Derűs vagyok és hallgatag
Ez a József Attila vers arról jutott eszembe, hogy láttam a minap két filmet: egy jót és egy rosszat. A jó mozi a Hálózat című amerikai film volt Sandra Bullockkal, a rossz: az Egy irányított elme. Ez utóbbi sci-fi horror, s én már a műfajt sem szeretem, és akörül forog, hogy a jövő tudománya, ha gonoszok kezébe kerül, hogyan lesz képes a tökéletes agymosásra. A Hálózat viszont arról szól, hogy a digitális adatbázisok kisajátításával hogy lenne képes egy (nem föltétlenül iszlám) terrorista szervezet átvenni egy egész társadalom, egy egész ország – akár az USA – az irányítását, és hogyan képes eltörölni a föld színéről bárkit, a konkrét esetben a vonzó és szeretnivaló Sandra Bullockot. Ez hiteles; a digitális adatbázisokkal behálózott világ csakugyan így működik; a veszély reális. De egyik film sem teszi föl a kérdést: miért? Ezek a gonoszok miért gonoszok, mitől ilyenek a „kriminális elmék”? Egyszerűen így születtek?
„Nincs senki, akire rámondjam: örömét lelte nyomoromban” – írja ezzel szemben József Attila, mert a tőkés nem az a szupergonosz, aki még örül is a költő és a proli nyomorának; egyszerűen teszi, amit az osztályhelyzete diktál, sőt, olykor „borong, hogy ó, mi mennyire nyomorgunk…” Ezt nem tudják odaát, a tengerentúl, s ha tudják is, nem akarják tudni.
Ebben a tekintetben az újvilágiak ókonzervatívok, nem akarnak tudni osztályérdekről, a világ számukra jókból és rosszakból, tisztességesekből és gonoszokból áll. Ez részben vallásosságukból fakad: olyanok vagyunk, amilyennek Isten teremtett, a protestánsok hisznek a predestinációban vagy ebből kiindulva, az (ál)tudományos genetikus determinációban: kit milyenné formáltak a génjei. Ja, belejátszhat még az egyén jellemébe a sorsa is: a csonka család, az alkoholista és drogos szülők, a családon belüli erőszak, frusztrált gyerekkor – de ezek a jelenségek is metafizikusak, nem egy hibás társadalmi rendszerből fakadnak. A fontos az, hogy a megközelítés ne legyen szociológiai, mert akkor végig kellene gondolni a társadalom struktúráját, és kénytelenek lennének kimondani, hogy rosszul működik a rend, a viszonyokban van a hiba, és a renden, a viszonyokon, sőt a rendszeren kell változtatni. Márpedig az társadalmi változás lenne, forradalmi, és ők nem azért jöttek ide Amerikába, a szabadság földjére, hogy ki legyenek téve a forradalomnak, hogy a társadalmi viszonyokon szarakodjanak: azok olyanok, amilyenné ők, az amerikaiak alakították őket: a pionírok, az Alapító Atyák és utódaik – és passz!
Aki a társadalom rendjét megkérdőjelezi, az magát az Amerikai Egyesült Államokat kérdőjelezi meg, az kommunista, aki kommunista, az szovjet ügynök, aki szovjet ügynök, az hazaáruló. Igaz, hogy Szovjetunió már nincs, de a társadalom rendjének szent mozdulatlansága elvi kérdés. Ezen belül vannak a rosszak és a jók. (Azt kellene kideríteni, miért Amerika ellenesek a világ konzervatívjai, mert ennél szuperkonzervatívabb gondolkodás nem létezik.)
Mi lehet az oka? Gyanítom, ugyanaz, amiért Kálvin máglyára küldte Szervétet. Az Alapító Atyák bölcsességét nem lehet kétségbe vonni, az Alkotmány tökéletességében nem lehet kételkedni. Egyszer REND tétetett a rendetlenségben, azóta ez a REND a legfőbb dogma. Ezzel szemben Marx azt mondja, hogy nincs olyan törvény, akár tudományos, akár társadalmi, amit egy új fölfedezés, egy úgy helyzet ne írhatna fölül. Amerikában, tudjuk, Marx sosem volt divatos…
Lám, József Attila mit mond? „Nincs senki, akire rámondjam: örömét lelte nyomoromban.” És ettől, hogy konkréten nem kell gyűlölnöm senkit: „derűs vagyok és hallgatag”.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság