Az Élet és Irodalom 12. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Angyalosi Gergely Búcsúfellépés címmel írt esszét Ignotus Hugónak a Szép Szóban megjelent írásairól.

„A Szép Szóban megjelent írások közül az újabb „Neovojtina”, a Művészetek és műfajok a legismertebb. Ennek az esszének a hangvétele a Nyugat-korszak Ignotusát idézi, ahogy játékos öniróniával érzékelteti, hogy az irodalom területén mennyire ingatag lábakon áll bármiféle jövőjóslás. Ugyanakkor a saját példáján azt is megmutatja, hogy mindennek ellenére a műfajok és általában véve a művészet jövőjének kérdése folyamatosan izgat minket. Tudatában van annak, hogy aki például a regény halálát jövendöli évek óta, óhatatlanul komikus szerepkörbe kerül, hiszen szinte percenként újabb regény jelenik meg a világban, amely jobbára meg is találja az olvasóközönségét. Ám ennek elismerésével is fenntartja azt az állítását, hogy a műfaj jelentősen változott a korábbi évtizedekben. Wagner 1860-as megjegyzését veszi alapul, hozzátéve, hogy „aki a megállapítást s jóslatot, hogy, nyersen mondva, a költészet részint átmegy a zenébe, részint helyébe a filozófia kerül, akkor elolvasta, vallóját okvetlen félbolondnak, alkalmasint nyeglének s mindenesetre írástudatlannak tarthatta. Félek, hogy ha akkor élek, én is annak tartom”. Saját korára vonatkozólag azonban egyre inkább érvényesnek tartja azt a képletet, mely szerint a költészet nyelve egyre inkább a regényben talál otthonra, míg a tradicionális epikába behatolnak a tudományoknak és a filozófiának a prózaírás számára hozzáférhetővé tett elemei.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Lehetetlen című kritikája Halász Rita Betonba hímezve című regényéről szól.

„Provokáció? Blaszfémia? Szentségtörés? Egyik sem. A vallási extázis mindig is ismerte a testet, az érzékiséget, a szexualitást, gondoljunk Avilai Szent Terézre vagy Szent Sebestyénre. Másrészt a depressziós állapot mindig is érintkezett a misztikus, elragadtatott képzelgéssel. (…) A Betonba hímezve lélekábrázolásban és testábrázolásban is mélyre megy. Nem ószövetségi történeteket dolgoz fel, ahol gazdagabb a szexualitás megmutatása, hanem merészen a visszafogottabb evangéliumokhoz nyúl. Mindezt szelíden, érzékenyen, sok tudással, árnyalt módon, nem kihívóan, de szókimondóan teszi. Mentségére a mottóban Cioran-idézetet ad: „Vannak szívek, melyekbe még Isten sem pillanthat be ártatlanságának elvesztése nélkül”.

AZ ÉS KÖNYVE MÁRCIUSBAN

Szolláth Dávid Emlékirat és családregény című kritikája Nádas Péter Halott barátaim című könyvét elemzi.

„Kis ország, nagy irodalom. Csak így adódhat, hogy egy korszak legjobb írói egyúttal közeli barátok. A többieket túlélő Nádas Péternek jutott a lehetőség és a felelősség, hogy a Mészöly-Polcz-házaspár, Esterházy Péter és a saját közös történetét emlékiratba foglalja.
A Halott barátaim elbeszélője a nagyságtól lenyűgözötten és a túlzott közelség frusztrációjától még mindig mérgezetten szemléli négyük múltját. Az emlékirat a közösség és a sokféle különbözőség folyamatos újrafogalmazása, a főalakok kombinatorikája számos kapcsolati formációt kiad. Hamisítatlan Nádas-dramaturgia, mintha az Emlékiratok könyve három- és négyszögeinek fejezetenkénti újrarendeződéseit figyelnénk, vagy a Vonzások és választásokat, ami sövénylabirintusos kastély helyett apró szomszédtelkeken, szerszámoskamra típusú faházakban játszódik Kisorosziban. Itt ugyan Nádas baráti kapcsolatairól van szó, de ezek családi és szerelmi kapcsolatokra jellemző vonásokat is magukra öltöttek. Árva Nádas Péter emlékiratbeli barátai gyakran tűnnek családpótló családtagoknak.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Hollósvölgyi Iván, Tatár Sándor és Tóth Krisztina verseit adjuk közre. Közülük itt Tóth Krisztina versét mutatjuk meg:

Kapu

Nyugtalan éjszaka volt és fáradt reggel.
A telefonom egy hírt küldött, hátha még nem
tudok róla, hogy Szűcs Judit énekesnő
lányának megjelent Jézus Krisztus.

Nem álmában: ott állt előtte teljes fényben.
Nincs okom kételkedni ebben, én meg
egész éjjel Füles kutyámat simogattam,
éreztem meleg bundáját, nedves orrát.

Húsz éve nem él már, de még mindig
azt képzelem, ha van mennyország,
akkor ott vár egy fél pár papuccsal,
farkát csóválva, boldogan körözve.

Ezzel a képpel keltem, és még
sötét volt kint a februári utca,
amikor elindultam. A borzas álom
jött a nyomomban póráz nélkül.

Egy kutya követ az időn át mindig,
miközben megyek ki az életemből.
Befagyott tócsák között szlalomoztam,
hogy odaérjek a megadott címre.

A járdán egy furgon parkolt keresztben.
Díszletmunkások pakoltak be éppen
egy arany kaput, ami elemekre
bontva se fért be, mert szűk volt a raktér.

Felállították a kaput a járdán,
telefonáltak, nézték, tanakodtak,
én meg láttam, hogy nyitva van előttem,
úgyhogy átbújtam, mielőtt bezárul.

Tessen vigyázni, mondták. Mire kéne?
Ha nyitva van az arany kapu, rajta,
hátha ott van a kutyám, az elveszett
élet egy része, csak rá kell találnom.

Még hallottam, ahogy elindul a furgon,
visszafelé már nem lesz többet ajtó.
Az egyik munkás fütyült a hidegben,
ahogy én szoktam rég, a séta végén.

PRÓZA

Lévai Júlia Míra, Nagy Koppány Zsolt, Marsi Mona Aicha prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Lévai Júlia Míra Elveszett konzervnyitók című írásából:

„Bekövetkezett, amitől Bálint mostanában egyre gyakrabban fél: csődöt mondott, mielőtt a szerelmeskedésük végére értek volna. Flóra viszont erre azzal reagált, hogy még szorosabbra fonta az ölelését, jelezve, hogy továbbra is szeretné magában tartani őt. Bálint érti is, nem is a helyzetet, de most képtelen gondolkodni. Csak annyit tud, hogy zuhan befelé, valami különös rezzenetlenségbe, amiben még sosem volt része. És amibe most Flóra akkora erővel húzza bele, hogy végül úgy érzi: mindketten egy különbejáratú világegyetem zárt és finom burkában vannak. Azt már csak a másik lassú és mély lélegzetvétele jelzi, hogy egyáltalán létezik mozgás is ebben az univerzumban.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő a Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényéből készült bábszínházi előadásról ír.

„Nem lehet elmenni amellett a kifejezőerő mellett, ahogy a tárgyanimáció demonstrálja ebben az előadásban a bábjáték szimbolikus, áttételes gondolkodásmódjának könnyűségét és szabadságát. Ha a közös múlt feldolgozását valamilyen gyógyító tevékenységnek tekinthetjük, ahol a vizsgálódást kötözés és behegedés követheti, akkor különösen jelentőségteli, ahogy ez az előadás az ápolást mint munkát és mint emberi viszonyulást ábrázolja. Ebben pedig nagy szerepe van annak is, hogy tárgyanimációt alkalmaznak, és ahogy ezt Barna Zsombor teszi.”

FILM

Báron György Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című thrillerjét értékeli.

„Jó néhány kritikus szerint a film azért nem kapott állami támogatást, mert az Orbán-rendszer kritikáját nyújtja. Ez a mai filmpolitika teljes félreértése. Jelenleg nincs politikai cenzúra, az a Kádár-rezsimben volt. Pálfi, Mundruczó, Hajdu, Fliegauf terveit nem politikai okokból utasítják vissza, hanem azért, mert nem az ő embereik, nem az ő szájuk íze szerint működnek. A nagy pénz a csókosok propaganda- és presztízsfilmjeinek jut, akik dilettánsok, jobb esetben középszerűek.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu