Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Kiss Noémi: Utazás a vasfüggönyön túlra – Az Élet és Irodalom 2023/48. számából

2023.11.30.

Az Élet és Irodalom 48. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

MEGHALT VAJDA MIHÁLY

Radnóti Sándor emlékezik rá:

„Eleven beszélgetőpartner volt, bár kevesebb dolgot vett komolyan és többre legyintett, mint a nála fiatalabb aggastyánok. Ám ez nem az öregség jele volt, hanem a szkepszisé, amely gondolkozdájának mindig is fűtőeleme volt. Ami fontos volt számára, az a filozófia iránt érdeklődő fiatalabb nőkkel és férfiakkal való beszélgetés volt, akiket nem tanítványoknak, hanem egyenrangú partnereknek tekintett. S mivel ezt az egyenrangúságot mindenkire kiterjesztette, ezért nevezte ország-világ, gyerekektől vénekig Misunak. Kevésbé tekintélytisztelő és tekintélyre törekvő embert nem ismertem.”

FEUILLETON

Kiss Noémi Utazás a vasfüggönyön túlra című esszéje Nemes Nagy Ágnes 1979-es amerikai naplójáról szól.

„Nemes Nagy Ágnes utazása tökéletesen beleillik az akkori hidegháborús magyar-amerikai puhatolózásba. Számos írótársával ellentétben ő ugyan nem tett nyilvánvaló engedményeket, mégis eljutott 1979-ben Iowa írói programjára, és ez kiváltságnak számított, olyan nyugati útnak, ami nem volt bárki számára hozzáférhető. László Szabolcs részletes kutatásai körbeírják a korabeli külügyi viszonyokat. Alaposan elemezte, hogyan épült fel az Iowa Rezidencia, mi volt a politikai célja, kik finanszírozták és kik/mely országok vehettek részt benne. A magyar külügyi hozzáállás progresszív volt. A kiutaztatható írók névsora közös lista, a magyar külügy ajánlott és lehúzott embereket, de az USA pénzügyi erőfölénye végül nagyot nyomott a latba, így a minisztériumi káderek fanyalgása ellenére jutottak ki nem kollaboráns írók. A kiutazó névsor tehát kompromisszum, a kimagasló teljesítmény nemzetközi jutalmazása.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Bódi Katalin Non omnis moriar címmel írt recenziót a Halál az irodalomban. A halál irodalmi és nyelvelméleti reprezentációi című tanulmánygyűjteményről.

„A FISZ gondozásában megjelent kiadvány tizenhárom tanulmánya a Fiatal Írók Szövetsége és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Tanszéke 2018 márciusában megrendezett konferenciáján elhangzott előadások írásos változata. Tárgyuk elsősorban a klasszikus és későmodern, valamint a kortárs magyar líra és próza, két tanulmányban jelenik meg világirodalmi téma, kettőben pedig irodalmon kívüli anyag: mozi, illetve opera. A kötet időkeretét a XIX. század második felének kultúrtörténeti és biopolitikai átrendeződéseihez, nevezetesen a halál medikalizálódásához és a kulturális rítusokból való lassú kiszorulásához szükséges mérni, amely folyamatban a halál fenomenológiai és ontológiai újraszituálása új nyelvi stratégiákat és új mediális környezetet mutat fel a végesség tapasztalatának közvetítésében. Éppen ez a legfontosabb tétje a szövegelemzéseknek, vagyis nemcsak az adott kultúrtörténeti pillanat halálfogalmának detektálása lényeges a kutatásokban, hanem annak megmutatása is, hogy nyelvi-retorikai-poétikai szinten miként képződik meg a halálról való beszéd lehetősége.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Bret Easton Ellis A szilánkok című regényéről két kritika született:

Puskás Panni: Kísért a múlt?

„A szilánkok egyébként bizonyos tekintetben nagyon hasonlóan építkezik, mint a Nullánál is kevesebb: tizenéves szereplőivel a könyv első háromnegyedében viszonylag kevés dolog történik (bár A szilánkok azért jóval történetközpontúbb), majd az utolsó negyedben csak kapkodjuk a fejünket, és a rengeteg eseményből igyekszünk újraértelmezni az addig lassan csordogáló történetet. Az elbeszélő magányossága, a kompetens szülők jelenlétének hiánya is azonos a két könyvben. Nem mindegy azonban, hogy mindez hány oldalon keresztül történik, és hogy milyen az elbeszélés módja. És akkor itt szeretném hangsúlyozni, hogy A szilánkoknak talán nem ártott volna egy erős kezű szerkesztő, aki a szerzőt figyelmezteti arra, ha ugyanazt az információt ötször akarja megosztani olvasóival, ezzel mintegy idiótának tekintve őket, akik biztosan nem emlékeznek rá, hogy száz oldallal korábban mi történt, az nem lesz a legjobb stratégia. De nemcsak az állandó ismételgetés az, ami a befogadót halálra idegesítheti ebben a könyvben, hanem az elbeszélői alaphelyzet is, ami az ötvenes éveiben járó Ellis nosztalgikus visszaemlékezéseire és pszichologizáló önértelmezésére alapul, ez természetesen a szerző furcsa humorának egyik forrásaként is értelmezhető, jóllehet, én nem sokat nevettem rajta. Annál inkább felértékelődött számomra a Nullánál is kevesebb flegmatikus elbeszélője, aki szinte csak rögzíti a vele és körülötte történő borzalmakat, de azok (látszólag) nem gyakorolnak rá mélyebb érzelmi hatást – ellenben rám olvasóként igen.”

Bazsányi Sándor: Narratíva, mintázat, egyebek

„De akkor már lássuk végre a „narratívát” és a „mintázatot”. Mert noha teljesen biztonságban éreztem magam Sepsi László gördülékenyen fordított Easton Ellis-mondataiban, mégis ellenőriznem kellett, tényleg annyiszor fordul-e elő a „narratíva” kifejezés a regény eredeti szövegében, mint a magyar változatban. És tényleg annyiszor. És teljességgel fölöslegesen. És nem csak a terminologikusan súlyosbított szóismétlés fülhasogató volta miatt. Hanem a traumafeldolgozó (epifenomenális) regény poétikai egyszerűségét tudálékoskodva megemelni kívánó szándékoltság miatt is. Nem beszélve a szóhasználat jelentésbeli zavarosságáról. Például ebben a mondatrészletben (előzékenyen lenyesve a leendő olvasók műfajirányult örömeit szolgáló tartalmi elemeket): „nem igazán illett a mintázatba, így nem volt okom ezen konkrét narratíva miatt aggodalmaskodni.” A „narratíva” kifejezés az én tudatomban a történet elmesélésének műveleti körébe tartozik. Easton Ellis viszont szinte mindig magára az elmesélt történetre vonatkoztatja, vagyis a „történet” szinonimájaként használja ezt a szót. Ami egyszerre pontatlan és tudálékos. Miként a „narratívával” kéz a kézben járó „mintázat” kifejezés is.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Balogh Endre, Becsy András és Buda Ferenc versei olvashatók, kedvcsinálóul közülük ezen a helyen Buda Ferenc versét mutatjuk meg:

Egy

Szertedőlt a kerekasztal
nem haver ki nem magasztal
‚sz egy a Rend itt ezer éve
csak a kép lőn lecserélve
s tökmindegy hogy mit pofázol
egy a nyáj és egy a Pásztor
Ő hoz téged is világra
Ő mondja meg mi az ábra
ki a lógós ki a nyerges
ki a káros ki a nyertes
kié a vár s a kolostor
ki hátán csattogjon ostor
s acsarkodunk mint az ebek
dönögnek ránk a döglegyek
„kussoljon ki liberális
Ady Kossuth sőt Deák is!”
egy a falka egy a karám
vakfolt vagy a Vezér farán
„kukuljon hát Európa
eltűnhet a lefolyóba!”
itt egy a Rend ezer éve
csak a kép lett kicserélve
s az Igazság kiherélve

rázza az ördög az üstöt
terjed a homály a füstköd

remény? csak a felnövekvő

jöhetne egy jobb jövendő

PRÓZA

Benkő Imola Orsolya, Deák Mór, Tóth Kinga
és London Katalin prózája.
Tárcatár: Molnár T. Eszter.

Részlet Tóth Kinga Oposszum című írásából:

„Ragasztott szájjal, műanyag orrtágító abroncsokkal, legérzékenyebb sárgás hasfelületemen pihenni, kezeimmel a krokodil tojásgödörásásával mélyíteni a légópince alját. Váltott járatú inhalálásom, gyakorlott hasizmaim lassan húzzák vissza erszényen kívül rekedt kidomborodó szívemet. Előbb felszakad a szőr, mégsem válik sem kitinné, sem szelvényessé, mint a hüllőhas. Ez az a pillanat, amikor rettenetesen félek, már csak a burok választ el tőled. Megengedhető-e ennyire pőre láttatás, fel kell engedni a kamrákat, leszívatni a mérges vizet, medúzakalapok buknak ki a hártyarezdülésekből, hasadékom vaginaívű, itt eresztem ki a kupolákat mérges-mérgező, vegyszeres nyúlványú elektromos vízhálón. Medúzaseregeim ússzatok, nyugalmas-nyugodt áttetsző vizekben, svájci tavakban, ahol a kövek évszázadok óta felhasították a vízeséseket, ahol nem törik meg a hullámokat. Tejes folyamok, buborékfelhő csendesedik el a felszínen és rálátsz legfélelmetesebb és legszebb titkainkra.”

ZENE


Végső Zoltán DJ Palotaira emlékezik.

„Zsolt médium volt. Arra született, hogy zenével közelítsen emberekhez, hogy a zenével jusson el a lélek legmélyéig, és azt hiszem, azért olyan hálás neki itthon és világszerte is az a több százezer ember, mert ez maradéktalanul sikerült is neki. A Tilos Rádió Palotai-emléknapot tartott halála után, az online hallgatottsági mutató kiakadt, a szerverek köhögtek. Furcsán hat ezt mondani, de amikor Palotai pakolta a lemezeket, ott a zene csak eszköz volt, a lényeg maga az ember volt a hatalmas aurájával: nem a zenét hallgattuk, hanem a Palotait.”

FILM

Stőhr Lóránt Ken Loach A mi kocsmánk című filmjét értékelte.

„Ken Loach és a kilencvenes évek közepe óta állandó forgatókönyvírója, Paul Laverty hatásának titka, hogy képesek elhitetni a nézőkkel, létezik emberi szolidaritás. Időnként talán még szeretet is. Loach a mindenkori szegények, munkások és munkanélküliek, nők és bevándorlók megélhetésért, emberi méltóságért vívott küzdelmeit önti drámai formába. A mi kocsmánkban a kisvárosi szegények menekültekkel szembeni szociális alapú félelmeit, irigységét és nacionalista előítéleteit járja körbe.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: