A haladás árnyoldala
Mióta „beindult” az egészségügyi reform, szeretnék kíméletlen, frontális támadást indítani ellene. Hogy mégis miért nem teszem?
Tiszteletben tartom a Könyvhét olvasóinak azt a kívánságát, hogy legalább ebben a lapban le legyen közvetlen politika.
A reform végrehajtóinak nyegle dilettantizmusánál és emberi érzéketlenségénél vannak fontosabb dolgok is. Miért nem jó úgy, ahogy eddig volt? Mert az orvostudomány fantasztikus fejlődésnek indult az elmúlt évtizedekben.
Sokkal több betegség gyógyítható, ezért az átlagéletkor megnövekedett. A nyugdíjasok nem patkolnak el, szemérmetlenül tovább élnek, és még néhány évtizedig igénybe veszik a betegellá-tást. Ma már egyre több és egyre jobb gyógyszer létezik, és sokkal több betegség kezelhető velük, mint azelőtt. De a jobb gyógyszer drágább is: könnyű volt addig, amíg csak Aspirin volt, Kalmopirin, hashajtó meg kinin, mint szüleink korában. Aztán itt van a CT, az ultrahang, a flexibilis endoscopok tömege, a művese hálózat, a gépek, szerszámok és műszerek, elektronikus diagnosztikai és terápiás szerkentyűk erdeje, a korszerű műtők, melyekben egy szervátültetés már rutinfeladat.
Ez az elképesztő fejlődés teljesen szétverte a közös kockázat alapján működő betegbiztosítás rendszerét. Az átlagéletkorral együtt nőtt a passzív biztosított és csökkent az aktív, a befizető betegek száma. Megnövekedett a képzési idő: a fiatalok sokkal később válnak aktív befizetővé. A piacbővítés könnyű, gyógyíttatni magunkat nem vesz igénybe energiát, a piacszűkítés, az egészség megőrzése, a betegség megelőzése viszont kemény munkával jár, ezért nem igazán népszerű.
A jóléti társadalom idején a tőkés lemondott a profit egy részéről a szociális juttatások érdekében, mert félt a szovjet fenyegetéstől. De a jóléti társadalmat nemcsak a Szovjetunió szétesése kezdte ki, hozzájárult az óriási tudományos-technikai fejlődés is, az elemi szociális ellátás is fantasztikusan megdrágult. Nemcsak az egészségügy, (l.m.f.), de az úthálózat, az oktatás eszközei és intézményei, a legelemibb lakhatási lehetőség (ma nagyobb, jobban fűtött, világosabb, háztartási gépekkel fölszerelt lakás az átlagpolgár alapigénye…), ez mind-mind része a szociális hálónak azzal együtt, amit nem is említek.
A vízvezeték és csatornahálózat, a mosó- és mosogatógépek, a fürdőszobák, a vízöblítéses vécék tömeges használata nem csak költséges, de a föld édesvízkészletét is veszélyezteti. Az elektromos energiahálózat, és a média hálózata és maga az internet… mind a szociális alapellátás részei; úgy érezzük, ez minden embernek alanyi jogon jár – nem is jut eszünkbe, hogy mindez mennyibe kerül. Egy város tömegközlekedése egykor csak a villamosokat jelentette, ma villamos-, busz-, metro-, gyorsvasút hálózatot; holnap már számolhatunk a rendszeres helikopterjáratokkal is.
Primitív fölsorolás volt: csak amit az átlagember tekintete első pillantásra befog. Itt a tendencia az aggasztó.
Ezek szerint a tudomány fejlődése nem könnyíti, egyenesen nehezíti az életünket? A tudományos technikai fejlődés származéka az a káros-anyag kibocsátás is, ami a fölmelegedést okozza, a tudományos technikai fejlődés felel a fenyegető környezeti katasztrófáért, a tudomány mérgezi a mezőgazdasági termékeinket, a tudomány a felelős a demográfiai robbanásért is.
Csakhogy a tudomány a biztosítéka annak is, hogy ennyi embert (sőt többet is) elbírjon a hátán a Föld, csak a tudománnyal összefogó globális társadalmi akarat képes a környezetrombolást megállítani.
Akkor hát mi is a teendő?
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság