A kommunikáció további titkai
Ott tartottunk két hete, hogy az olyan emberi alkotásokból, melyeket művészinek nevezünk, nem zárható ki a szórakoztatás, az örömszerzés szándéka. És hogy a „művészi” mindig közvetít, kom-munikál valamilyen üzenetet, ha az alkotója nem tudja vagy nem akarja tudni, akkor is. Na de hogyan történik ez a folyamat?
Azt ígértem, az egzakt, vagyis a pontos, mérhető tudományok eszköztárával próbálkozunk, és ebből a körből csak akkor lépünk ki, ha valami, ami tény, sehogy sem magyarázható meg természettudományos alapon.
Az informatika, azon belül a kommunikáció elmélet, egzakt tudomány; különböző üzenetek közlésének a tudománya. A közlés mindig jelek által történik, a jeltudomány (szemiotika) is olyan pontos és száraz természettudomány, akár a quantummechanika. Vannak organikus, természeti jelek. Ahol füst van, azt jelenti: ott tűz is van. Vannak az ember által kommunikációs céllal alkotott jelek. Például tüzet tudatosan is gyújtottak őseink az egyik hegyen, hogy a másik hegy mögött megbúvó falu (közösség) népének üzenjenek, az ilyen tűz már kommunikációs jel. És attól függően, hogy a tűz nagy van kicsi, hogy egy, kettő vagy három, a nagy sziklától balra vagy jobbra van-e, a tűz-jeleknek jelentésük volt, mert tüzet rakók kitaláltak egy rendszert, a tűzjelzések használati szabályát. Vagyis a jel jelentése a használati szabálya.
Egy nyelvi jel jelentése is a használati szabályával azonos. Mert a nyelvi jel (egy hangtest), nem tartalmazza, nem hordozza a tárgyát (ellentétben a képi jellel, például egy piktogrammal). Az egy nyelvet használók közössége megegyezett abban, hogy, mondjuk, a „kecske” hangtest mit jelent. Egy németnek semmit. De ha egy német azt hallja, „Ziege”, tudja, hogy ez a hangtest a németül tudók körében ugyanúgy viselkedik, ugyanaz a használati szabálya, mint a magyarul beszélők körében a „kecské”-nek. A társadalmi megegyezésen kívül, a szinkronanalízis szempontjából semmi logikája nincs annak, hogy a kocka kockát jelentsen, a biciklipumpa biciklipumpát, és a hídpillér hídpillért. Miért, talán van? Annak a hangtestnek, hogy biciklipumpa van valami logikai vagy alaki köze a valódi biciklipumpához?
A jelentéssel is egzakt tudomány foglalkozik, ami nem elégszik meg intuíciókkal, empatikus beleérzésekkel (nem olyan definiálhatatlan fogalmakkal zsonglőrködik, mint például, a „szép”, ahogy az esztétika), ezt pedig jelentéstudománynak, szemantikának nevezzük.
Bele fogunk kóstolni a társadalomtudományba is. Nemcsak azért, mert a kommunikáció céljára alkotott jel, a szimbólum, a társadalomban keletkezik, hanem azért, mert maga az emberi kommunikáció is, amelynek a művészet egy speciális ága, a társadalomban működik, és az emberi társadalmat jelentősen át is alakítja.
A különböző emberi nyelvek szerkezeteit vizsgálva, a nyelvé-szet már régen fölfedezte, hogy a nyelvek nemcsak összevethetőek, de strukturálisan alig különböznek. Ehhez az agykutatás is hozzátette a magáét: agyunkban a beszédközpont biológiailag teljesen azonos, bármilyen anyanyelvű legyen is valaki. Nem csoda! Ha nem így lenne, nem tudnánk megtanulni idegen nyelveket, és nem lehetne egyik nyelvről a másikra fordítani.
Hogy értendő az, hogy strukturálisan, azaz szerkezetileg? Úgy, hogy minden nyelv igékből, névszókból, főnevekből, jelzőkből, számnevekből áll össze, minden nyelv összehasonlítható mondattanilag, mert alany, állítmány, jelző, határozó, főmondat, mellékmondat stb, minden nyelvben létezik, az angolban is, a szingalézben is, a finnugor nyelvekben is.
Nem véletlenül foglalkozom a nyelvvel. A nyelv egyrészt az irodalom: költészet, dráma, epika egynemű közege. Másrészt minden olyan jelrendszert, amelyet egy meghatározott csatorna számára kódolunk, nyelvnek nevezzük.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság