A szeretet oszthatatlan
Ervin áll a napsütésben az óvoda kerítésének a sarkán, ott a panelházak között a nagy zöld réten, a kutyalegelőn, be van öltözve kutyasétáltatáshoz, kezében a nyolcméteres szíj. És Brúnó? kérdezem.
Brúnó egy gyönyörű ír szetter, akit Ervin sosem akar elengedni, ezért a nyolcméteres szíj. – Meglógott, mondja Ervin, három órája üldözöm, itt kószál a környéken, de nem jön ide.
Mindig volt valami rejtélyes Ervin és Brúnó körül, miért nem engedi el a kutyát, miért lohol utána kilométereken át a telepen (mert a szetter, ugye, mozgásigényes, azt futtatni kell), és miért kell Brúnót folyamatosan etetni azzal a Porció nevű, fillérnyi nagyságú, száraz kutyatáppal, hogy valami mindig legyen a szájában, de mégse hízzon el; persze az én spánielem, aki egy zabagép, azonnal kiszúrta, hogy Ervinnél kaja van, és olyan ellenállhatatlanul koldult (ezt nagyon tudja csinálni a szemét), hogy az aranyszívű Ervin nem bírt ellenállni; úgy könyörögtem neki, hogy ne etesse Benjámint, ne rontsa el a kutyát. Na jó. Ervin azóta nem ad neki kaját, de Benjámin a múltat nem felejti el, és Ervint azóta is ájultan imádja.
Brúnó, mint kiderült, befogadott kutya, ott kódorgott az Ervinék kapuja körül; szőre mocskos volt, tépett, fénytelen, tele volt sebekkel, hetek óta nem ehetett, zörögtek a csontjai, büdös volt, bolhás és férges, kullancsos, iszonyúan félt és iszonyúan éhes volt, Ervinnek megesett rajta a szíve, és napokig vadászott rá, végre a kutya éhsége legyőzte a félelmét, és Ervin befogta. Sőt: befogadta. Megfürdette fésülgette, sebeit kezelte, kiirtotta a bolháit, kiszedte a kullancsait, féregtelenítette, elvitte állatorvoshoz, nincs-e valami komolyabb fertőzése (nem volt), beadatta neki az aktuális oltásokat, és Berci kezdett lassan úgy viselkedni, mint egy normális gazda családjában egy normális kutya: játékos volt, és mindenkit szeretett, és boldog volt, és hálás, csak valami megmagyarázhatatlan okból nem lehetett elengedni, mert azonnal világgá ment.
Miért? Miféle emlékeket hurcolhatott, miért menekült el a biztonságos otthonból? Fölfoghatatlan. Ha napok múlva hazakeveredett kezdődött a fürdetés, fésülés, bolhairtás szocializálás folyamata elölről. Ervin beszerezte a nyolcméteres szíjat, és azóta lohol a kutya után.
És most ott áll negyedik órája a napon – nincs benne harag, Brúnó itt kering körülöttünk, szelektív süketség van rajta, nem hallja a nevét, ez hagyján, mondja Ervin, az a bosszantó, amikor fél méterre megközelít, és ha nyúlok érte, megugrik. Ervin jobb híján Benjáminnal játszik, aki változatlanul rajong érte, most hanyatt dobja magát, és kéjesen brummog “dorombol”, amint Ervin a hasát gyömöszöli, de Ervin fél szeme a saját kutyáján van, kicseréllek Brúnóval, mondja Benjáminnak, persze nem gondolja komolyan, mert imádja azt az idegbeteg dögöt. Én már régen hagytam volna, menjen a francba, ha akar! Milyen kutya az, aki világgá megy, ha elengedik? Kutya az olyan?!
Ervinnek kutya. Pedig Ervin nem kutyabolond: Ervin ilyen. A családjával is ilyen, a szomszédaival is. Egy jóképű, negyven körüli, kemény pasas, semmi különös… Most szabin van, és süt a nap, azt mondja, most kivárhatja, míg a kutya észre tér, de mi lesz, ha holnapig sem tudja befogni, holnap már melóznia kell.
Arra gondolok, a szeretet oszthatatlan. Aki így tud szeretni egy kutyát, az minden rászorulót, minden nyomorultat szeretni tud. Nekem ne mondják, hogy az emberi természet kiismerhetetlen, rejtélyes, hogy a szadista SS tömeggyilkos a koncentrációs táborból, a gázkamra mellől hazasétált, és szeretettel magához ölelte, megcsókolta a feleségét, ölébe vette gyerekeit, megsimogatta a kutyáját, és Mozart zenét hallgatott. Ez nem rejtély, ez hazugság. Lélektani képtelenség. Csak eljátszotta az érzelgős németet, mert ez volt a divat, a társadalmi szabály. “A kötelesség az kötelesség! A család az meg család”… Ilyen nincs! Mint ahogy olyan sincs, hogy az inkvizítor szereti az eretneket; szeretetből égeti el máglyán, hogy megmentse halhatatlan lelkét a kárhozattól. Sose higgyetek annak, aki egyszerre tud szeretni és gyűlölködni is.
Az pózol.
Hazudik!
Az olyanhoz sose engedjétek hozzá a kisdedeket, mert mondhat bármit – a lelke mélyén pedofil és szadista.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Száraz tónak nedves partján – Palicsi tolnaiádák – beszélgetés Tolnai Ottóval
Árverés és díjátadás a Petőfi Irodalmi Múzeumban – Fogadott fiú és barát a Füst Milán Alapítványban
noran könyvkiadó – Kőrössi P. Józseffel beszélget Nádor Tamás