Az Élet és Irodalom 6. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Utólag előre lehetett látni
Ingo Schulzéval J. Győri László készített interjút.

„Ingo Schulze magyarországi ismertsége alighanem meghaladja a német nyelvű írókollégáiét, életművének java a Gondolat, majd az Európa Könyvkiadó, valamint fordítója, Nádori Lídia jóvoltából magyarul is megjelent. Legutóbbi regényét, a Jóravaló gyilkosokat pedig már a Prae adta ki. Írói alapélménye és egyik fő témaforrása 1989-90, a „Wende”, a politikai fordulat. Hazájában közszereplőként gyakori vendége a tévé- és rádióstúdióknak. Ahogy korábban ő maga is önironikusan mondani szokta, sokáig ő volt „az ügyeletes ossi”, aki az egykori NDK-ban szocializálódott értelmiségiként fáradhatatlanul próbálta megvilágítani, mit gondolnak az egykori kelet-németek a német egyesítés után kialakult helyzetről.”

FEUILLETON

Markó Béla Milánói tárlatlátogatás (Észak Dél ellen) címmel írt esszét.

„Visszamegyünk. Ugyanolyan sokan vannak Munchnál, ugyanolyan kevesen Picassónál. Nehéz ezt értelmezni. Talán az egyiknél lassabban, a másiknál gyorsabban haladnak a látogatók. De nem hiszem. Inkább ízlésváltozás? Vagy egyszerű kíváncsiság? Akárcsak mi, mások is untig ismerik az Avignoni kisasszonyok festőjét, viszont izgatja őket, hogy mi van A sikoly mögött? A politikával együtt napjainkban felbomlott a művészet értékrendje is? Igen is, nem is. Hiszen a terjedő populizmus számomra nem érték a liberalizmussal szemben, amelyet persze szintén korrigálni kellene, sőt, intoleranciába hajló toleranciáját sem ártana újragondolni. De előbb nézzük meg Munchot! Tőle talán választ kapunk nemcsak esztétikai, hanem közéleti dilemmáinkra is. Hogy vajon miért áll sorba nála a világ.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett Szelek, tüzek, kiáltanak, kioltanak címmel írt recenziót Ali Smith Társdarab című regényéről.

„Ali Smith annyi rétegben játszatja egymásra a történetelemeket, az utalásokat, a nyelvi megoldásokat, hogy szinte belevész az ember, a szó legpozitívabb, legfelemelőbb értelmében. A „helló” hosszas értelmezése (hiszen „Relatíve elég új szó. De mint minden másnak a nyelvben, mélyek a gyökerei.”), a Coleridge- és a Keats-utalások, a fáról való elmélkedések, a V-vel való hosszú és következetes játékok mind úgy kanyarognak a regényben, mint azok a borostyánok a rejtélyes Boothby-záron.”

ÉS-KVARTETT

Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című regényéről Károlyi Csaba Margócsy Istvánnal, Márjánovics Diánával és Visy Beatrixszel beszélgetett 2025. január 29-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, február 26-án, szerdán Kovács Dominik–Kovács Viktor Lesz majd minden című regényéről fogunk beszélgetni.
A mostani pontszámok:
Károlyi Csaba: 8 pont,
Márjánovics Diána: 7 pont,
Visy Beatrix: 7 pont,
Margócsy István: 6 pont,
ez összesen 28 pont, a maximális 40-ből, a pontjaink átlaga 7.

VERS

A versrovatban ezúttal Bakos András és Jánosa Eszter versei olvashatók. Itt Jánosa Eszter versei közül mutatjuk be az egyiket:

Erőszak

Kék árnyak, sárga háttér előtt.
Lehetne nyár is, de a kontrasztok élesebbek.
Egy megtévedt hársfa most virágzik,
körülötte a rothadás keserű szaga.

Eltűntek a teknősök a tópartról,
és nem hallom már a fecskéket sem.
Papagájok rikácsolnak az ablaktáblák mögött,
ők legalább otthon érzik magukat.

Köleskását főzök körtével és dióval,
ebédre ukrán céklalevest.
Próbálok elmerülni az ismétlődésben,
egyszerre vagyok nyugtalan és nyugodt.

A hamisság mindennap újratermeli
magát, rám tapad, belém fészkel,
ahogy járok az utcán, cipelem a szatyrot,
követem a szabályt és dolgozom.

Lábamhoz dörgölődzik az erőszak,
és én simogatom a bundáját.
Együtt ülünk a nagy, szárnyas ablak előtt,
nézzük a felhőket, a fákat.

PRÓZA

Márton László, Patak Márta és Sinkó József prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.

Részlet Márton László Csikasz Virgil a wismari légvédelmi laktanyában című prózájából.

„Wismar, a négy és fél évvel később megalakuló Német Demokratikus Köztársaság majdani legnyugatabbi kikötővárosa, Csikasz Virgil érkezésekor már tizenkét angolszász légitámadáson esett át, amelyek közül a legutóbbi volt a legsúlyosabb. Ennek során a Royal Air Force a nemrég kifejlesztett „Mosquito DH 98” típusú vadászbombázó huszonöt példányát vetette be, és a levegőben robbanó háromtonnás légiaknákat tesztelte, kilencvenöt százalékos sikert mutatva fel. Csikasz Virgil azonban, aki Berlin után a porig bombázott Hamburgban is járt, csaknem teljesen ép városnak látta a tengermelléki települést.
Nem tudhatta, hogy az a tisztára sepert térség, amely az ő szemében a tágasság érzetét kelti, néhány hete még a „Régi Iskola”, a téglagótika XIV. századi ékessége számára adott helyet.
Nem tudhatta, hogy az a fenségesen kopár csonka torony, amely a török hódoltságból visszamaradt Bihar vármegyei hasonló templomromokat (valamint Arany János Családi kör című költeményét) juttatta eszébe, és amely a közelmúltig a XIII. században épült Mária-templom szerves része volt, az említett légiaknák jóvoltából önállósodott, amelyek úgy fújták el a főhajót, a kereszthajót és a kőfaragványokkal gazdagon díszített mellékhajókat, mint kisgyerek a születésnapi gyertyát.”

FILM

Báron György A Dunánál című kritikájában Iveta Grófová Emma és a halálfejes lepke című filmjét értékelte.

„Marika nem hős, de a történelem ezt a szerepet osztotta ki rá, s ő nem tér ki előle. Egyszerű, természetes anyai gondoskodás ébred föl benne, elvégre mindig saját gyerekre vágyott, de vágyába belegázolt ugyanaz a történelem, amelynek a szele most a házába fújta Simont. Borbély Alexandra megrendítő alakítása egyike az utóbbi évek legnagyobb filmszínészi teljesítményeinek. Az arca, a gesztusai maradéktalanul hitelesek – személyében és szemében ott tükröződik a teljes közép-európai sorstragédia.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Stúdió K Színház Stuart Mária című előadásáról írt.

„Fej kontra szív. Hatalom kontra élet. Köz- kontra saját jog. Férfiak kontra nő. Nő kontra nő. Szőke kontra barna. Vallás kontra vallás. Ostobaság kontra bölcsesség. Hiszékenység kontra gyanakvás. Cinikus egy világ. De még milyen cinikus! És Nagy Péter István kijátszatja. Tekintetekben. Mozdulatokban. Rezzenésekben. Remekül. Kórusban. Zene Matisz Flóra Lili. Megannyi tiszta szólam. Egytől egyig. Kis társulat. Nagyszerű előadás.”

TÁRLAT

Tóth Ádám A repetitív háló árnyéka címmel írt Gink Judit kiállításáról, mely február 21-ig látogatható az acb Attachmentben.

„A textilmunkák a hatvanas évek végén nem jelentettek többet díszítőelem-funkciót betöltő tárgyaknál, vagy olykor a középületek belső tereibe olvadó el nem ismert reprezentatív dekorációként kallódtak kitéve a bent járókelők pillanatnyi értékítéletének. Az iparművészet is konstans módon a közérdeklődés perifériáján imbolygott, ezáltal a formai és tartalmi progressziót végletekig negligáló kultúrpolitikai dogma csinovnyikjainak figyelmét is messziről elkerülte, gondolván „láthatatlansága” révén az (idomulás stratégiájára időnként hajlandó) aczéli kultúrmisszió támpilléreire a legcsekélyebb mértékben sem jelenthet fenyegetést. Eközben az avantgárd egy új formája óvatosan kúszva kereste az ez idáig feltérképezetlen kerülőutakat a nyilvánossághoz.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu