Európai nemzeti öntudat?
Óvakodj a félművelt emberektől!
(néhai Kertész Ferenc)
Eleinte nem értettem apámat, szokásos jóhiszeműségemmel úgy gondoltam, a félműveltség az első lépés a műveltség felé. De apám nem innen közelített, és kiderült: neki volt igaza. A félművelt biztos benne, hogy tud valami, pedig nem tud semmit. A félművelt kezében igazság törmelékek vannak, de azt hiszi birtokában van a teljes igaz-ság. A félművelt nem kételkedik, és aki nem kételkedik, mindig hajlamos a totális diktatúrára, ezért a félművelt életveszélyes. Emberiség-veszélyes!
A műveletlenek tiszták és nyitottak, nekik érdemes regényt írni, ők értik meg Adyt, József Attilát, Nagy Lászlót; a félműveltek lesznek viszont a megszállott nacionalisták, a fundamentalisták, a vallásos rajongók, a rasszisták, a nyilasok, az ávósok, a besúgók és egyéb bolsik; a félműveltből lesz a hatalomra kerülő hibbant bürokrata és vérszomjas kispolgár és a hívő jobboldali és a szadista tömeggyilkos. A műveletlen, ha vét a btk. ellen, egyszerű bűnöző lesz, a félművelt fanatikus terrorista.
A félműveltek a globalizmus elszánt hívei és mániákus tagadói. Mert tudnak valamit, de azt rosszul tudják… Vagy az ortodox neoliberalizmus fanatikusai, vagy az interneté. Az uniformizálódás fanatikusai, az egyenkultúra megszállottai, arról álmodoznak, hogy majd Hollywood a Cartoon Network, a Shopping Mall-ok, a Nike és az Adidas mindent lehengerlő világa öltözteti egyenszellembe és egyenruhába az embereket az egész földön és akkor jaj, de jó lesz. Mindenki egyforma lesz, és megszületik a világbéke!
A Coca-Cola nem azért népszerű, mert olyan jó. A Coca-Cola nem jó – pocsék. Csakhogy a Coca-Cola Amerika szimbóluma. Aki Cocát iszik, az Amerikát iszik, és egy kicsit amerikaivá válik. Ahogy a kannibál is azért ette meg legyőzött ellenfelét, hogy az ereje belészálljon. Aki McDonad’s hamburgert eszik, az Amerikát eszi magába, és egy kicsit amerikai lesz. És amerikainak lenni jó, mert Amerika az Út, az Igazság és az Élet. Amerika a Hatalom és a Dicsőség. A legerősebb s a legnagyobb.
Így aztán a globalizmus sokak számára azt jelenti, hogy a Globusz egyenlő lesz Amerikával. Az pedig azzal jár, hogy Amerika megszűnik az individuális szabadság bástyája lenni, Amerika átalakul, és a totális diktatúrával, a globális önkényuralommal lesz egyenlő. A globalizáció folyamatának korlátok között tartása, kontrollálása hamarosan védekezés lehet a világ elamerikanizálódása ellen.
Egyetlen, nagyon racionális példa: Az amerikai mezőgazdaság messze a világelső. De milyen áron? A génkezelt növények és állatok termelése és tenyésztése árán. Ezt a gyakorlatot az amerikai mezőgazdaság anélkül folytatja, hogy a génkezelés és gyógyszerezés hosszú távú hatását az emberre tesztelték volna. Például: hogy a szarvasmarha mihamarabb elérje a vágósúlyt, mérsékelt hatású antibiotikummal kezelik. Az eredmény: a marha egyharmadával korábban éri el a vágósúlyt, azonban az antibiotikum rengeteg penicillin származékokra rezisztens baktériumot, vírust fejleszt ki az állatban, ezt a fogyasztó megeszi, és a fogyasztó szervezetében is megjelennek a penicillin rezisztens baktériumok.
Ha a fogyasztót (beszéljünk magyarul: az embert) komoly fertőzés éri, szervezete rezisztens lesz az antibiotikumokra. Tehát nem az a veszély, hogy az embergyógyászatban sok antibiotikumot használunk, az igazi veszély az amerikai marhahús. A tudós komoran ismerteti a veszélyeket, s az amerikai farmer vigyorog: az állam nem tiltja ezt az eljárást, majd bolond leszek nem használni, amikor pénzt hoz.
Ez Amerika. Egy dán sertéstenyésztőt láttam a Spektrumon, aki azt magyarázta, hogy állattenyésztésben utol kell érnünk Amerikát, különben Amerika bedarál bennünket, európaiakat.
Biztos? Nem kellene Amerikával szemben inkább bizonyos egészséges európai öntudattal, közösség-tudattal, ha úgy tetszik Európa nacionalizmussal fölvenni a harcot? A franciák mellé állni, akik ezzel már régen kísérleteznek?
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság