Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Legalább volt értelme - Perintfalvi Rita – Az Élet és Irodalom 2021/34. számából

2021.08.26.

Az Élet és Irodalom 34. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Legalább volt értelme – Perintfalvi Ritával beszélget Csontos Erika.

„Perintfalvi Rita katolikus teológus, a feminista és a felszabadítási teológia meghatározó képviselője idehaza. Két ország között ingázik, a grazi egyetem posztdoktori oktatója. Amire nincs bocsánatSzexuális ragadozók az egyházban című könyve magyar katolikus papok és szerzetesek szexuális visszaéléseiről szól. Az interjúban főleg az áldozatok szemszögére koncentrálunk, de szóba kerül Hodász András megtévesztő videója, a meditáció gyógyító hatása, valamint a szerző személyes élményeit is megosztja velünk.”

FEUILLETON

Vajda Mihály Csatka meg Wudersch címmel írt esszét.

„A szövetségesek szemében a magyarországi svábok egyértelműen a Német Birodalom támaszai voltak, s így kollektíve bűnösök. Ez azonban egészen biztosan nem igaz. Hogy sokan közülük a németek támaszai voltak, jó néhányan az SS-be is beléptek, az nem vitatható – Illés Klára családjában is volt olyan német felmenő, aki belépett az SS-be –, de vajon ez a kollektív bűnösségről szóló állítás, ha van olyan egyáltalán, hogy kollektív bűnösség, a magyar lakosságra nem lett volna alkalmazható? A magyarok bizonyára józanabbul nézték a háborús történéseket, valószínűleg előbb belátták, hogy a németek elvesztették a háborút, de kivéve az antifasiszta ellenállókat és persze a zsidókat (Budapesten, másutt már egy se volt) senki nem örült az oroszok bejövetelének. A többségnek ez nem felszabadulás volt. Brutális, erőszakos megszállás.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Zelei Dávid Spleenné lett magyar hazátok című kritikája Vida Kamilla Konstruktív bizalmatlansági indítvány című verseskötetéről szól.

„Amellett, hogy nemzedéke tán legnagyobb tehetsége, a még mindig csak 24 esztendős Vida Kamilla a magyar irodalom egyik legüdítőbb jelensége: bátorságával, vitalitásával, határozott, karcos hangjával valószínűleg ő az egyedüli költő, aki bármikor rá tudna beszélni egy forradalomra. Első, régen várt kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány ugyanakkor inkább egy pohár szénsavmentesre fáradt kézműves sörre hasonlít: egyedinek készült, de ipari lett – és már egyáltalán nem akar rábeszélni egy forradalomra.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Két kritika Simon Balázs összegyűjtött verseiről:

Herczeg Ákos: „Lassú ellenfényben, eltelik”

„Ha valami, akkor Simon Balázs lírája feltétlenül képes az olvasót a művészet általi átlelkesítettség tapasztalatában részesíteni. Bármelyik korszakát nézzük is, legyen szó akár a klasszikus (jellemzően görög–latin) műveltségeszmény jegyében fogant korai, vagy akár a hétköznapok reáliáinak puszta megfigyelését is a művészet gyakorlásának, megélésének terepévé avató kései köteteket, az egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy az ember lényegi kérdéseit érintő, felforgató (és mint műalkotás csak ilyenként komolyan vehető) művészet valódi egzisztenciális téttel bír. Mi tagadás, nehéz elképzelni ennél antagonisztikusabb lírafelfogást a 90-es évek elejének költői közbeszédével, mikor Simon Balázs első kötete, a korszerűtlenség heroikus vállalását már címében magán viselő Minerva baglyát faggatom mégis megjelent.”

Vörös István: A nemértés poétikája

„Simon Balázs 20 év viszonylagos elfeledettség után újra az érdeklődés homlokterébe került. Egy nagyobb összeállítással az Alföld is megemlékezett róla halálának 20. évfordulóján. Az összegyűjtött kötet tétje, sikerül-e Simon Balázs életművét a jelen és a jövő számára érdekessé tenni. Mond a maiaknak valamit ez a XX. századi hang? A 90-es évek versnyelve most látszik avulni, az akkori erőteljes lírafordulat eredményei beértek, és meghaladásra várnak. Simon nyelve mennyiben jellegzetesen 90-es évekbeli? Ha őt nem számítanánk hozzá, másféle összkép látszana. Vajon annak a kornak az iróniája mindig olyan röhögtető volt, mint bizonyos Parti Nagy- vagy Esterházy-passzusok olvasása során tűnik? Simon Balázs iróniája nem nevettető, nem vicces, hanem véresen komoly, játékai, melyek mitikus világokba kalauzolnak, életre-halálra mennek.  Szinte naivan nyilvánul meg a költő, megszólítja a verset, mint valami romantikus.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Ágoston Tamás és Ferencz Mónika versei olvashatók. Kedvcsinálóul Ágoston Tamás szonettjei közül mutatjuk meg az egyiket:

Alibi

Bátyám, az ördög, kisvárosban él.
Megbecsült tagja a közösségnek.
A lányai feltűnően szépek.
Szarvgyűjteménye milliókat ér.

A pappal hosszan tereferél
a pokolról minden mise után.
A háta szőrös, mint egy orángután.
Titokban kóbor macskákat herél.

Minden bűnöző az ismerőse
a facebookon. Van egy követője,
aki valójában farkasember.

Filozófiát olvas meg krimit.
Gyilkosoknak talál ki alibit.
A városban ő a polgármester.

PRÓZA

Istók Anna, Magyar Csaba, Ménes Attila, Szekrényes Miklós
szépprózája.

Tárcatár: Benedek Szabolcs.

Részlet Benedek Szabolcs Nászajándék című írásából:

„Amikor Török Robira gondolok, elsőként mindig egy bizonyos mozdulata jut az eszembe. Pedig olyan sokszor nem láttam ezt a mozdulatot, alig párszor talán, mégis, valahogy ez vésődött vele kapcsolatban leginkább belém.
Egy belvárosi általános iskola szűkös tornatermében fociztunk akkoriban, hétfőn esténként, váltakozó létszámmal. Néha annyian összejöttünk, hogy három csapatot kellett alakítani és körmérkőzéseket vívtunk, máskor meg csupán arra futotta, hogy páros egyérintőztünk. A társaság a legkülönfélébb helyekről verbuválódott, ki-ki szólt az ismerőseinek, és az egész talán nem is volt annyira legális, mármint, úgy sejtem, az iskola vezetése nem tudott róla, játék után, sör előtt összedobtunk egy kis pénzt, amit odaadtunk a portásnak.
Robi nemigen hiányozhatott, és ez a bizonyos mozdulat úgy nézett ki, hogy nagy lendülettel érkezett középen, a derékmagasságú kapu előtt hirtelen lefékezett, és jobb kezének mutatóujjával a cipője hegyére mutatva jelezte, hogy oda kéri a labdát. Amit aztán, ha a laszti nem, vagy rosszul érkezett, bazmegeléssel fölérő dühös grimasz követett.”

TÁNC


Fuchs Lívia a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott Raszputyin táncdrámáról és a főszereplő Szergej Polunyin megosztó pályaképéről írt.

„A kétrészesre nyújtott mű innen-onnan összetákolt mozgásvilága és túlfűtött érzelmessége, bár egy japán táncosnő koreografálta, a néhai szovjet táncdrámák kulisszahasogató melodrámáira emlékeztet. A szegényes, néhol kimondottan primitív mozgásvilág így aligha bizonyíthatja, milyen kivételes táncos is Polunyin, aki a címszerepben alig emelkedik ki az összesen öt egyaránt kiváló táncos közül. Viszont a balett Raszputyin-ábrázolása – hiszen a mű nem csupán gonosz és ártó erőként, hanem áhítatos sztárecként állítja elénk, aki szembeszáll a homoszexuális Juszupovval – a „démoni” és „önmarcangoló” Polunyin és Raszputyin egybejátszásával hozzájárul ahhoz, ahogyan a táncos a párizsi kudarc óta igyekszik átrajzolni saját rosszfiúimázsát.”

FILM

Báron György
a Kecskeméti Animációs Film Fesztivál kínálatát értékelte.

„Volt hát mire emlékezni, a múltat fürkészve eltűnődni a hazai animáció jelenéről és jövőjéről, amelynek a KAFF mindig hű lenyomata. Míg a főszerepet az idén a múlt játszotta – árnyékában a jövő csak halványan körvonalazódott, a jelenről pedig nincs mit mondani: fekete lyuk, elhúzódó szünetjel. A középgeneráció alig volt jelen. A rövidfilmes versenyt, amely mindig az igazi innovációt és izgalmat rejti, eluralták a diákfilmek.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2021/3. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés