Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Marno János: „Ess, eső, hess!” – Az Élet és Irodalom 2023/37. számából

2023.09.14.

Az Élet és Irodalom 37. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Megtagadtuk a keresztény értékrendünket”

Puskás Panni
val beszélget Károlyi Csaba

„Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című novelláskötetével robbant be az irodalomba 2021-ben. Második kötete, a Megmenteni bárkit az idei év egyik legizgalmasabb regénye. Az író civilben színikritikus, a Revizor kritikai portál szerkesztője. Győrben született 1987-ben. Két éven keresztül az ÉS-kvartettben mondott bátran véleményt kollégáinak új köteteiről.”

FEUILLETON

Marno János „Ess, eső, hess!”címmel írt esszét.

„Lassan két év telt el azóta, hogy a Tiszatáj októberi számának diákmellékletében olvastam Nyáry Krisztián dolgozatát, illetve a dolgozat azon bekezdését, amelyben a magány általános emberi érzetét egy híres József Attila-vers harmadik versszakával karakterizálja, mondván, hogy „tömörebben nehéz volna megfogalmaznunk, hogy mit érzünk, amikor magányosak vagyunk”. A szakasz valóban közismert, alighanem az egyik legkedveltebb, legnépszerűbb versszak a modern magyar költészetben, így hangzik: „A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Tónusok, zöngék, nüanszok és finomságok című recenziója J. M. Coetzee A lengyel című kisregényéről szól.

„És Beatriz elsőbbsége rendjén van, hiszen Witold, az események színhelyéről eltávozó férfi főhős az udvarló, a csábító, a csábítás sikeressége, beteljesülése vagy be nem teljesülése viszont igazából minden egyes ponton e szerelem tárgyának, az otthon maradó Beatriznak a meghozott döntésein, mérlegre tett igenjein vagy nemjein múlik. Ennek az eljárásnak (Beatriz a legutolsó apróságot is megfontoló, önfeltáró gondolkodásának, időről időre egy-egy kérdés körüljárása és mérlegre tétele ellenében hozott döntéseinek, illetve mindenekfelett természetesen a tankönyvi módon áttetsző és világos, szenvtelen elbeszélői/történetmondói attitűdnek) köszönhető, hogy A lengyel a legutolsó mozzanatáig (és képletesen még azon is túl) nyitott és mindig másképpen, a várttól vagy előre kiszámíthatótól eltérően folytatódó cselekményre alapozott irodalmi mű, csekély terjedelme ellenére (vagy éppen ebbe a csekély terjedelembe így belekomponálva) is az irodalmi képzelő- és teremtőerő káprázatos kvintesszenciája marad.”

AZ ÉS KÖNYVE SZEPTEMBERBEN

Rainer M. János Szerep, személyiség, azonosság című kritikája Kőszeg Ferenc „Csörögnek a zászlók” – Válogatott írások 2000-2022 című kötetét elemzi.

„Interjúja kapcsán megkapta a „doktrinér liberális” címkéjét, a kapitalizmus apologétája mellé. A könyv alapján ez tévedés. Attól, hogy valaki nem azonosítja a lakhatáshoz való jogot az állam által adományozott ingyenes, összkomfortos lakáshoz való joggal, még nem a manchesteri kapitalizmus híve. Kőszeg sokoldalú jogvédő tevékenysége, amiről ugyancsak a könyv első részében olvashatunk, ellenkezőleg, inkább éppenséggel radikális irányba tolja el a színképet. Olyan csoportok álltak az általa alapított Helsinki Bizottság tevékenységének középpontjában, akiket mindenféle rendszer (a liberális demokrácia is) hajlamos kirekeszteni, margóra szorítani, vagy egyszerűen csak nem vesz róluk tudomást: romák, hajléktalanok, menekültek, betegek, letartóztatottak és elítéltek. Ahogyan elméleti-filozófiai munkásságában Kis János, gyakorlati cselekvésben Kőszeg Ferenc folytatja legszervesebben a demokratikus ellenzék 1970-es években gyökerező emberjogi hagyományát. Ami diktatórikus berendezkedéssel szemben született, de amint Kőszeg példázza, folytatandó a demokráciában és jelentősége csak növekszik a jelenlegi autokratikus rezsimben.”

VERS

Ebben a számban Istók Anna, Jenei Gyula és Ozsváth Zsuzsa versei kaptak helyet.
Közülük ezen a helyen Ozsváth Zsuzsa versét ajánljuk az olvasók figyelmébe:

Kerekdomb

Reggelente másként csillantak a szemközti
dombon, másként pillogtak az ablakok
válaszul a napkeltének, fordul a föld.
Úgy rebegtek a fények, nem is rebegtek,
mert szilárd bizonyossággal szórták gyémántjaik,
akárha örökké tartana a reggel.
Hallani véltem azokat a gyémántokat,
apró harangok csilingeltek odaát –
túl a vasúti síneken, buszjáratokon;
úgy hiszem, nekem csilingeltek odaát
(figyelj rám és figyelj rám)
és nekem villant minden tükröződés.
A házaktól fennebb mező, gyümölcsös,
kisebb vetemények, majd az erdő.

Nekem csilingeltek egy titkos hangsávon
semlegesítve mozdonyfüttyöt, dudálást.
Köszöntöttem hát e megnyugtató ismerőst, a dombot,
kinek reggelente lágy ölelésében ébredt a táj.
Annyiszor veregette meg vállam,
ahányszor szembenéztem jelzőtüzeivel.
Mert tüzek voltak azok, nem is gyémántok,
nem is csilingeltek, elnyelte a völgy,
a mozdony túlfütyölte,
a buszok rámordultak,
mégsem hallottam mindezekből semmit,
csak vártam, míg valami bennem is lángra kap,
és néztem a dombot, az meg átnyúlt a téli ködön,
megveregette a vállam, majd tüzet kért.

PRÓZA

Lamar Fría, Győry Domonkos, Nagy Gerzson
és Magyar Csaba prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Lamar Fría A síp című írásából:

„Antofagastában a késélezőnek nincs hangja, síppal jár. Ahelyett, hogy kiabálna, fújja négy óra huszonkettőkor, hat negyvenötkor, fél nyolc után öt perccel és délután kettőkor, körülbelül. Kivéve vasárnap. Azt gondolom, neked meg kell halnod, mondja, közben a hosszúhajút nézi, a légyre céloztam. Összemorzsolja egy tapssal az asztal fölött a legyet, fekete maszattá válik a tenyerén. Azt hittem, nekem, mondja a hosszúhajú a tükörnél ülve, nézi magát, hátul átcsatolja a haját. Ha átcsatolja, úgy még szebb. A tükörben fordítva látszik, az ellentétes arc az ellentétes oldalon, a barna szeme a tükörben fekete. Nem neked, lemossa a kezéről a legyet, szeretem a szemeidet, hogy feketék a tükörképen. Sose neked. Szeretem a tükörképed.”

FILM

Báron György a miskolci Cinefestről írt kritikát.

„A rendkívül jó szemmel és ízléssel válogatott programban nem csak Cannes több fontos premierje volt látható, beleértve az Arany Pálmával díjazott Egy zuhanás anatómiáját, hanem – szinkronban a velencei bemutatóval – Yorgos Lanthimostól a Szegény párák, továbbá egy fontos, izgalmas friss magyar munka, a Reisz Gábor rendezte Magyarázat mindenre. Ha Fassbinder felosztását vesszük alapul, akkor a görög rendező hazai közreműködéssel, Budapesten forgott műve az ellenkező póluson helyezkedik el, mint Wenders és Kaurismäki minimalista remeklései.”

TÁNC

Králl Csaba a PLACCC Fesztiválon járt.

„Feltehetően nem volt mélyreható előzetes egyeztetés a közös tematikáról, a projektek mégis egy irányba húztak: nem látványosságukkal, hanem »észrevétlenségükkel«, köztérbe simulásukkal tűntek ki, és azzal, hogy a város zajszennyezésével, színes-szagos pörgésével szemben a lecsendesedést, a befelé fordulást, a figyelem kiélesítését és a környezet újszerű megtapasztalását állították szembe. Meg a részvételiséget, a »közönség«, az utca embere bevonását, ami ma már bevett alkotói gyakorlatnak számít, egészen addig a szélsőségig, hogy ha valaki a személyes jelenlétével nem aktiválja az alkotást, az tulajdonképpen nem is létezik.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés