Könyvhét 2023
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT
Kiemelt

Tóth Ádám: Szótlan reminiszcencia – Az Élet és Irodalom 2025/01. számából

2025.01.02.

Az Élet és Irodalom 1. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Magyar Miklós
Napóleon és Madame de Staël viszálya címmel írt esszét.

„Bonaparte Napóleon, Franciaország első konzulja majd császára és Germaine de Staël − Jacques Necker, XVI. Lajos pénzügyminiszterének lánya, aki Madame de Staël néven lett ismert az irodalomban, és akit Saint-Beuve „a gondolkodás császárnőjének” nevezett − akár közel is kerülhettek volna egymáshoz. Nem így történt.
Madame de Staël huszonhárom éves volt, amikor kitör a francia forradalom, amit kedvezően fogadott. 1789. május 5-én, Versailles-ban jelen volt a rendi gyűlés megnyitóján. 1791-től azt az elképzelést támogatva, hogy legyen alkotmányos monarchia, eltávolodott a forradalom vezetőitől. Azon a nézeten volt, hogy „véget kell vetni a forradalomnak,” vagyis be kell fejezni a forradalmi állapotot, különösen az erőszak és az önkény alkalmazását. Meggyőző erővel érvelt a tolerancia, a könyörület és az igazságosság mellett.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
Te voltál már boldog? címmel írt kritikát Kiss László Mi kell a boldogsághoz című novelláskötetéről.

„Ebben az anyagban több van. Az anyag ugye a retorika fogalmai szerint a „Volt egyszer egy Békés megye”. De a téma az volna, hogy miként múlik el az életünk. Nem rossz téma. A gyerektörténetek hálásak, megmutatják, mi nem lett, mi nem sikerült, mire vágytunk, és végül mi jött össze. Idáig nagyon szép. A hóbortok is sokat mondanak az emberről, merthogy az ember imád pecázni, és fontos, hogy az milyen. Az nagyon jó. De mindez kevés. Azt szeretném látni, hogy mi van a felszín mögött. A felszínt látom, a mélységet nem. Jó, a Körös sem túl mély. Na persze „mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység” – írta Kosztolányi. Mégis lehetne mondjuk megrendülni is, netán nagyon nevetni, esetleg kicsit megőrülni, kilépni a képből, vagy valami. Miközben olvasom a profi mondatokat, szeretném, ha jobban kizökkentenének az olvasói biztonságomból.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Borsik Miklós Futárlíra című kötetét két kritika elemzi.

Gács Anna:
Biciklis flâneur

„Bár a figyelemzavar-poétika egységet teremt Borsik versei között, a szövegek párbeszéde a kulturális hagyománnyal többféle jellegű és hangvételű. Az Átoknaptárban az utalások többnyire csak felsejlettek előttem, híres sorok parafrázisaiba botlottam (ha éppen felismertem őket), unalomig ismert költészeti toposzok buktak néhol a felszínre, de már ott is általában ironikusan. Annak a kötetnek a sokszor meglehetősen – az én felfogó képességemnek olykor talán túlságosan is – enigmatikus verseihez képest, úgy látom, Borsik versbeszéde most argumentatívabb, gondolatmenetei és víziói feszesebbek és koherensebbek. De rögtön pontosítanom is kell: nem úgy érvelőek ezek a versek, hogy végighúzódna rajtuk egy szigorúan felépített gondolatmenet, hanem csak annyira, hogy az idézetek kommentálása, megcsócsálása és a vers képei mintha közösen valami felé tartanának, de erről a valamiről nem nagyon lehet többet és általánosabbat mondani, mint hogy rendre a kétellyel, a cáfolattal kapcsolatos.”

Kertai Csenger: Mindig máshol

„A térhez hasonlóan az identitás is a meglévő újraalkotásában érhető tetten, ami számomra hangsúlyosan a szerepről és a szerepről lehámozható rétegekben látszik. Nem is annyira a szerep dekonstruálásának eredményeképp, hanem két ellentétesnek látszó gondolatvilág ütköztetésében kapunk képet arról, hogy ki is a vers beszélője. Itt Borsik többször él az irónia eszközével: Kulcsár Szabó Ernő gondolatvilágának és a futárkodás aktusának szembeállítása megengedi az idegenséget, a tapasztalatot, amiben valami újszerű élménnyel gazdagodunk. “A gondolat nem akkor jön, amikor mi szeretnénk, hanem amikor ő. / A jalapeno tölcséred viszont / időben érkezik.” (Kulcsár Szabó Ernő és a jalapeno tölcsér, 30.) Az idegenség válik tehát primer élménnyé Borsiknál, ez az idegenség viszont kapcsolódási mód, lehetőség az ütköztetésre. A futárság így egyszerre kiindulópont, ami a hiány és az idegenség tapasztalatát hordozza úgy, hogy mindig fenntartja a lehetőséget arra, hogy valaki mássá váljon.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Cselényi Béla és Mesterházi Mónika versei olvashatók. Ezen a helyen Cselényi Béla egyik versét mutatjuk meg:

tarkító fölösleg

kicsit elforgatod a fűtőtest csapját
gyorsan visszabújsz a paplan alá
és pattogni kezd a vasba zárt vízgőz
de mielőtt megszólalna
már paplan alatt kell lenned
nem lóghat ki a lábad
különben örök halál
senki nem tanított erre
vagy ennek ellenkezőjére
mégis magától utolér
életem tarkító fölöslege

Budapest, 2024. IX. 28.

PRÓZA

Balázs Attila, Dragomán György, Keresztury Tibor
és Wagner István prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Balázs Attila Erdő szélén, város mélyén – a magányos bajnokkal (szinopszis, Somával) című írásából:

„– a nyugdíj előtt álló erdész egy reggel valami kutyafélét lát az udvarában, a somfa alatt; kicsit agárszerű keveréket, amelyik jobban farkaskutyára, de még inkább farkasra emlékezteti, ha csonka farokkal is
– az állat sebesült, az erdész közeledtére megpróbál felállni, de nem megy neki, mert úgy látszik, meglőtték a hátsó fertályát; előbb morog a közeledő emberre, de igazából már arra sincs ereje, csak egy dühös kínnal vegyes könyörgő tekintetre
– az erdész pokrócot kerít, azzal takarja le, úgy nyalábolja fel, hogy a sebesült ne tudja megharapni, de az már olyat nem is próbál; felkerül a terepjáróra, eljut az állatorvoshoz, aki kiszedegeti belőle a söréteket, majd visszakerül az erdészlakba, ahol örökbe fogadják”

FILM

Stőhr Lóránt
a Mélypont érzés című magyar dokumentumfilmet értékelte.

„Miklós Ádám rendező a Megálló csoport által szervezett segítő beszélgetéseken és terápiás sziklamászáson keresztül követi több mint egy éven át két főszereplője a drogtól való megtisztulás érdekében vívott küzdelmét. A Mélypont érzés klasszikus történetvezetése ötletesen forrasztja egybe a drog- és a sportdokumentumfilmek dramaturgiáját, az önmegtartóztatás és a fizikai megpróbáltatások kínjait és győzelmeit, melyek egyértelmű célokat jelölnek ki a főszereplők számára.”

ZENE

Csengery Kristóf Keller András és a Concerto Budapest karácsonyi hangversenyéről írt.

„Csajkovszkij olyan zeneszerző, akinek számos opusa hordozza magában annak lehetőségét, hogy a karácsonyváró emelkedettség légkörében a közönség jó szívvel fogadja. Ezúttal nem A diótörőre gondolunk, hiszen az témája révén is karácsonyi alkotás, inkább arra, hogy a Patetikus szimfónia és az Anyegin alkotójának zenéje gazdag az érzelmekben, s ezáltal olyan repertoárt kínál a koncertrendezőknek, amelyből a szeretet ünnepén vagy azt közvetlenül megelőzőn természetes gesztussal lehet válogatni. A Concerto Budapest karácsonyi hangversenyének műsorán négy mű szólalt meg: két zenekari kompozíció által keretezve két versenymű (azaz egy igazi versenymű és egy versenymű jellegű alkotás).”

TÁRLAT

Tóth Ádám
Szótlan reminiszcencia című kritikája Fehér László kiállításáról szól.

„Jóllehet, Fehér László direkt módon némává tett életművét a modus vivendi jegyében az oly sérülékeny és változékony társadalmi teret felszámoló gesztus határozza meg már végérvényesen. Mintha a csend egyszerre lenne büntetés és kísérteties áldás. Az elmúlt néhány évtizedben Fehér ennek a szavakkal alig megragadható csendnek, pontosabban a csend forrását megalapozó figuratív festészetnek a mesterévé vált. Mindez annak ellenére, hogy a jelen évszázadban a világot digitális zajjal elárasztó hirdetésipar számára elviselhetetlen és értelmezhetetlen az a létállapot, melynek elemi ereje maga a csend, legnagyobb fegyvere pedig az elmélyültség, ami önreflexió nélkül nem több üres relaxációnál. Tehát a pillanatnyi kivonulást kínáló digitális detox hiába tűnik kecsegtető kiútnak a képernyőik álvalóságából gyakran menekülni kényszerülő nagyvállalati bérmunkások tömegei számára. Azaz a csendet ignoráló kortárs létmód törékenysége éppoly nyilvánvaló, mint az emberi létezést töredékidőre megragadó festményeken megjelenő hol mai, hol rendszerváltozás előtti kimerevedő jelenetek szereplőinek mindennapjai, azok múlékony, idővel torzuló arcai, elsikló mozdulatai.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kálvin Kiadó 0204KőszeghyÉlet és IrodalomTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés