Az Élet és Irodalom 33. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Tandori az alapoknál ásott”

Sirokai Mátyással Borsik Miklós beszélgetett.

Tandori Dezső hatvankét verse Barátaim, találkozunk a fűben címmel jelent meg 2025 tavaszán (Helikon Zsebkönyvek, 145), Sirokai Mátyás válogatásában. Borsik Miklós vele beszélget a kötetről és az életműről.

FEUILLETON

Petőcz András Salinger – értelmezés és kihívás című esszéje a nyugtalanító mondatokról szól.

„Kétségtelenül a XX. század különös szerzője Jerome David Salinger. Sokféle ellentmondás, mondhatni rejtély kíséri életútját. Világszerte ismert íróról beszélünk, akinek hosszú élet adatott. Kilencvenegy éves, amikor 2010-ben meghal, hatása mind az amerikai, mind a világirodalomban meghatározó, ugyanakkor irodalmi tevékenysége alig két évtizednyi, hiszen 1965, vagyis negyvenhat éves kora után már semmit nem publikál. 1980-tól még interjút sem ad, élete utolsó harminc évében már mindenféle nyilvánosságot kerül. Viszont, hivatalos adatok szerint, évente még most is mintegy 250 ezer példányban fogynak el a művei világszerte.
A munkáit tizenöt éves korom óta olvasom és újraolvasom. Néhány mondatát újból és újból értelmezni próbálom, vagyis félévszázada birkózom velük, és nem tudom azt mondani, hogy megfejtettem őket, vagy éppen kicsit is közelebb jutottam volna esetleges igazságtartalmukhoz.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Egy ponty című kritikája Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényét elemzi.

„Az új regény, miként az előző kettő, krimiként is olvasható. Ez a leginkább hard-boiled verzió. A bűnügy valahogy megoldódik (egyértelműbben, mint korábban), a nyomozó (Slommer) szerepet kap az író családi és szakmai életében is, a megoldás szellemes, és a slusszpoén fergeteges. Anti-detektívtörténet ez, mondhatnánk, és akkor nem tudom az író Antal barátjának nevébe nem belelátni az Anti becenevet is (lehetett volna így nevezni Tóni helyett). A hagyományos krimiben a bűneset folytán kibillen a világ rendje, ami aztán a nyomozás eredményeképpen helyreáll. Ma leginkább azt látjuk, és ezt a felfogást osztja a szerző is, hogy nem állítható helyre a világ rendje: „egy problémát könnyebb megoldani, ha egyébként rend van a világban, mint mondjuk a lovagregényben, de mi van, ha a világ minden eleme kizökkent?” – dilemmázott Bognár Grisnik Petrának (Lírástudók, 2025. 05. 21.). Ez alapján játszik a krimi műfajával is.”

VERS

A versrovatban véletlenül úgy alakult, hogy ugyanabba a számba, egymás mellé került az évfolyam legterjedelmesebb és legrövidebb verse: az előbbi Nyerges Gábor Ádám Újra együtt című álomverse, az utóbbi Vedres Ágnes szerelmesvers-ciklusának egyik darabja. E helyen ezt a bizonyos legrövidebb verset mutatjuk meg az olvasóknak:

elhagyatott vágy

faltam volna én

PRÓZA

Bikácsy Gergely, Csabai László prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Csabai László Az ördög markában című írásából:

„És akkor Pocsaj Veronba belevillan a felismerés: „Viszik a zsidókat! Puff nekik! „Ki hitte volna, hogy ez a Hitler tényleg megcsinálja!” Mert tényleg: ki hitte volna? Beszéltek ilyenről már 1883 nyarán, mikor Nyárligeten volt Solymosi Eszterke gyilkosainak pere, aztán ’16 nyarán, mikor kiderült, hogy a Rotschildok (helyi nyelven „Rócsnyikok”) pénzelik a cári kémeket, aztán ’18 novemberében, mikor Pesten Károlyi volt hatalmon, vidéken meg a csőcselék, s főleg ’19-ben, mikor a különítményesek dúltak. És a végén mindig megúszták. „Ez a Hitler megcsinálja, amit akar!” – mondja magában elismeréssel Veron, de aztán köp egyet, mert bár a vármegye székhelyén utat neveztek el róla, Hitlert mégsem kedvelik errefelé. Mert támadja a pápa őszentségét. És mert a tótokkal és az oláhokkal is szövetkezik. És legfőképp azért, mert elviszi a paraszttól a sok búzát, de a magyar bakát a Donnál éhezteti.”

ZENE

Fáy Miklós Mahler 1. szimfóniájáról ír, amelyet a finn Klaus Mäkelä vezényelt. 

„Mi lesz ebből a nagy pillanatból Klaus Mäkelä irányításával? Star Wars. De tényleg. Szólnak a rezek, de valahogy pattogósan, indulószerűen, aztán az állva játszó kürtök fölé megérkeznek a trombiták, a birodalom visszavágott, a jedi visszatért. Rendben van, értem, ebben a világban élünk, sokaknak ez a művészet és a zene legmagasabb rendű megnyilatkozása, de azért állj, állj, állj.”

CIRKUSZ

Molnár Zsófia a Sziget cirkuszi előadásait értékelte.

„A fő műsorsávban (ez a Szigeten 23:30-as kezdést jelent) fellépő kanadai The 7 Fingers társulat az előzőekhez képest nagyöregnek számít, jártak is már többször Budapesten – és az előadásban néhol kidomborodó giccsfaktor ellenére most sem okoztak csalódást. Mint mennyei manna hullik az ölünkbe tőlük végre egy kis könnyedség és humor, és hát ők nem csigázzák feleslegesen a kedélyeket, hanem ontják a hálás közönségre a jobbnál jobb számokat, amelyek mindig kapnak valami virtuóz vagy látványos csavart. A Duel Reality kerete Shakespeare, a produkció a Romeo és Júlia zanzája rövid szövegelésekkel, és bár koreografált mocorgás a szélen itt is akad, nem vonja magára túlságosan a figyelmet.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu