Az Élet és Irodalom 21. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

­Váncsa István Elégtételt a kelkáposztának címmel írt gasztroesszét.

„Vacsorára kelkáposztafőzeléket rittyentek, egyszerű és hálás feladat már csak azért is, mert a készítendő produktum elvileg elronthatatlan, noha a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon is elrontható. Akinek volt szerencséje megkóstolni a létező szocializmus üzemi konyháinak e tárgyban előadott produktumait, a néhai Magyar Néphadsereg hasonló termékeiről már nem is beszélve, az tudja miről beszélek, akinek pedig ez az élmény kimaradt az életéből, az sohase fog ráébredni, mitől fosztotta meg őt a sors. Ha megpróbáltam volna felvilágosítani arról, hogy az általa megvetőleg a tányéron hagyott, gyanús állagú és illatú akármicsoda egyebek között az európai kulinária szent földjéhez, Franciaországhoz köthető, akkor tányérjának tartalma minden bizonnyal a fejemre borítva végzi, én pedig valójában meg se orrolhattam volna rá emiatt.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Kicsi káosz című kritikája Selyem Zsuzsa Kicsi kozmosz című könyvéről szól.

„Selyem Zsuzsának, ha jól számolom, ez a tizenegyedik kötete (kár, hogy kiadója nem tünteti föl mindet, csak kettőt). Esszék, kritikák, tanulmányok, publicisztikák után ez az ötödik prózakötete, és ez az eddigi legjobb, leggazdagabb. A szerző mostantól komoly káosz-szakértőnek is számít. Nézőpontokat és nyelveket keres a világ nagy házibulijának leírásához. Perspektívát és optikát talál ahhoz is, hogy beláttassa, amit Soma az uszodában gondolt: „valaha mind halak voltunk” (181.). A Kicsi kozmosz nem csupán a káoszban keresi a rendet, hanem a káosszal ábrázolja a káoszt. Merész vállalkozás. Nádas Péter is ezzel próbálkozott a Párhuzamos történetekben.
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak.”

VERS

Ebben a számban négy költő – Áfra János, Egressy Zoltán, Istók Anna és Orcsik Roland -- versei is helyet kaptak; közülük ezen a helyen Egressy Zoltán egyik darabját mutatjuk meg:

Mostantól végig

Hol voltál, hol nem. Maradt tehát
a lehetőségek képzelete. Csak hát
ez olyan, mintha celluxot hámoznék.
Átálltam inkább egy másik fénybe.
Áttuszkolódtam. Egyél még bátran,
ez az én legédesebb gyümölcsöm.
Legjobb szőlőm. Megvan még a
képzelet kényszeres lehetősége.

PRÓZA

Légrádi Gergely, Holdas Bálint, Papp-Sebők Attila és Süveg Szilvia prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Papp-Sebők Attila Spagetti című írásából:

„Ricsi szalad ki, édes istenem, mezítláb, hol az eszed, drága fiam, föl kéne mosni, adjam a kezedbe a felmosót, megy az, szépen, föl és le, a sarkakat is, oda gyűlik a kosz. Anyám is hol van, mondta, hogy jön, akkor nincs piszok, de az a színházjegy eszét vette. Kellett neki karácsonyra bérletet venni. Soha többet, Tibi, soha többet. Majd benyúlok a tárcájába és meglesem, hány előadásnyi helye maradt. Ő is miről beszél, hol számít a Gogol-darab, amikor Ricsi lent rúgja a labdát. Ezek itt azt hiszik, egyébből sem állok, mint hogy krumplit, húst, kenyeret szeleteljek.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Örkény Színház Anyegin-bemutatójáról írt.

„Anyegin örök, az alak, a jelenség, ahogy azt az Örkény Színház május eleji stúdiós bemutatójának színlapja is sokféleképpen körülírja: „kényes úrifiú és szabadelvű különc, felvilágosult földbirtokos és semmittevő értelmiségi, az orosz provinciák foglya és nyughatatlan világpolgár, a társaság kedvence és flegma mizantrópja, életunt lázadó és szenvedélyes remete, gátlástalan csábító és szenvedő szerelmes”. Túlzásnak tűnhet, de Dohy Balázs rendezésében az egyszeri élmény részlegessége ellenére mindezt meg is kapjuk, bár talán igazságosabb lenne, ha az ajánló nemcsak a címszereplőről, de Tatjánáról is szót ejtene, mert ebben a feldarabolt, sétálós produkcióban ő is több arcát mutatja. Még azoknak is, akiknek a háromból csupán egy jut belőle. De azt hiszem, ez némi magyarázatra szorul.”

ZENE

Fáy Miklós a Magyar Állami Operaház Stuart Mária című előadását értékelte.

„A koncepció annyira önveszélyes, hogy már a bemutatón is megbukott. Van egy igazi nagy nő, egy nőstény oroszlán, Erzsébet királynő, őrlődik szerelem és kötelesség között, hozzá kellene mennie Franciaország királyához, de mást szeret. Ennek hangot is ad. Balga Gabriella ha nem is nőstény oroszlán, de nincs messze tőle. Kicsit magas neki a szólam, de nem képtelenül, és van benne indulat, izgalmasság. Erre kell megérkeznie Stuart Máriának, akiben nincs indulat, nincs igazi izgalom, de van szépség.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu