Csak ami volt, annak van bokra…
Brúnó volt a legkedvesebb kutyám. A boldogságtól, hogy velem lehetett, úgy csóválta a farkát, hogy az egész gerince kígyózott tőle, a fejét belém fúrta (bárhová, ahol elért) –, maga volt a szeretet sárga villáma. Az első igazi kutyám, akinek a gazdája is én voltam.
Csak a történet végét szeretném elfelejteni, de nem lehet, mert megtörtént, és ami megtörtént, az van. Nem múlik el. Velünk marad. Egy állócsillag százezer fényévnyire fölrobbant, és régen nincs már. De a fénye most ért ide, látjuk. Az egész mindenség, amit látunk, elmúlt, már csak történelem: – mégis itt van. Velünk.
Detti tudta, milyen régen szeretnék kutyát, és úgy döntött, megmutatja, hogy elvált nejemnél ő sokkal különb: mellette kutyát is tarthatok. Nyáron van a születésnapom, ilyenkor alom már nincs, Detti fölhívta az ebtenyésztőket, ahol ajánlottak egy öthónapos magyar vizslát. Én olyan boldog voltam mint egy gyerek.
Azonnal egymásba szerettünk, Brúnó meg én. Pont olyan gyanútlan volt, olyan átverhető, a nagy szeretetével pont olyan kiszolgáltatott, mint én. És hamarosan kiderült, miért volt eladó.
Alulharapásos volt, továbbtenyésztésre alkalmatlan. És még túlmozgásos is, hát Detti, ha már kan létére nem fedezhet, kiheréltette, hogy lehiggadjon. Persze nem higgadt le. Én így is imádtam, de Detti kezdte unni. Túl sok baja volt ennek a szegény kutyának, és nem lehetett büszkélkedni vele. Valami vadásznak megmutattuk, és azt mondta, vadászatra nem jó, nagyon „lazán izmolt”. De hiszen úgy fut, mint egy agár! Igen, mondta a vadász, rövidtávon, de nem elég kitartó. Egyébként is össze van nyomva a tüdeje.
Micsoda? Tényleg… eddig nem vettem észre, hogy a mellkasa jobb oldalon behorpadt. Kölyökkorában valami balesettől eltörhettek a bordái. Az is később derült ki, hogy időnkint tikkel a fejbőre, pontosabban a fülmozgató izmai. Ez bizony egy gyógyult szopornyicára vallott. A szopornyica agyvelőgyulladás, Brúnó túlélte, de ettől kicsit dilis lett. Egyszer lenyelt egy olyan négy centi átmérőjű tömörgumi labdát, meg kellett műteni, a gumilabda mellett egy nagy építőkocka, kavics, pezsgősdugó és egy egész luftballon volt benne. Igen, flúgos volt egy kicsit…
Nekem természetes volt, hiszen ilyennek vállaltam. Valahogy rámbízta az Isten… a Sors… – mit tudom én! Rámbízatott. Ahogy az ember a fogyatékos gyerekét is szereti, sőt. Jobban szereti.
Dettinek azonban így már nem volt ínyére. Hiszen így semmi haszna. Kiállítani nem lehet, szaporítani nem lehet, dicsekedni nem lehet vele, inkább szégyellni való. Detti szabadulni akart tőle, szerette volna elajándékozni, de egy hibás kutya nem kellett senkinek. Titokban örültem, és nem is álmodtam róla, hogy Detti már radikálisabb megoldást fontolgat.
Aztán Brúnó félig megette a plédet, a vadonatúj plédet, és ez nem volt megbocsátható. El kell altatni – mondta Detti határozottan –, ez a kutya nem normális. Tudtam: kutyát tartani egy házaspár csak egyetértésben képes, és ez a második házasságom volt; bizonyítani akartam.
Nem mentem el velük. Derűsen jött haza, szép volt, sugárzott. Fogta a kezem, mosolya kéken világított, szőke hajában aranylott a napfény és mondta, mondta selymes, búgó, okos hangján, hogy egész-séges önzés nélkül minden élőlény elpusztul, ez alapvető biológiai törvény. Egészséges ember azért tart kutyát, hogy örömét lelje benne, csak a mazochista vállal értelmetlen terheket.
Három év múlva kirúgott; meg kell értenem, mondta selymes, búgó hangon, okosan, hogy neki már nem jó velem. Megértettem: csak mazochista vállal értelmetlen terheket…
De az én árulásom nem múlik el azzal, hogy megbűnhődtem érte. Ahogy Brúnó szeretettől homályos sárga pillantása, meleg, kutyaszagú lihegése, úgy a gyalázatom is velem marad az örökkévalóságig, akár egy százezer fényévnyire fölrobbant szupernóva.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság