Markó Béla: Karácsonyfák a sárban – Az Élet és Irodalom 2025/05. számából
2025.01.30.

Az Élet és Irodalom 5. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Bence Erika Meddig él az ápoló? címmel írt esszét betegségregényekről, autofikcióról, igazságról és valóságról.
„Ha létezne, miként nem, a betegségregények úgynevezett „tiszta” változata, feltehetően még akkor sem igen tudnánk mindenben megegyező, egységes karakterű regénysort leírni, de két erőteljesebb vonulatuk azért kirajzolódik: egy részük a betegség lefolyásának folyamatát ábrázoló narratíva, más részük viszont a betegség előzményeit feltáró elbeszélés; előbbit több esetben autofikciós eljárások teremtik, utóbbi regénykörbe olyan szövegek tartoznak, amelyek valamilyen trauma pszichoszomatikus következményeit taglalják.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Örömszövegek címmel írt Gabriely György–Poletti Lénárd Kész az egész. Talált regény című kötetéről.
„Németh elindított egy hihetetlenül finom levélsorozatot, kitalálta a levélíró figuráját, a kort, a helyzetet, remekül megrajzolta a maga alteregóját, ezt a Gabriely nevűt, aki egy különös hegyi gyógyszállóban könyvtáros és tenisztréner, ahol rejtélyes dolgok történnek, kész krimi. A második világháború előtt vagyunk. Barátja és ő művelt és érzékeny fiatal férfiak. A pszeudo-levelezés alaphangját Gabriely adja meg első hét levelével, tulajdonképpen kényszerből, mert a barát nem és nem válaszol. „Nem volna baj, ha válaszolnál” (27.) – írja, „írjál, míg igen nagyon meg nem haragszom” (43.). „Cher Polette! – szólítja meg hétszer a barátját, mire az 58. oldalon végre választ kap. „Gabriely! Hát üdvözlöm, mint idegent szokás” – viccel a barát, és innentől beindul a párbeszéd, szép és elegáns, játékos, emelkedett és kimódolt. Költői verseny is ez, a két fiú vetélkedik, ki a jobb, de szeretettel, mert nem győzni akarnak, hanem jók lenni. És jók.”
KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Szirák Péter: Az irodalom ígérete című kötetéről ketten írtak:
Márjánovics Diána: Szabadsággyakorlatok
„A huszonöt év szöveganyagának időbeli távlatait a kötetszerkezet is jól érzékelteti. A kiadvány élén az egyik legkorábbra datált írás áll (Kanonizációs stratégiák, történeti konstrukciók az Ady-recepcióban, 1998), a zárlat pedig a 2020-as években megjelent munkákból válogat. A kronologikus szerkezet a vizsgált korszakokat is egységbe rendezi: Móricztól, Németh Lászlótól és Illyéstől kezdve Örkényen, Tersánszkyn, Mándyn és Esterházyn keresztül Kukorellyig jutunk. Szirák ezredforduló környékén publikált szövegei időhurokként működnek: alkalmat adnak arra, hogy újragondoljuk a negyed évszázaddal ezelőtt megfogalmazott állítások érvényességét, felmérjük a rendszerváltás után kiteljesedő irodalomtörténészi munka eredményeit, a kötet előrehaladtával pedig a szerző elemzési módszereit, preferenciáit, visszatérő hivatkozási pontjait, kutatói észjárásának mozgatórugóit is kiismerjük.”
Bakó Sára: Ha megtartják, úgy jó
„Éppen a művészet funkciójának folyamatos változása miatt éri meg újra és újra elővenni nagy hatású szerzőink szövegeit, ezt mi sem támasztja alá jobban, mint hogy Szirák hosszú évek kutatása és monográfiái megírása után is tovább gondolkodik Grendel Lajos, Örkény István vagy Kertész Imre pályájáról. A kötetben Még egyszer a Sorstalanságról alcímmel helyet kapó tanulmány például kiválóan szemlélteti, hogy – a hetvenes évek politikai ideológiájának okán igencsak mostoha fogadtatásban részesülő – Nobel-díjas regény poétikai megoldásai milyen nagy mértékben illeszkednek a kortárs prózára jellemző tendenciák sorába. A napjainkban kirajzolódó irodalmi palettát végig a figyelem homlokterében tartó könyv több írása is utal arra a rendszerváltással érkező dilemmára, hogy a társadalmi nyilvánosságban magára vett szerepének elvesztése után miként őrizheti meg fontosságát az irodalom – akár a film médiumával szemben. Mi adja tehát – ahogy L. Varga Péter fogalmaz a fülszövegben – „a szépliteratúra össze nem téveszthető egyediségét”?”
VERS
A versrovatban Markó Béla és Tőzsér Árpád versei kaptak helyet. Itt most Markó Béla nyolc szonettje közül adjuk közre az egyiket:
KARÁCSONYFÁK A SÁRBAN
Ott hevernek az áruház előtt
összekötözve, egymásra dobálva,
megváltóra vagy Heródesre várva
a csecsemőként levágott fenyők,
mert jelentéssel bír újabban minden.
Vagy így volt eddig is? Mi lesz velem?
Régebb ígéret volt, ma sejtelem,
és mintha pontatlanabb lenne Isten.
Akárcsak én. Azt hittem, egyre könnyebb
megtervezni és végrehajtani.
A világ sem más. Éppen az, ami.
Csakhogy évről évre több vért, több könnyet
kínál az angyal. Kell még egy kevés
halál, hogy legyen újjászületés.
PRÓZA
Fehér Szilvia, Forgách András és Szalay Zoltán prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Forgách András Papa pipával című írásából.
„Az a pipa. A szájában. Tizenkilenc éves. Nem a pipa. Soha nem láttam pipát a papa szájában. Elég volt egyszer gyerekkoromban belenézni a papa oroszlánkarmokon álló íróasztalának igazolványokkal, fényképekkel, önéletrajzokkal, iratokkal, pecsétnyomókkal és töltényekkel tele fiókjába, hogy világos legyen, az én papám soha életében nem pipázhatott. Sem a múltban, sem a jövőben. De cigarettát se tett a szájába soha. Vagy ha igen, azt nem lehetett elhinni. Nem volt értelme. Papa nem ivott és nem dohányzott. Egyetlen szenvedélybetegsége a gondolatai voltak. A hirtelen, a semmiből rátörő gondolatai. Néha úgy érték, mint a villámcsapás, mintha valaki hátulról megkocogtatta volna a vállát, vagy gyomorszájon rúgta volna. Pedig a képen, ami egy Fekete-tengeri kikötőben készült, a szája sarkában ott lóg a pipa. Hanyagul és elegánsan.”
ZENE
Fáy Miklós a Metropolitan Aida előadását értékeli.
„Valószínűleg évek óta keresték már azt az afroamerikai énekesnőt, aki a nagy Leontyne Price nyomába léphet, a másik oldalon meg egyre érett, hogy Angel Blue lesz az, már ott volt a házban, de még ellenállt a súlyosabb hangot igénylő szerepnek, aztán már nem állt ellen, de mégse itt énekelte először Aidát, most végre találkozott énekes, helyszín és szerep. Milyen is Angel Blue Aidaként? Szép. Fiatal, könnyű hangú, szenvedő és szenvedtető. Ez volna Aida lényege, a feloldhatatlan dilemmában vergődő madárka, aki tovább is adja a dilemmát, mégsem lehet haragudni rá, hiszen ő is belehal az eseményekbe. Önként és dalolva. Gondosan van fonva a hurok, aki szerelmes, az belehal a történetbe.”
FILM
Stőhr Lóránt az iráni Mohammad Raszulof A szent füge magja című filmjéről írt.
„Bámulatos az iráni filmkészítők bátorsága, amellyel a kemény cenzúra és a súlyos fenyegetések dacára minden évben megjelennek a nemzetközi fesztiválokon gyakran titokban, a hatóságok megkerülésével forgatott, kritikus vagy egyszerűen csak őszinte alkotásaikkal. Iránban a művészi ellehetetlenítésnél messze több veszéllyel fenyeget egy rendszerellenesnek talált film bemutatása. Mohammad Raszulofot már jó néhányszor elítélték filmjeiért, A szent füge magjáért sokévnyi börtön és megkorbácsolás várt volna rá, ha nem sikerül elmenekülnie az országból, így lett a film Németország Oscar-díjra nevezett és a legjobbak közé nominált alkotása.”
TÁRLAT
Molnár Eszter Mischievous Leonardo című kritikája G. Horváth Boglárka Grafikák című kiállításáról szól, mely 2025. február 8-áig tekinthető meg a pilisi Csernai Pál Művelődési Ház nyitvatartási idejében.
„A magyar kultúra napján, 2025 január 22-én megnyílt tárlaton az úgynevezett Késő esti fejből rajzok szénrajz-sorozat, a Leonardo mosolyog című ceruzarajz-sorozat, Ménes Attila Erdei Vadak című könyvéhez készített monokróm tus grafikák és színes akvarell-illusztrációk, illetve a borsihalmi és tiszaalpári művésztelepen készített hidegtű nyomatok szerepelnek. G. Horváth Boglárka művészetének egyik legszembetűnőbb vonása a narratív attitűd, azaz elsősorban figuralitásban és groteszk humorral átszőtt, erőteljes mesélőkedvvel előadott történetekben gondolkodik. Rajzaiban kiemelten hangsúlyos a kép és szöveg ironikus összjátéka, eképp a címadás G. Horváth műveinek mindig igen fontos tartalmi eleme.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Mondom én… Beszélgetés Garaczi Lászlóval, Gyarmati nő című legújabb kötetéről
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Én; élet; rajz
Kaján leckék – Kaján Tibor-Martin József: Karikatúra a betűtengerben
Kefe habbal, avagy az átnyálazás hiánya – Melissa P.: Minden este 100-szor kefével
Bizonyosan – Kerékgyártó György: Hegyi szakaszok szobakerékpáron