Az Élet és Irodalom 7. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KURTÁG 100

Borbély László, Dalos Anna és Fáy Miklós köszönti a száz éve született Kurtág Györgyöt.

Részlet Dalos Anna köszöntőjéből:

„Talán tizenkét éves lehettem, amikor egy este meglátogatott minket Kurtág György. Leült ütött-kopott, felhangolhatatlan zongorámhoz, és izgatottan igyekezett szavakba önteni, mivel foglalkozik éppen. Ma már tudom: a Kafka-töredékek (op. 24, 1985–1987) utolsó tételén dolgozott (Es blendete uns die Mondnacht), amelynek zárójelben feltüntetett alcíme – (… a porban kúszó kígyó-páros: Márta meg én) – megidézi a feldolgozott Kafka-töredék utolsó mondatát (Tandori Dezső fordításában: »Kúsztunk, kígyó-pár a porban«). Ami az utolsó sor elhangzása után történik, az a zenetörténet egyik legtalányosabb s egyben legmegrázóbb zenéje.”

FILM

Báron György írt összefoglalót a 45. Magyar Filmszemléről.

„A tavaly még bátortalanul, biztatóan újraindult Magyar Filmszemle ebből a szempontból az idén vérbeli fesztivállá érett. Kétszáznál is több filmmel (a benevezett csaknem félezerből), élénk vitákkal kritikáról, forgatókönyvírásról, finanszírozásról, animációról, dokukról, s – igen – olyan atmoszférával, amilyet vagy másfél évtizede, a még Tarr által életre hívott dacos »fapados« óta nem élt át a filmesek népe. Két vetítés között a Nemzeti Sírkertben Tarr Bélától búcsúzott a szakma, majd vissza a moziba – jelképesnek is tekinthető ez.”

INTERJÚ

„A várakozás helye”
Pass Andreával beszélget Zeck Julianna

„Megkerülhetetlen színházi alkotó, akinek előadásai mély nyomot hagynak a nézőben. Darabjait sikerrel játszák a színházak, rendezései feledhetetlenek, jelenléte őszinteségre sarkall, és nagyon jó vele beszélgetni is.”

FEUILLETON

Szántó T. Gábor Anyai dédnagyapám – László Farkas József emlékére címmel írt esszét.

„Lőwy Farkas József 1896-tól szolgált egy évet tüzérezredben, majd egészségügyi okokból felmentették. 1898. október 3-ától Szegeden lett vasutas, kezdetben állomásfelvigyázó gyakornok, ahol testvére, Lőwy Gyula (Heinrich, Henrik) ebben az időben már vasutasként szolgált. 1900-ban Tiszabecse, a kiolvashatatlan nevű helység, talán Aracs, 1901-ben Gyála, 1903-ban Jablanicza az állomáshelye.
Vezetéknevének „Lászlóra” történő változtatását a magy. kir. belügyminisztérium 1904. márczius 22. 18663 szám alatt engedélyezte – áll dédnagyapám neve mellett az Észrevétel / Anmerkung rovatban, amelynek érdekessége, hogy tévedésből először a sorban utána következő személyhez írták be, majd áthúzták a megjegyzést, és a megfelelő helyen, egy sorral feljebb is rögzítették. Lőwy Farkas Józsefnek nevezték addig, a család így emlékezett rá, bár az anyakönyvet a hitközségnél németül vezették.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia Minden és semmi című kritikája Ali Smith Gliff című regényéről szól.

„Briar/Brice és Rose szembetalálják ugyanis magukat George Stubbs Egy oroszlántól megrémült ló című festményével, majd megismerve a kép háttértörténetét, ki nem fogynak a kérdésekből. Amikor pedig a főszereplő felfedezi a könyvtárszoba gazdag szótárgyűjteményét, elgondolkodik a szavak mögöttes tartalmán. Ekkor szerzünk tudomást a skót eredetű ’gliff’ szó jelentéseiről. Ez a „felvillanyozóan poliszém szó”, ami lehet egy rövid vagy múló pillanat, sejtelem, ijedtség, egy pofon, de akár gyors ütés, és még sok egyéb is, ezáltal tekinthető amolyan töltelékszónak is akár. Ha úgy tetszik, a gliff: minden és semmi.”

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS

„Fejlődés- és tanulásregény”
Nádas Péter Világló részletek című művének francia fogadtatásából Várkonyi Benedek készített összeállítást.

„Nádast szívesen hasonlítják Thomas Mannhoz, Robert Musilhoz és Marcel Prousthoz, de hangsúlyozzák, hogy a fikciót és a filozófiai elmélkedést ötvöző orosz regény is hatással volt az írásművészetére. […] Az élet testi, sőt erotikus dimenziója központi helyet foglal el Nádas könyveiben. Az a test, amely Magyarországon és az egykori keleti blokkban az erőszak és kínzás tárgya volt az egymást váltó zsarnoki hatalmak idején. A test ad helyet annak a térnek is, ahol kibontakozhat az intimitás ellenhatalma. Ez a felforgató funkció nemcsak azon az ellenálláson keresztül mutatkozik meg, amelyet a hús és az izmok fejtenek ki mindenféle paranccsal és eszközzel szemben, hanem a szexualitáson, a vágyon, az időnként homoszexuális élvezeten keresztül is. És a mozgásban, az ügyességben, amikor lerázzuk azt, aki követ bennünket vagy ellenállunk a fizikai kínzásoknak, amelyek a letartóztatásokkal járnak. […] Nádas Péter életének nagy része a „megvalósult szocializmus” árnyékában zajlott le, az „ostrom” után (nála ez a szó írja le azt, hogy 1945 februárjában az oroszok bevették Budapestet, és hogy kettévágták a történelmet).” (Nicolas Weill: Eltévelygés Nádas Péterrel. Le Monde, 2025, szeptember 5.)

VERS

A versrovatban Markó Béla kilenc szonettje és Villányi László verse olvasható el.  Kedvcsinálóul Markó Béla egyik szonettjét adjuk itt közre:

Ellensúly

Mind több derű, mind több vihar mögöttem.
Tücsökcirpelés, varjúkárogás.
Repülőtér vagy vasútállomás.
Terjeszkedik a táj, ahonnan jöttem.

Az otthon nem kisebb, hanem nagyobb.
Több szerelem. Több gyűlölet. Több kétely.
Kevesebb feladat. Több számbavétel.
Nem mondom, hogy leszek. Hiszen vagyok.

Kapaszkodom. Hátul színes mező.
Felgyűlt már, ami volt. És egyre nő.
Fogy a víz, fogy a fény. Így a tetőre

érek hamar. Van-e még nehezék,
hogy fel ne billenjen a múlt? Elég
súly van-e még elöl? S mennyi időre?

PRÓZA

Prosenszki Róbert, Tallér Edina, Tillman J. A. és Martzy Réka prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa.

Részlet Tallér Edina Testem van című írásából:

„Inkább úgy legyen, hogy ez egy erdő. Erdőben vagyok. Legyen tavasz. Rügyeznek a fák. Milyen fák? Mindegy. Rügyeznek a fák, süt a nap, ha belenézek, tüsszentenem kell, de nem nézek bele, lecsukom a szemem. Fekszem a réten. Az eget bámulom. A fák lombjai eltakarják az eget. Nem is a fák, hanem hogy csukva van a szemem. Nem engedi át a vakító sugarakat a szemhéj, csak egy kicsi fényt. A hangokra gondolok. Hallom az erdőt. Pacsirta, tücsök, méhecske, légyzümmögés, birka, kecske, macska, minden. Távolban lónyerítés. A szellő megzörgeti az ágakat. Fekszem a fűben. Érzem a földillatot. Beszívom és kifújom a levegőt, tüdőm megtelik frissességgel, bőrömre virágpor tapad.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu