Az Élet és Irodalom 13. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„A nagyanyám meséitől lettem szépíró”

Milbacher Róberttel D. Magyari Imre beszélget.

„Irodalomtörténészként ismertük meg, aztán 2016-ban megjelent első szépirodalmi munkája, a Szűz Mária jegyese, ami rögtön Margó-díjas lett. Azóta szépíróként is számon kell tartanunk. Megkapta az Artisjus-díjat és a Visegrád Irodalmi Díjat is. Rövidebb írásokból összeállított két irodalomnépszerűsítő könyvében makacs legendák és tévhitek eloszlatására vállalkozott.  Legújabb kisregényeiben, amik a Variációk a múltra közös címmel jelentek meg, a tizenkilencedik századba viszi az olvasót, a Petőfi halála utáni, épp a halálát tagadó legendák közé, illetve a Vörös Rébéket ihlető perre.”

FEUILLETON

Visy Beatrix Vita mixta című esszéje Radnóti Sándort köszönti 80. születésnapja alkalmából.

„Talán állítható, portrékísérlet gyanánt, hogy Radnóti Sándor a vita mixta megtestesítője, persze nem keresztény, vallásos értelemben. Úgy vélem, hogy sokat hordoz a vita contemplativa magatartásából, az alapos megfigyelés, szemlélődés nemcsak képzőművészeti elköteleződéséhez vagy a tájfogalom kitartó értelmezéséhez társítható, (hisz a táj is csak azóta létezik, hogy az ember elkezdte szemlélni), hanem írásait olvasván az a benyomásunk, hogy tárgyát – minden műalkotást, filozófiai, teoretikus munkát, esztétikai kérdést – hosszan és alaposan megfigyeli, megvizsgálja. De akár a másik emberre függesztett kitartó figyelme is ehhez kapcsolható, s talán nem túl nagy ráolvasás a napokban megjelent, képzőművészeti írásokat közreadó Rácsodálkozás kötet címét is ide kötni. Radnóti elvégzi tehát a világ autopsziáját.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Egy jó kaland című kritikája Ráday Zsófia A Csendkirály győzelmi beszéde című kötetéről szól.

„Ráday Zsófia első kötetének jellemzője mégsem a concept-jelleg, az üres szöveg, hanem a szóáradat. Elképesztő gazdagságú nyelvi képződményekkel találkozunk, burjánzik a televény, virul a játék, fickándozik a szellem, elemében van a fantázia, szellemmel teliek a lapok. A kötet magánmitológiája egyszerre táplálkozik a gyermekkor tapasztalataiból, hitélményekből, népi folklórból, olvasmányokból és a jelenkor társadalmi valóságából. A ciklusok, amelyek közt sok átjárás van, valamelyest koncentrálják a különböző témákat (hit, női tapasztalat, gyermekkor–iskola, vidékiség).”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Miljenko Jergović Míg a háború meg nem öregszik bennünk – Szarajevói Marlboro újratöltve című kötetét két kritika elemzi.

Forgách Kinga A robbanások szinkópája

„A Míg a háború meg nem öregszik bennünk olyan emberekről szól, akik idővel megszokják a robbanások hangjait. Akik az ostrom közepette is kimossák és kiteregetik a ruháikat. Akik azzal nyugtatják magukat, hogy ha nem félnek, az orvlövészek nem lőnek rájuk. Akik korábban bűnözők voltak, de az ostrom alatt másokat mentettek. És akikről mindenki azt gondolta, hogy a legrendesebb szomszédok, mégis az első napon beálltak a támadók köré. Miljenko Jergović főként azt mutatja meg nekünk, mennyire képlékeny és bizonytalan tud lenni az emberi sors, és hogyan sűrűsödik össze az élet egy háborús időszakban, amikor „a világban olyan történelmi folyamatok zajlanak, amelyek meghaladják a rövid emberi életet” (256.).”

Gyürky Katalin Ahol a név sors

„Hisz Szerhij Zsadan hiába írt 2014-ről elvileg posztháborús irodalmat, ha azóta 2022 februárja bebizonyította: mindezek a történések sajnos „poszt”-nak egyáltalán nem nevezhetők. Jergović pedig azzal, hogy úgy érezte: harminc év elteltével vissza kell nyúlnia a ’90-es évek elejéhez, azaz az akkor írott Szarajevói Marlboro című könyvét most „újra kell töltenie”, önmagában jelzi: az egykori események korántsem „posztként”, hanem olyannyira frissen élnek benne, mintha az ablakon kinézve még mindig lőnék a szülővárosát.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Háy János és Nagy Izabella versei kaptak helyet. Ezen a helyen mutatványként Háy János egyik versét adjuk közre:

Elkapkodott

Elkapkodott reggeli,
elkapkodott ebéd,
elkapkodott mosogatás,
elkapkodott szerelem.
Reggel rohanás,
tízórai a gyereknek,
a tolltartót betette?
Bepakolni a táskába,
amit vinned kell.
Laptop, mobil, szemüveg,
dobozba étel, majd melegítem,
s csak délután veszed észre,
hogy a táska egyik zsebében,
néhány kacat között ott
van az elkapkodott szerelem.
A másikra gondoltál, hogy
mit érzett és mit nem,
hogy nála a hátizsákban
mi van?
Hogy elkapkodtam, vagy
hogy elkapkodtad, vagy
hogy elkapkodtuk, és már
nem lehet korrigálni, mert
délután nem tetten
érhető a reggel.
Előveszed az ebédet.
De finomat főzött neked,
mondják a kollégák,
De finomat főzött, akivel,
akivel elkapkodtad,
ma is elkapkodtad a szerelmet.

PRÓZA

Lackfi János, Lovász Krisztina és Juhász Tamás prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Lackfi János Virágháború című írásából:

„Emese fiatal anyuka volt, mikor odaállt a nála talán tíz évvel idősebb plébános atya elé, hogy ha kell, ő szívesen vállalja, hogy virággal díszíti az oltárt. Hallotta, hogy a néni, akinek ez volt a feladata, meghalt, és zavarogni ugyan nem akar, de ha nem bíztak még meg mást, ő szívesen csinálná. Saját kertjében is terem virág bőven, ezt még a szüleitől hozza, otthon náluk ez alap volt, de ha úgy adódik, másoktól is be tud szerezni.
Tetszett a tettrekészség a papnak, épp kicsit nekikeseredetten prédikált valamelyik misén arról, hogy a plébánia közös ügy, és ő szívesen visz a vállán sok mindent, temetéstől esküvőig, villanyszereléstől cserepezésig, de aki úgy érzi, hogy valamilyen feladat megszólítja, hát ne fogja vissza magát.”

FILM

Stőhr Lóránt Pálfi György Tyúk című filmjét méltatta.

„Pálfi – a Tyúk ismét ezt bizonyítja – a mozgóképes történetmesélés igazi mestere. Csak éppen nem szokványosak történetei hősei. Vagy a perspektívájuk váratlan. Vagy az elbeszélői logikájuk meglepő. Pálfi minden filmjében újjal kísérletezik, mégis szilárdan vezeti a néző figyelmét, és hatásosan játszik érzelmeivel. Állandó, kiváló alkotótársaival, Ruttkay Zsófia forgatókönyvíróval és Lemhényi Réka vágóval a legképtelenebb történeteket is élvezetesen mesélik el mozgóképekben (az operatőr ezúttal nem a régi művészi partner, Pohárnok Gergely, hanem a görög produkciós háttérnek köszönhetően Giorgos Karvelas).”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Ivánka bácsi című darabról írt (rendező Keresztes Tamás).

„Ezer színpadi sziporkát (és apró következetlenséget) sorolhatnánk még, ugyanis ebben az Ivánka bácsiban azok viszik a prímet: nézni és fülelni kell, ugyanakkor nem egyszerű a címszerepet egyébiránt széles spektrumon alakító Alföldi Róbert vöröses bilifrizurája alá belátni, mert mindent ő sem tesz ki az asztalra belépős, törtfehér hálózsákjából. De az alaphang már az első percekben megvan, csak ugyanúgy működik, mint a szerelem ebben az álmatag, beletörődő világban, nem igazán szökken szárba, következésképpen kiteljesedni pláne nem tud: a groteszk fel-felvillan, de megmarad sugallatnak és közjátéknak.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu