A parlagfű gyökerei
1972-74 körül, a pontos dátumra sosem emlékszem, biztos ezért nem lettem tudós, ezért maradtam egyszerű mezei író, akinek az emlékek, a képzetek és a képzelet, az igaz mindig fontosabb, mint a valódi; aki sosem egzakt adatokat, csak szerkezeteket; a poétika nyelvén: szituációkat, konkrét és partikuláris élethelyzeteket raktároz el a tudatában –, szóval akkortájt mindenem megvolt, hogy boldog legyek. Megjelent a Makra, sikeres voltam; újabb kiadások, fordítások, színpadi bemutató, forgatókönyv megrendelés; 74-ben (erre pontosan emlékszem) megvettem életem első Zsiguliját, ronda, bilikék színűt, de nem érdekelt: autó volt! – és megszereztem a jogosítványt is; negy-venkét éves voltam, a feleségem huszonegy; szép volt, tehetséges és szeretett (én legalábbis úgy hittem…), főiskolára járt, én együtt lóg-tam éjjel nappal a színinövendékekkel; szerettem őket, ők is szerettek engem, befogadtak, nem éreztem, hogy sokkal öregebb vagyok, haverom volt az akkor még elbűvölően szép Soproni Ági is – és boldogtalan voltam.
Tudtam, hogy valami véget ért; nem most, már hatvannyolcban, csak most jelentkezik; valami, ami ha nem is volt jó, de reményekkel volt teli, és ami most jön, az reménytelen. Ráléptem egy útra, ami már csak lefelé vezet. Nem azért, mert öregedni kezdtem. Azért is… de nem csak én – a világ is akkor indult el az összeomlás felé.
Begyűrűzött az olajválság, leállították az Új Gazdasági Mechanizmust, Kádár azt mondta: nem oszthatunk el többet, elvtársak, mint amennyit megtermelünk, a “Nehéz a boldogságtól búcsút venni…” kezdetű slágert a szilveszteri műsorban úgy énekelték, (lehet, hogy maga Hofi), hogy nehéz a jóléttől, az ígéretes gazdasági fejlődéstől, a fridzsider-szocializmustól búcsút venni; most a nadrágszíj meghúzása következik, hét sovány esztendő, és az ismert magyar elmebeteg takarékosság: itt két fillért spórolok, ott száz forintot kidobok az ablakon. Leállt a szolíd, tisztességes gyarapodás.
Itt kezdődött igazán a prekapitalizmus, mert akinél egyszer berobbant a motor, az már nem kapcsolta ki. Ha törvényesen nem ment, megkereste a kiskaput. A magamfajta balfácánok itt maradtak le. Ekkor kezdett kinyílni a jövedelem olló: növekedni a különbség a gazdagodók, a nyertesek és a lemaradók, a vesztesek között. Ősszel Leányfalun sétáltam: ott dolgoztam a Mafilm alkotóházában, és nézegettem a rengeteg nyaralót, melyek az utóbbi pár évben úgy nőttek ki a földből, mint eső után a gomba. Kedves faházacskák, hétvégi vityillók és az újgazdagok hivalkodó palotái. Én ebből már végleg kimaradtam.
Uram, betelt. Hatalmas volt a nyár.
Nem épít házat már, kinek ma nincs.
Ki most magányos, az marad sokáig.
Akkor gondoltam először Hölderlin versére, amit aztán mottóul a kilencvenben megjelent regényem, a Zakariás elé tettem Timár György fordításában.
Akkor éreztem először, hogy betelt. Az én sorsom is. Mostantól nem lehet életstratégiám a túlélés. Mostantól nincs miben reménykednem. Már nem jöhet jobb, csak rosszabb, egyre rosszabb. A jövő nem az emberarcú szocializmusé, nem a demokratikus kapitalizmusé: a jövő az ügyeskedőké.
Rohanunk a kriminokrácia felé. Gengszterek váltják föl a bolsevik diktátorokat. Jön a valóságban az amerikai akciófilmek világa, csakhogy én nem vagyok se karate, se kick-box bajnok, reménytelenül nem én vagyok Sylvester Stallone, se Schwartzenegger, se Steven Seagal, se Chuck Norris.
És már nem is leszek. Kiöregedtem… És akkor éreztem, mennyire a szívemből írta Szécsi Margit az Imádság című versét:
Ami van: el kell rabolni,
ami van: ezé s ezé –
világ ura, végy be engem
fenevadjaid közé.
De a világ ura nem vett be…
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság