Az Élet és Irodalom 19. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Életre rezonáló műalkotások” – Thomas Schlesserrel Hegedűs Claudia beszélget.

„Majd két évtizednyi csendes-nyugodt kutatói életet hagyott maga mögött szinte egyik napról a másikra, amikor második regényével (Les Yeux de Mona, 2024) berobbant az irodalmi életbe. A művészettörténész-írót, Thomas Schlessert 2025-ben az év szerzőjének választották Franciaországban, sikerkönyvét pedig negyven nyelvre fordították le. A francia bestseller Lukács Laura kitűnő tolmácsolásában Mona szeme címmel tavaly jelent meg magyarul.”

FEUILLETON

Magyar Miklós esszéje: Elárulta-e Talleyrand Napóleont?

„A címben felvetett kérdés messze túlmutat azon, hogy egy államférfi hűséges volt‑e uralkodójához. A korszak politikai valóságában az államérdek, a diplomáciai egyensúly és a személyes túlélés olyan szorosan fonódtak össze, hogy a szándékok és tettek utólagos megítélése rendkívül összetetté válik. Talleyrand-t egyesek a hatalmi játszmák kifinomult stratégájaként emlegetik, mások szerint azonban ő volt az egyetlen, aki időben felismerte, hogy Napóleon terjeszkedő politikája Franciaország pusztulásához vezethet. A kérdés tehát nemcsak történelmi ítélet, hanem annak megértése is, hogyan ütközött össze két különböző hatalomfelfogás, a katonai dicsőségre épülő birodalomépítés és a diplomáciai egyensúlyra törekvő államrezon.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia Zabolátlan ifjúság című kritikája Pier Vittorio Tondelli És más szabadelvűek című regényéről szól.

„Tondelli könyvét itt és most olvasni olyan, mint tripla szaltót ugrani az időben. Mindamellett, hogy az És más szabadelvűek a ’70-es évek talajvesztett fiataljainak hangját szólaltatja meg, azáltal, hogy ifjú férfiak és nők (korfüggetlen) életpillanataiba ad betekintést, dialogikus viszonyt alakít ki a (mindenkori) befogadóval. Miközben megfogalmazza nemzedékének tomboló vágyait, ecói értelemben vett „nyitott műként” kitágítja a beszédmezőt. A lazán egymásba kapcsolódó hat történeten keresztül olyan, sok esetben mába nyúló neuralgikus pontokat érint, mint a kábítószer-függőség, az egyneműek közötti szabad szerelem érzelmi libikókája, a marginális léthelyzetben lévők túlélési-meghalási stratégiái, és nem utolsósorban a fatális élményhajszolás. Maga a szerző epizód-regénynek nevezte a könyvét, ami – tekintve a tudatosan szerkesztett kötetkompozíciót – abszolúte helytálló.”

ÉS-KVARTETT

Halász Rita Betonba hímezve című regényéről beszélgetett Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel április 29-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb május utolsó szerdáján Nádas Péter Halott barátaim című könyvéről fogunk diskurálni.”

VERS

A szám versrovatában ketten is felidézik Nádasdy Ádám emlékét, Tóth Krisztina és Marno János. A rovatban az ő verseiken kívül Kőrössi P. József ciklusa kapott helyet. Ezen a helyen Tóth Krisztina versét mutatjuk meg:

Pikralida

Nádasdy Ádám temetése

Hát itt történik az alvás, mindörökre.
Amíg a gödröt ássák, a két közeli
sírkő vállára, ahogy egy fodrászatban,
takaros nejlonkendőt terítenek.

Milyen agyagos itt a föld. Egy megriadt
gyík menekül a körben álló cipők közt,
aztán megtorpan. Többet meg se mozdul.
hátha elhisszük, hogy tényleg halott.

Hajolgatnak a szürke ruhás férfiak,
elrendezik szépen a koszorúkat,
és lesöprik a port a szomszédokról,
amikor elkészül a friss halom.

Melletted két név: Nyers és Száraz.
Nem túl izgalmas kezdet, de kicsit
feljebb fekszik egy Hajnal, pont keletre.
Mosolyognál, és ingatnád fejed,

ne dőljünk már be rögtön a neveknek.
Meg kell tudni, hogy korábban ki, mi volt!
Hogyhogy mi? Élő! Élő, mint a sárga,
borzas pitypangok itt, a fű között.

Téptem is párat, amikor indultam,
és rákerestem rögtön, hogy a név
hangutánzó, a megpattant szár hangját
jelenti. Görög neve meg azt, hogy keserű.

PRÓZA

„Anya az mondta” – tematikus prózaösszeállítás

Az anyák napja és a gyereknap között csak két hét van, egy egészen aprócska ív, sokkal kisebb, mint amit az élet rajzol. A rovatban e héten anyás, apás, gyerekes prózák – emlékezetgyakorlatok. A tematikához még az eheti tárca is illeszkedik. 
Petőcz András, Polgár Vera, Magyar Csaba és Piros Vera prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa Emese.

Részlet Piros Vera A paplan alatt című írásából:

„Hasra fordul, maga alá húzza a lábát, a térde a gyomrát nyomja, lassan hatvanig számol. A jógakönyvben olvasta, nagyszerű gyakorlat a test felébresztésére. Így írta, a test felébresztésére. Két hete vissza kellett volna vinnie a könyvet, az előző hónapban is késett. Előbb-utóbb felfüggesztik a tagságát, hiába tölt délutánokat a könyvtárban, és záráskor segít a rendrakásban. Kedvenc polca a V-betűnél kezdődik. Utazás a Holdba, három év rendszeres kölcsönzés után egyszer csak megtartotta, nem vitte vissza. Megúszta, nem vették észre.”

TÁRLAT

Fekete Szilvia: Az anyagtalan jelenléte az anyagban

„A művész “hazatér” és a nagymúltú Szolnoki Művésztelep galériájában rendezett jelenlegi kiállításán 20 szobrot mutat be, melyek festett gipszből készültek és a hős mitikus archetípusának életútját jelenítik meg. Az Őserők hívása, a Születés, a Béklyó, az Átlényegítő című szobrok folytatólagos narratívába foglalhatók és a klasszikus állomásokat illusztrálják: a hős – aki mind Herkules, Gilgames vagy a popkultúrából ismert Luke Skywalker, Harry Potter vagy Frodo Beggins – kihívásokkal néz szembe, fejlődésen megy keresztül, legyőzi a félelmeit vagy ellenségeit, végül átalakul (belsőleg is).”
(G. Szabó Zoltán Hőskorszak című kiállítása a Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában megtekinthető május 16-ig.) 

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás az átépített Citadelláról ír.

„A Citadellát a vonzó kilátás érdekében egyszerűen feltöltötték, eltüntetve ezzel a XIX. századi katonai építészet egyik értékes emlékét. És ez nem egy vagy-vagy kérdés volt, ugyanis a falakról maradt volna éppen elég kilátás – az udvar feltöltésében elveszett viszont az udvari ágyútorony keresztszárnya az erőd legkarakteresebb részleteivel – felvonóhíddal, vízköpőkkel, száraz árokkal. Mindezt egy kétséges állítású koncepció alapján temették be, amit egyébként a penetráns kereszt mellett még egy, a NER-múltat panoptikumszerűen ábrázoló, nemzeti agitprop kiállítás is hangsúlyoz.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia Tarnóczi Jakab Rekviem című darabját értékeli. Az előadás a Katona József Színházban látható.

„Őszintén szólva az anyag az érzékeny közelítés ellenére is meglehetősen sovány, a párbeszédek nemigen lépnek túl a közhelyeken, ami annál is feltűnőbb, mivel a szereplők nem beszélnek kirívóan sokat – közben mégis a kelleténél többet fecsegnek ki –, a zene beszél, sugalmaz helyettük. Jó, ez utóbbi vállalt fogás, Tarnóczi rendezéseinél nem is meglepetés. Hunyadi Máté – és mellette a csellónál a nagyszerű Naszer Tamara – szó szerint központi szerepet kap, majdnem végig a jelenetek közepébe ékelődik, nyílt színen keveri a hangokból az érzeteket, Bencsik Leventével közös kompozíciójuk a feldolgozás mikéntjéről és mértékéről is elgondolkodtatja a nézőt. Mert a zenei szövet bizony jóval több teret és muníciót ad és hagy az intellektusnak, mint a szövegben foglaltak.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu