „az otthon, mint a nagyvilág, ki ne hűljön”. Nem az atombombák izzó tűzgömbjéért, nem a napalmbombáktól égő, földig rombolt városokért hozta meg Prométheusz emberfölötti áldozatát.
Gyönyörű szép, és az esztétikai szimbólumok nyelvén tökéletesen érthető a költő látomása:
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartotékadat.
Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
Jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
De hogy lehet mindezt egyértelmű és egzakt, kijátszhatatlan törvényekbe foglalni? És a törvény szankcionálására létrehozott erőszak szervezeteket miképp bírja a jogalkotás demokratikus hatalmi ága kordában tartani?
Ezekre a kérdésekre nincsen még pontos válasza a XXI. századnak.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Száraz tónak nedves partján – Palicsi tolnaiádák – beszélgetés Tolnai Ottóval
Árverés és díjátadás a Petőfi Irodalmi Múzeumban – Fogadott fiú és barát a Füst Milán Alapítványban
noran könyvkiadó – Kőrössi P. Józseffel beszélget Nádor Tamás