Az Élet és Irodalom 41. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Darida Veronika Senza pausa című esszéje Nádas Péter színházát elemzi.

„Végsősoron azt, hogy egy előadás kudarcnak vagy sikernek számít, a nézők döntik el. Vagy épp a nézői reakciók hiánya, a befogadók tanácstalansága. Balassa Péter A másik színházban (a színházról szóló másik nagy alapolvasmányban) arról a csendről ír, amely a győri bemutató körül alakult ki, és amely leginkább azt jelezte, hogy Nádas darabja nem csupán – Balassa értékelését idézve – „az utóbbi évtized egyik legjelentősebb magyar színházi eseménye volt”, hanem valódi fordulat a magyar drámatörténetben, amelyre a nézők még nem álltak készen (és talán azóta sem).”

EMLÉKEZÉS

Komoróczy Géza Scheiberiana című írásában Scheiber Sándorra emlékezik.

„A sokat publikáló hebraista tudós és irodalomtörténész Scheiber Sándor (1913–1985) rabbi a különlenyomatait, kis cikkeinek kivágatait néhány évenként időrendben egybeköttette. Könyvespolcán sorozat gyanánt álltak egymás mellett ezek a kötetek, azonos egészbőr kötésben, azonos címfelirattal (Opuscula), a bennük foglalt cikkek évszámaival. Amikor egy kötetet elrendezett, az előzéklapjára kézírással rövid mottót írt. Ezeknek a köteteknek én csak a gerincét láttam könyvespolcán. Évekkel ezelőtt Hidvégi Máté fényképen kiadta Scheiber bejegyzéseit, a mottókat, magyarázatokkal (Múlt és Jövő, 2016/2, 23–34).”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba A kulcscsomó című recenziója Babarczy Eszter Apám meghal című kötetéről szól.

„Tudom, hogy ez az én történetem, nem a te történeted” – mondja végül, és bocsánatot kér tőle gondolatban. Itt a bátor vallomás vége.
Segítő könyv. Szenvtelen hangütése teszi megrázóvá. Vallomás ez, nem filozófia, nem is értekező próza, nem is elbeszélő próza, főleg nem regény, de azért apa-regények is bőven hozzáolvashatók… (…) Hasonlóság, de nagy különbség is van Babarczy Eszter kötete és Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet című anya-könyve között. Hasonló az ápolás természetrajza. Nagyon különböző a gyerek-szülő viszony. Ám mindkettő segít feldolgozni a szülő ápolásának kihívását, mindkettő naplószöveg, melyet a lány hangja tart össze és a betegség határoz meg, mindkettő az empátia felé mozdul, és mindkettő a leépülésen keresztül elemzi a gyerek-szülő kapcsolatot. Szűcs Terinek ezerszer jobb kapcsolat adatott, és az ápolással még tovább tudott közeledni anyjához. Babarczy Eszter is közelebb került a végén a haldokló apához, de milyen áron. Ám ő is kiállta a próbát.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Fekete Vince, Lengyel Balikó Péter és Székely Szabolcs versei olvashatók. Székely Szabolcs versével ajánljuk a rovatot az olvasók figyelmébe:

Térkép

Megválogatom, mire biztassalak,
mire mondasz nemet nemsokára.
Ledönthető vagy átmászható falat,
hogy ne döntsd le, ne mászd át hiába,

hová emeljek, hogy máshogyan csináld,
mint én csináltam? De hát lemásolsz:
nem hozod helyre a felkínált hibát,
ragaszkodsz egy új, saját hibához,

hogy elkövethesd. Miért vezesselek?
Bízom benned, reménykedni csapda.
Csapd rám az ajtót, és közben mondj nemet,
ha arra kérlek, vigyázz magadra.

PRÓZA

Patak Márta, Szinovszki Léna és Török Ábel prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Török Ábel a felhőnyájak pásztora című írásából:

„förtelmes szerzet volt calais gazdája, disznófejű kyklóps, a tengeristen unokaöccse, minden reggel ő terelte a felhőket az égboltra legelni. loncsos hajzatában tetvek helyett birkák lakomáztak, füljárataiban farkas ólálkodott, súlyos párnamellén hét falu is elfért. szőrös hegyfok-hasa, ha felszántják, zsíros termőföld lesz, köldökében ködös jóslatok kerengtek. körömkarimája, akár a fehér hold, lágyéka véreres-nagy kígyó, földet körülforgó. kopár dombtetőn lakott, melegben és bűzben, mert a fürge szelek sosem szívlelhették, ritkán látogatták. a porból nyirkos sziklacsonk meredt, oldalán fogatlan száj, az alvilág kürtője, a tornácán oroszlánképű kutya, éhes tekintetű, vörhenyes behemót. a barlangot betöltő fülledt birkaszag fojtogatta calaist.”

FILM

Stőhr Lóránt Paul Thomas Anderson Egyik csata a másik után című filmjét értékelte.

„Thomas Pynchon Vineland című regénye az 1960-as évek hippijeinek sorsát vizsgálja a reagani években, Anderson pár évtizeddel eltolta a cselekmény idejét, így laza adaptációjában egyszerre fricskázza meg a kiöregedett lázadókká vált saját nemzedékét és kegyetlen szatírában nevetteti ki a fehér fajvédelem álszent gonosztevőit. Egyszerre könnyed és komoly, humoros és érzelmes az Egyik csata a másik után – mégis hiányzik belőle a művészi erő és a kritikai mélység, amit az érzékeny politikai téma kapcsán elvárhatnánk. Anderson menetközben eliszkol az ellenállás kérdésétől, és egy meneküléstörténetbe ágyazott apa-lánya melodrámában oszlatja szét a film politikai és művészi energiát.”

ZENE

Fáy Miklós az Erkel Színház Elisabeth-bemutatójáról írt.

„A darabhoz kötődő személyes ellen- és rokonszenvem persze teljesen mellékes dolog, nem rólam van szó, hanem az Erkel Színházról, ahol közönségépítés zajlik, és mivel az Elisabeth különlegesen népszerű, és több vonatkozásban is Magyarországhoz köthető, teljesen érthető választás. Kicsit nekem furcsa, hogy a darab előtt és után azt írják ki a színpad fölé, hogy ERKEL, mintha nem volna mindenki biztos abban, hogy hová is jött, de láthatóan ennek is megvan az oka.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu