Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
Az állampolgár természetesen elvárhatja, hogy a közelében működő atomerőmű üzemzavarairól pontosan tájékoztassa a média. Hogy megmondhassa annak a sok szamárnak, mi a teendő!
Miért, ő tudja? Hát persze, hogy tudja; ő a kompetens!
Ortega y Gasset már több mint hetven éve pontosan leírta, hogy a tömegember mindig mindenben illetékes. Ő mindent jobban tud. Jobban tudja, hogyan kell focizni, tanítani, gyilkost elkapni, politizálni, poloskát irtani, repülőgépet vezetni és atomerőművet irányítani. És ő az etalon. A tökéletes polgár. Aki nála okosabb, műveltebb, szebb, tehetségesebb, képzettebb, az hülye vagy hazudik.
Persze, ez az éremnek csak az egyik oldala. Mert másrészt, félretéve Ortegát, az állampolgárnak igenis joga van tudni arról, ha valami fenyegeti, és azt is, hogy milyen mértékben. És Csernobil óta minden atomerőmű joggal gyanús.
Azonban egy közönséges üzemzavar minden atomerőmű életében szinte normális eseménynek tekinthető, nem tisztességes fölfújni, de a média már régen nem a tájékoztatást tekinti föladatának. Ezt naiv álmodozók hitték a rendszerváltás óráiban. (Persze magam is.) A kereskedelmi kommunikáció egyetlen célja hogy szenzációvá, botránnyá fújjon föl minden hangyányi eseményt, mert ahogy a drogfüggő is naponta kénytelen emelni az adagját, az információmérgezésben élő modern embernek szintén emelni kell minden üzenet botrányszintjét, hogy egyáltalán odafigyeljen. Mert ha nem figyel igazán, esik a példányszám, a nézettség, esik a reklámok ára és a dominóelv alapján az egész kapitalista világrend válságba kerülhet.
Az atomerőmű üzemzavarait tehát föl kell fújni (az újságíró ebből él – ő csak teszi a dolgát), vagy politikai bombát kell robbantani a kormány ellen, vagy környezetvédelmit: gyilkol a sugárszennyezés! (ez a bomba is nagyot robban az ellenzék kezében), a harmadik az üzleti bomba: bizonyos köröknek, akik az áramimport üzletben és a hagyományos erőművekben, a vízügyiseknek, akik a vízierőművek építésében érdekeltek, annyira jól jön, ha az atomerőmű nem termel elegendő áramot, hogy még az sem kizárt (a krimi mindig jól eladható), hogy direkt okoztak technológiai fönnakadást az atomerőműben.
Na most ki tegyen igazságot? A tömegember, aki mindenben illetékes és mindent jobban tud? Netán a politikus vagy az üzletember, akik abból a szempontból már majdnem szentek, hogy maguk felé hajlik a kezük? Vagy a környezetvédők, akik nem bírják eldönteni, hogy az atomerőmű, vagy a hagyományos, emanációt kibocsátó, fosszilis tüzelésű (szén, olaj), erőművek veszélyesebbek-e, vagy a vízierőművek, melyek nem egy borzalmas tömegkatasztrófát idéztek már elő gátszakadás, az időjárás pontatlan fölmérése vagy akár az előre nem kalkulálható földrengések következtében.
Egy történet jár az eszemben. Nem egzakt igazság, nem tudo-mányos tétel. Történet, amiből mindenki azt a tanulságot vonja le, amit akar. Kínai szindróma, James Bridges filmje. A média véletlenül van ott az atomerőműben, de valami gyanúsat látnak. Kiderül, hogy bizony üzemzavar van, és az egész verklit le kellene állítani, de az áramkiesés hatalmas veszteséggel járna. A tőke érdeke, hogy az erőmű működjön. Különben is sokezer háztartás, munkahely stb. függ a folyamatos termeléstől. Az erőmű dolgozói érdeke, hogy megtarthassák a munkahelyüket. A bajt ők látják igazán, de azt is, hogy a rizikó nem 100%-os. Talán megúszható. (Talán nem.) A riporter és az operatőr (Jane Fonda, Michael Douglas) persze a szenzációból ének, de most ezen túl többszázezer élet is az ő kezükben van. És egy szakember (Jack Lemmon) úgy dönt, ha kell ő egymaga föltárja a valós helyzetet. Ha belepusztul is.
Belepusztul. A riport óriási szenzáció, karrier. És több százezer, talán millió ember megmenekül. De… ha mégis a tőkéseknek volt igazuk? Ha meglehetett volna úszni…?
Nem valószínű, de lehet. Nem rágják a szádba, te döntöd el. Ez nem kommunikáció, ez művészet. Tudatformálás.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai