Az Élet és Irodalom 48. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Nánay István Megújulni! (Harag György 1925-1985) című esszéjében a száz éve született és negyven éve meghalt rendezőre emlékezik.

„Harag György a családjából egyedül élte túl a holokausztot. Szerencsés alkatúnak tartotta magát, mert túl tudott lépni az átélt rémségeken. Sokszor, különböző élethelyzetekben találkoztunk, sokat beszélgettünk otthonában, a Maros étterem galériáján vagy színészeinek, Héjja Sándorék, Barkó Györgyék konyhájában, de életének ezt a mozzanatát soha egy szóval sem említette, és az előadásaiban sem utalt rá (az Anna Frank naplója-rendezésében sem a címszereplő és családja zsidóságát emelte ki, hanem a történet általános emberi tartalmára fókuszált).
1946-ban beiratkozott a kolozsvári Zene-és Színművészeti Akadémia színész szakára, majd elvégezte a rendezőit is. Már hallgató korában játszott és segédrendező volt az Állami Magyar Színházban, amely természetesen szerződtette. A színházi munkái mellett tanársegéd lett az Akadémián. Ígéretes pályakezdés. Biztos és kockázatmentes karrier várt rá. De 1953-ban egy csapásra megváltozott az élete. Egy végzős színész osztály elhatározta, hogy saját színházat alapít (az osztály tagja volt többek között Ács Alajos, Csíky András, Elekes Emma, akik később az erdélyi színjátszás vezető művészei lettek). Kijárták, hogy Nagybányán a román színház mellett létrehozzák a magyart is.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba A gyengék ereje címmel írt Szabó T. Anna Erősebb nálam című novelláskötetéről.

„Ezek a novellák – miként a három korábbi novelláskötetben is így volt – jórészt a szerepjátékra épülnek. Megtalál szerzőjük egy-egy érdekes, különös, néha eszement, netán tragikus vagy nevetséges életet, és összesűríti azt néhány oldalban. Szereplői ki vannak szolgáltatva a külvilágnak, de főleg saját maguknak. Próbálják megfegyelmezni féktelenségüket, próbálják nappal elfelejteni éjjeli álmaikat, próbálnak mindenféle vágyakozásaik ellenére hétköznapi életet élni, és próbálnak a szó legszimplább jelentése alapján, a legmindennapibb módon is megélni.
Az alakok, akik a rövid történetekben felvillannak, sokszor tele vannak szenvedéllyel, vadsággal, kísértéssel, máskor, sóvárgással, izgalommal, keresik a kivételesség érzetét, a társat, a nyugalmat, a kielégülést, netán az elragadtatást. Talán nagy szavak ezek, maradjunk inkább abban, hogy megoldást keresnek. Mindenre van megoldás, mondhatnánk, csak nem nekik, legalábbis nem mindenkinek.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Két kritika Závada Péter Éngép című kötetéről:

Visy Beatrix: Bábu vagy?

Az Éngép lényegében közvetítő eszköz, szája „súgólyuk, a szöveg átadásának helye”, amelynek szerepe, hogy eltávolítson az egyébként is kérdéses és folyamatosan formálódó Éntől, suta vallomásaitól. Hiszen minden, amit a megszólaló Én mond vagy mondana, az már kényelmetlenül befolyásolt a kész nyelvi panelek, konvenciók, konstrukciók által. A nyelv előbb van, mint az érzés vagy a gondolat, a nyelvi megelőzöttség (fel)ismerésének nehézségeit vállalja át tehát az intelligens masina, vagy egyenesen ő maga a nyelvi megelőzöttség, aki vagy amely szabadon megnyilvánulhat, alakot és személyt válthat, érzelmi és morális következmények nélkül. Sőt, el is szabadulhat teremtőjétől, szabadon garázdálkodhat a nyelv és a költői hagyomány közegében, s ezt meg is teszi.

Melhardt Gergő: A költészet csődje

A gépmetafora leplezi le, mennyire elhibázott a kötet gondolatisága. A beszélői hang megkettőzése a beszélői autoritás lebontását vagy legalábbis megkérdőjelezését ígéri, de mivel az, ami kettőnek látszik, valójában egy, ezért a gép a szerzői autoritásnak nem a kritikája, hanem a metaforája. (Ezt a művészet- és politikafilozófiai problémát a versek is megsejtik, de ahogy minden mással, nem tudnak mit kezdeni ezzel sem.)

VERS

A versrovatban ezen a héten Fürjes Gabriella, Kiss Judit Ágnes és Pátkai Tivadar versei szerepelnek. Közülük kedvcsinálónak Fürjes Gabriella egyik versét választottuk ki.

nem nélkülözhető.

békaperspektíva. lassú, függőleges
svenk, közeli kameraállás. egy fal.
templom oldala, rajta egy csiga.
négy és fél perces jelenet. kevés,
hogy felérjen a toronyba. és megtudni,
ez-e a célja. nézőt igényel
a látvány, hogy beszéljen róla.
nézze képpé, és tartsa a retina
falán, a homloklebeny mögött
vagy egy dobozban. egymást
nem nélkülözhető kapcsolat.
mint ahogy a víz magán tartja
az olajat, és nem sejti, hogy
emeli. mint ahogy az olajfoltok
nem tudják, hogy a felszín foglyai.
óceánnyi víz a foltokra szakadt,
fényes olajtest alatt. összetartozásuk
rideg elkülönülés. végtelen egymásnak
feszülés a tarajos hullámok alatt.
lassú, fölfelé svenk a templomfalon,
oldalán saját nyálán araszoló csiga.
mint az olaj az óceán mélyét, a tornyot,
nézd, mássza, de nem éri el soha.

PRÓZA

Gajdácsi László, Papp-Sebők Attila, Nagy Gerzson és Németh Ákos prózája.
Tárcatár: Zalán Tibor.

Részlet Nagy Gerzson Amikor apánk meghal című írásából:

„erős bennünk a vágy, hogy azt gondoljuk, ez nem velünk történik, nem konkrétan velünk, ez mindenkivel történik, hiszen mindenkinek meghal az apja. Egy ideig, két hétig, két hónapig úgy teszünk, mintha nem is halt volna meg, a garázsból kialakított szerelőműhelyben ül görnyedt háttal, és rézdrótokból biciklis figurákat hajtogat, hogy aztán a biciklis figurákat nekünk kelljen a munkatársaink gyerekeinek ajándékozni, vagy végső esetben eladni a neten tizenöt euróért darabját, tíz euróért, és ha nem veszi meg a kutya sem, azt hazudni, hogy pillanatok alatt elkapkodták, és a saját zsebünkből fizetjük ki apánknak a tizenöt eurót.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő ifj. Vidnyánszky Attila a Katona József Színházban bemutatott némacsend című előadását értékelte. 

„Annyira könnyű tehát gondolni valamit arról ebben a legelső pillanatban, hogy ifj. Vidnyánszky Attila éppen ebben a díszletben rendez Hamlet-átdolgozást a Katonában, hogy az már önmagában fricska. A rendező odateszi, megígéri ezt a helyzetet, és aztán – ahogy a színlap száraz cselekményleírása, valamint a közzétett olvasópróba és nyílt próba felvétele is hagyományos Hamletet, prózai színházat ígér – valami egész mást nyújt helyette. Merthogy aztán az történik, hogy valójában még csak nem is Hamlet, a királyfi itt a főszereplő, aki a túlvilági apai parancsnak engedelmeskedve mindent feldúl, majd megnyugodott kisgyerekként, apja kezét fogva totyog ki az öröklétbe, hanem a néma megfigyelő Horatio.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála a Versek és mesék Halász Judittól című új hangoskönyvről írt. A hangoskönyv a Hungaroton kiadványa.

„»Az előadónak az a dolga – idézem ismét Halász Juditot –, a művészete, hogy próbáljon alkalmazkodni a korosztályhoz, a kicsikékhez, a közepesen felnőttekhez és a nagyokhoz«, mert amit a mesék rájuk hagynak, a művész által jut el a hallgatóhoz. Ez a fajta »szolgálat« a hangoskönyv minden szövegén átüt, de ára is van: a hallgatóval az előadó távlatokban tervez, irodalomszerető emberként tartja számon.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu