Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Rainer M. János A történetíró és hőse a történelemben címmel írt Romsics Ignác Kosáry Domokosról szóló könyvéről.

„A Kosáry Domokos esetében rendelkezésére állt az alapanyag. Főhőse egészen kivételes méretű, alaposságú és rendszerességű ego-archívumot hagyott hátra: háromszáz doboznyi iratot. A papírok, élükre állítva, egy harminchat méter hosszú polcot foglalnának el. Tette ezt Kosáry azzal a nyilvánvalónak tetsző szándékkal, hogy ego-történelmét vagy történetét maga építse fel. Ez aztán elmaradt, több okból. Az egyik életútjának egészen kivételes dinamikája: olyan szerepeket tölthetett (és töltött) be élete nyolcadik és kilencedik évtizedében, amelyek nem engedték meg, hogy visszaemlékezéseivel bíbelődjön. Kétségkívül e szerepekre predesztinálták kivételes képességei és műveltsége, és ezekre hivatottnak érezte magát már sokkal korábban is. Képesség és elhivatottság, önbizalom és sajátos aktivizmus – mindez sokszor vitte időzavarba, túlvállalásba egész pályája során, miközben azért sorra megalkotta nagy műveit. Műnek szánhatta – gondolom én, Romsics Ignác könyvének olvastán – pályája saját emlékezetét is.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba „Lassan minden eltűnik” címmel írt kritikát Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényéről.

„A szerző történelmi érdeklődése jótékony hatással van az elbeszélésre, mert a történelem úgy marad a háttérben, hogy közben hangsúlyos, és hatásos formálója hőseink sorsának. Remek jelenet, mikor megérkezik Somlyóra a Horthy-hadsereg 1940. szeptember 17-én. Erős képekben látjuk a gettó borzalmait. A munkatáborba kényszerített zsidó fiúk és a felügyeletükre rendelt magyar honvédek – jó esetben – kölcsönös kiszolgáltatottságát. A fronton „harcoló” magyar fiúk üres halálát. Érzékeny leírását kapjuk a kolozsvári vasútállomás 1944-es bombázásának. Nemkülönben kiváló a bukaresti földrengés megjelenítése (erre rímel a Kraszna hirtelen áradásának rémisztő emléke a 40-es évekből). Ezekben a részekben úgy rajzolódik ki élesen és kézzelfoghatóan a „nagy” történelem, hogy közben mindig kicsi szereplőinkre figyelünk, akik itt nekünk a legfontosabbak, hiszen azt szeretnénk tudni, velük mi lesz.”

KÖNYVKRITIKA

Hegedüs Anna Könyvheti antológiák című recenziója a Szép versek 2025, és a Körkép 2025 című antológiákat elemzi.

Az ünnepi könyvhét legjobban várt megjelenései közé tartozik a két nagymúltú Magvető-antológia. A versek és a novellák is izgalmas, színes képet mutatnak a kortárs magyar irodalomról, így az olvasóknak idén sem kell csalódniuk a magas színvonalú válogatásokban. Nagyobb formai-szerkesztésbeli változás nem történt az előző évekhez képest, viszont Polgárdi Ákos letisztult és stílusos borítóterveit mindenképp ki kell emelni.

VERS

A versrovatban ezen a héten Gerevich András, Vida Kamilla és Zalán Tibor versei szerepelnek. Közülük ezen a helyen Gerevich András versét mutatjuk meg:

Emberszám

Embernek tűnsz, de ne gondold,
hogy emberszámba vesznek.
Ne vedd készpénznek a jogaidat,
mert úgy lenne, mit ellopjanak.
És ha bármiben egyenlő vagy,
más nem ismeri azt az egyenletet.

Sokan elbuktak, varázslók & bohócok,
hogy itt bukolikus édenkert virágozzon,
a cukormázas cirkuszban kacsatánc.
Ez az ország sosem volt demokrácia:
démosz helyett démonok világa,
krátosz helyett kártékony szellemi kráter.

Ezerféle egymásnak ellentmondó történelem
könyvtárnyi irodalma: szétfeszülő
nemzettudat, amit örököltél és tovább írsz.
Itt az erős legyalulja a gyengét,
máskor tömegbe gyűlik és kivérezteti,
vérszemet kap és vérben fürdik.

Itt csak az áll saját lábon, aki a másén áll,
az állja meg a helyét, aki máson áll bosszút.
A szentek és hősök visszatértek a mesékbe,
az ártatlanok kutatják kinek, miben ártsanak.
Felmossák veled a padlót, rongy életeddel,
tudd: rongyot sem érsz, ragyás ringyó.

Játssz hangokkal és betűkkel, forgasd a szemed,
forgasd ki a formát, költögess, légy didaktikus,
szólj be a pöffeszkedőknek, légy szókimondó,
ismételj közhelyeket, mondd be az unalmast,
saját magadban találd meg végre az emberedet,
taposd ki a versek belét, a tiedet is kitapossák.

PRÓZA

Littner Zsolt, Nyerges Gábor Ádám, Sára-Csombor Rita prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Nyerges Gábor Ádám A Látó Irma című írásából:

„Egy szó mint száz, egyre messzibb vidékekről is felkerekedtek a népek, fatumuk miatt reszketve, ritkásan alvók, mindenféle betegek s nyomorodottak, akár a spiritusban, akár e védtelen és törékeny, rozoga mentsvárukban, mely a gyarló emberi test volt volna hivatott lenni, akármiféle romlás és rontás gyötörte őket, mindenfelől felkerekedtek a végső elkeseredettségükben gyámolt s főleg gyógyírt kereső szerencsétlenek, hogy a híres-nevezetes néma asszony, a Látó Irma reájuk vesse hályog fedte, rettentő tekintetét, melynek vaksisága, magyarázta az öregasszony veje, a maga is jelentős tudós professzor hírében álló, szelíd Márton doktor, meg ne tévessze a gyanakvó nyomorultakat, a Látó Irma ugyanis nem, mint az oktalan halandó, szeme világával lát, hanem a Jó Isten, tán a másvilági spiritusok és démonok sugallmazásával, de az is előfordulhat, hogy valami egyéb okból, melynek a conventióktól eltérő étkezés is lehet akár az oka, akárhogyis, afféle „lelki szemekkel” lát mindent, a lélek és a porhüvely minden búját-baját, romlását és reá vetett rontást, múlt és eljövendő történéseket, a szellem és az anyag mindenféle lehetséges vonását.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Comédie-Française MITEM-en bemutatott Racine-előadását értékelte.

„A veretes alexandrinusok koncepcionálisan tökéletesen illenek a MITEM szertartásrendjébe, egyébiránt az enyhén japanizáló, majd univerzálissá táguló színrevitel is, csak hát ahogyan Racine-nál konfliktusba kerül szerelem és kötelesség, úgy feszül egymásnak a budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadán vágy és praktikum. A nagyterem ugyanis 619 férőhelyes, ez az előadás viszont a Comédie-Française kettes számú játszóhelyére, a 300 fős Vieux-Colombier színházba készült. A fotók tanúbizonysága szerint a szöveg érthetősége érdekében ott is mikroportokat használnak, de a hang akkor is másként hat a kétféle térben. Ahogyan a színészi játék is, amelyet Cassiers erősen bensőségesre vett. A Nemzeti/MITEM nem először követi el ezt a hibát (amely alól a Comédie-Française döntéshozóit sem lehet egészen felmenteni): 2017-ben a litván Eimuntas Nekrošius Kafka-adaptációja, Az éhezőművész körül lötyögött ugyanilyen emlékezetesen és fájdalmasan a színpadnyílás.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála Milbacher Róbert Legendahántás című hangoskönyvéről írt.

„Elismeréssel adózom a sokszínűségnek, még ha vélhetően többedmagammal együtt úgy gondolom is, erős összpontosítást igényel ez a szövegkomplexum. Nincs vizuális támpont (tördelési kép, magyarázó jegyzetek, képek, amelyek a könyvalakban fontos szerepet töltenek be), ám ott van a hang csatornája. Amely sokféleképp működik: a tudományos ismeretterjesztő filmek narrátorát idéző hang, a szlenges tanári jópofáskodás és a zengő, klasszikus XIX. századi „beszély” keveredik igen szórakoztatóan.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu