Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Könyvheti megnyitók – Az Élet és Irodalom 2021/35. számából

2021.09.02.

Az Élet és Irodalom 35. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KÖNYVHETI MEGNYITÓK

Garaczi László, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina
a 92. ünnepi könyvhetet Debrecenben, Budapesten és Szegeden megnyitó szövegei.

Részlet Tóth Krisztina beszédéből:

„Vekerdy Tamás azt mondta egy interjúban: Aki tudja, hogy hol találták halva Bárczi Benőt, az nekem testvérem.
Gyakran jut eszembe ez a mondat. Vajon a gyerekeink tudni fogják, hogy hol találták halva Bárczi Benőt? Egyáltalán, fontos ez? Számít ez, amikor olvadnak a jéghegyek, amikor évről évre melegszik a Föld, amikor belefulladunk a saját szemetünkbe, amikor járványok söpörnek végig a világon és emberek milliói halnak meg?
Igen, számít, hát már hogyne számítana! Ez a mi örökségünk, a levegőnk, amely élni enged bennünket, a mi megtartó erőnk. A magyar kultúra mindannyiunké. Azoké is, akik ki szeretnék sajátítani, és azoké is, akiket ilyen-olyan ürüggyel ideiglenesen száműznek belőle. Olvasóké, íróké.”

MARKÓ BÉLA 70

Részlet Láng Zsolt köszöntőjéből:

„Markó Béla az 1989-es romániai forradalom költője. Költészetének ontológiai bázisa és filozófiai beteljesedése, spiritualitásának és formai megújulásának katalizátora ez a kiugró esemény, ez a megnyíló új dimenzió. 
Ő azt szokta nyilatkozni, hogy nála a politika és a költészet nem ér össze, szét van választva. Csakhogy természetesen ezt nem lehet megtenni, nincs külön ez, sem külön az, mert olyan dualitásban kombinálódtak, amely dualitás kiszakíthatatlan az alkatból. A Markó-költészet különlegessége és ereje is ebből a szétválaszthatatlanságból fakad. Úgy áll ellen az elkülönítésnek, ahogy a két pólus sem tűnik el, ha kettétörjük a mágnesrudat.” 

FEUILLETON

Bazsányi Sándor Haynau, Jókai, MészölyEgy szójáték margójára címmel írt esszét.

„Történelmi egypercesek című „kis szöveggyűjteményének” előhangjában beszél Mészöly Miklós a történelmi „dolgokban benne rejlő azonosság” természetéről, „egy olyan igeidőről, amelyben már minden történés és történelem időtlenül ragozható”. Vagyis újra és újra, újabb és újabb összefüggésekben szóba hozható. Például úgy, ahogyan a Mozgó Világ utolsó szabadon szerkesztett, 1983. novemberi számában közölt kisregény, a Megbocsátás tizenkettedik fejezetének első mondatában áll: „Október volt az a hónap, amikor emlékezni lehetett azokra, akik életüket adták a szabadságért.” Merthogy az 1948-tól 1989-ig tartó, így tehát Mészöly csaknem teljes alkotói pályáját magában foglaló államszocialista időszak utolsó évtizedében keletkezett kisregény hatvanas évekbeli szereplői – és persze nyolcvanas évekbeli olvasói – a szabadság két októberi napjára emlékezhettek, egy hivatalosra és egy tiltottra: a tizenkilencedik századi október 6-ára és a huszadik századi október 23-ára.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
kritikája a könyvheti antológiákról, a Körképről és a Szép versekről szól.

„Igazából arra számítottam, a pandémia látványosabban megmutatkozik majd a versekben, mint a kisprózákban. De nem. Ugyan a verssorok közé rejtve több helyen jelen van, mint direkt módon, de úgy tűnik, az írók mintha mégis gyorsabban elkezdték volna földolgozni a járványt, mint a költők. Lehet, hogy azért, mert a narratív téma, a történés hamarabb megfogható? A költői lényeg azonban sokkal súlyosabb, minthogy máris lecsapódjon? Mindenesetre a vírushelyzetre reagáló legérzékenyebb három sort mégis pont Turi Tímea versében találtam: „Félek. / Ebben nincsen semmi meglepő, / de hogy más is fél: az rettenet” (Budapest, 2020. ősz).”

AZ ÉS KÖNYVE SZEPTEMBERBEN

Darida Veronika Beszélgetésregény című kritikája Tolnai Ottó Szeméremékszerek 2. Az úr pantallója. Kávézások Czipriánnal című kötetét elemzi.

„Holnap kávézunk, kérdezte Cziprián. Kávézunk, bólintottam” – hangzik el a Szeméremékszerek első kötetében, a második kötet pedig ezt az ígéretet valóra váltja. „Megyek kávézni. Szinte énekelve mondom, megyek kávézni Czipriánnal, Czipriánnal, Czipriánnal...”(16.). Így lesz a folytatás a kávézások könyve, mivel a déli kávézások (vagy néha teázások) szabályos ismétlődése adja a szöveg ritmusát. Mindeközben az elbeszélő végig kézben tartja a szöveg fonalát, mely lassan és pontosan gombolyodik, mint az élet vörös fonala, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az elbeszélés ideje olyan szabályosan és szépen pereg le, mint homokórában a szemek. Nem véletlenül, hiszen ez az időnek vagy az emlékezetnek a regénye. Beckett egyszer Proustról azt írta, hogy Az eltűnt idő nyomában regényfolyamát csak azért tudta megírni, mert rossz volt az emlékezete. Mégis, állandóan módosuló emléktöredékekből összeálló nagy művében elénk tárta az emlékezet szerkezetét és valódi működésmódját. Beckett és Proust Tolnai számára is örök minták. Azonban ebben a regényben két emlékezőnk vagy narrátorunk is van – az író és vegyész barátja, Cziprián –, így két egymáshoz kapcsolódó emlékfolyamból bontakozik ki élettörténetük és a hely története.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Gömöri György és Vörös István versei olvashatók. Ezen a helyen Gömöri György egyik rövid versét mutatjuk meg:

Tavasz előtt

Zöld moha nő az elhagyott kocsin,
félelem nő az emberek szívében,
hogy a járványnak nem lesz soha vége
és fél-bénultan kell majd élniük.
Mint napraforgók égi fény felé
emeljük sötéttől elfásult fejünk --
igaza lenne a régi angol versnek:
közel a tavasz, ha múlik már telünk?

2021. február

PRÓZA

Burns Katalin, Gurubi Ágnes, Nagy Zsuka prózája.
Tárcatár Szív Ernő.

Részlet Gurubi Ágnes Másik isten című írásából:

„Rájössz, hogy ez a fázis kimaradt, ez a szerep betöltetlen maradt, ez a szakasz üres, pótlék van a helyén, helyettesítő tanár, akinek gőze nincs arról, melyik osztályba küldték be, milyen órát kell tartania, ezért csak annyit mond, szabad foglalkozás, nézel ki a fejedből, nem figyelsz az órákon, semmire nem figyelsz, mást sem csinálsz, csak vágyakozol, fantáziálsz, valakiről, valakiről, akibe szerelmes vagy, egy napja, egy hete, hat hónapja, de nem több, mint másfél éve, próbálod betömködni a hiányt, szétfeszíted a bordáid, nyitva a mellkasod, tenyered felfelé, várod, hogy a közepébe szálljon egy pillangó, a levegőbe markolsz, összeszorítod az öklöd, hátha beletuszkolhatsz a szíved közepébe egy pillangót, egy katicabogarat, valamit, aminek szárnya van és repül, valamit a szerelem érzéséből, valakit, hátha bezárhatod, hogy ott maradjon örökre, hogy ne legyél magányos, ne érezd magad magányosnak, mert születésed óta az vagy, kibaszottul magányos, de csak az üres levegőt markolod, a másfél év hamar elszáll, és te nem Csingiling vagy, és a többiek, a beteljesületlen és a beteljesült szerelmek nem Pán Péterek, fekszel a padlón, mint egy hernyó lárvája, begubózva, tátogsz a levegő után, nem látsz, csak nézel, nem hallasz, nem érzékelsz, a tenyered felfelé tartod, matatsz magad körül, beleakad a kezed egy szék lábába, erőt gyűjtesz a semmiből, lentről, a mélyről, lassan feltápászkodsz, összeszeded az emberséged utolsó morzsáit, centiről centire húzod fel magad, hogy felülhess arra a kurva kanapéra, mintha vallatnának, ülsz, meztelen vagy és csontsovány, görnyedt a hátad, lógnak a végtagjaid, a fejedet sem bírod tartani, nemhogy felnézz, várod a pofont, a vallatótiszttől, bárkitől, aki arra jár, várod, hogy valaki beléd rúgjon, hogy egy ujjal hozzád érjen, hogy eldőlj, és újra a padlón feküdj, ahol otthon érzed magad, ahol nincs senki veled, ahol nem érzel semmit. Megéri szerelmesnek lenni, megérte egy hétig, hat hónapig, másfél évig, megérte?”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás a Bánáti + Hartvig Építész Iroda új budai központjáról ír, amely a körforgásos gazdaság példájaként a régi épület hasznosításával épült fel.

„Amikor tehát az iroda kinőtte a Vaskapu utcai lakásirodáját, nem egyszerűen csak egy jobb és tágasabb helyet kerestek, hanem olyat, ami a körforgásos építészet jegyében a lehetőségekhez képest a legkisebb környezeti terheléssel is jár. Azaz nem egy vadiúj épületet akartak építeni – amilyeneket egyébként terveznek –, hanem egy régi épületet hasznosítani.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia Alföldi Róbert szegedi West Side Story-rendezéséről írt kritikát.

„Feudalizmus XXI. századi formában – üdv a szabad világban! Erős, minimum elgondolkodtató üzenet ez abban a kontextusban, hogy nem is olyan régen még naponta jelentek meg azok a ki tudja, honnan származó hírek, hogy a migránsok nőket erőszakolnak. Megnyugtató meg- vagy feloldást persze a darab sem kínál: a rendőrség (államilag fenntartott szerv!) széttárja a karját, és a világért sem avatkozna közbe, csak nézi, ahogy a felhergelt férfiak felfalják egymást – ezt az oldalt Stohl András nagyszerűen hozza, minden szava keményen visszapattan a Dóm tér falairól, miközben az öltönye meg sem ráncolódik –, csupán egyetlen ember avatkozik közbe, a kocsma megfáradt tulaja, aki – Bezerédi Zoltán szintén nagyszerű alakításában – afféle rezonőrként lép fel: »Miért kell gyűlöletben élni? Miért kell mindig ölni egymást?«”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2021/3. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés