Az Élet és Irodalom 37. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Véletlenül lettem történész” – Standeisky Évával Hegedűs Claudia beszélget. 

„Immár négy évtizede jelennek meg írásai Kassák Lajosról. Az első gyűjteményes kötet – Kassák, az ember és a közszereplő (2007) – a XX. századi magyar irodalom és festészet meghatározó alakjának gondolkodói és közéleti tevékenységét vizsgálja, elsősorban az 1945 és 1956 közötti politikai, közéleti szerepvállalására fókuszálva. A kimeríthetetlen életmű kapcsán született újabb munkák az idén tavasszal megjelent Kassák-könyvben – A mindenséganya köldökzsinórján – kaptak helyet. Standeisky Évával a sorsfordító véletlenekről, a történelemről, alkotáslélektanról és a fényképezésről is beszélgettünk.

FEUILLETON

Fried Ilona Egy ház százötven éve címmel írt esszét.

„Magában a Schwarcz Mór építette házban, a Kossuth Lajos utca 19-ben rendezte be a hírhedt 44-es hadkiegészítő parancsnokság a főhadiszállását, innen irányították a munkaszolgálatra a behívásokat, a férfiak elhurcolását. Ők küldték a másokat is segítő Oszkárt, az egyik idősebb fiút már a többieknél korábban a biztos halálba. Majd a család többi férfitagját is behívták.
Mór özvegyét, négy lányát, illetve fiai feleségeit, kis gyermekeiket elhurcolták, és a gázkamrákba kerültek. A legidősebb testvér, Andor feleségét, lányát Szabadkáról, az egyik legfiatalabb testvért, Rózsit másfél éves kisfiával Szombathelyről deportálták, mindannyian elpusztultak. Nagyanyám férjével és két fiatal felnőtt gyermekével portugál menlevéllel Budapesten élte túl a vészkorszakot. Fiútestvérei közül ketten haltak meg munkaszolgálatban, öten túlélték.
A családból a testvérek és azok szűkebb családjából több mint húszan nem tértek többé vissza a Kossuth Lajos utcába. Kiskőrösről mintegy 420 zsidó származású magyart deportáltak a halálba.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Mólü a luxushajón című kritikája Orcsik Roland Hordozható óceán című regényéről szól.

„Értem, mire gondolhat Orcsik Roland, amikor azt nyilatkozza, hogy „a kortárs magyar irodalom nagyon kevés teret ad a varázslatnak” (Gaborják Ádám interjúja, Népszava, 2025. 08. 16.). De egészen más az, amikor az Odüsszeia varázslatos meséje, mitikus hajóútja a világ lehető legtermészetesebb módján van jelen egy tökéletesen valóságos, a teljes világot átfogó vízióban – és egészen más az, amikor egy varászlatosnak szánt orgia a mai világ kimódolt, kitekert, zavaros víziójaként kerül elénk.”

AZ ÉS KÖNYVE SZEPTEMBERBEN

Visy Beatrix Csak egy lépés című kritikája Bartók Imre Damien című regényét elemzi.

„A Damien olvasható szakítástörténetként is, egy szerelmi kapcsolat feldolgozásaként, amelyben a sakkozás egyfelől a szerelem pótléka, másfelől a versenyzői karrier, a ranglétrán emelkedés a szerelem megváltása is. Minden Chilene miatt, az ő egykori biztatására történik, és mintha a világbajnoki cím megszerzésével vissza lehetne szerezni a nő szerelmét, vissza lehetne hódítani az egyetlen dolgot, amely valaha is értelmet adott az életének: közelséget, társat, depresszióból kimozdító erőt. A narráció nemcsak felkínálja, hanem explicit is fejtegeti a sakkozás és a Chilene-kapcsolat összefüggéseit: „Hát persze, hogy előtte akar bizonyítani” (44.); „Chilene miatt, persze, hogy Chilene miatt, ha egyszer minden őmiatta és őérte történik az életben” (115.); „Nem sors, hanem kvantumfizikai szükségszerűség az együttlétük” (363.).”

VERS

Ebben a számban a versrovatban András László és Papp-Sebők Attila versei kaptak helyet. Itt most András László egyik versét mutatjuk meg:

A művelet

A felejtés vödrébe dobtam,
hallottam, a fenekén koppan,
csodálkozva kaptam fel fejem,
mert azt hittem, tele van, és puhán
esik majd a többi közé, de nem
így történt, nincs abban semmi,
csak amit próbálsz elfeledni,
s ha sikerül, eltűnik onnan.

PRÓZA

Kovács Bálint, Merkóczki Csilla, Murányi Zita és Szepesi Kornél prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Murányi Zita Félkörömnyi tűz (Apám emlékére) című írásából:

„Halálhíred mázsás Moby Dick az élet úgynevezett vízében, a fürdőkádból kiszorítaná a létezőket, érts engem, nem számolom, ki hányszor nehezebb, ahogy azon sem töprengek, mi lesz nélküled. Gyerekkoromban együtt néztük, ahogy elolvad a hab, a szivárványos tükröződéseket, amikről a nyugati folyékony szappan tehetett, most egyszerre tűntek el mind, mintha a Himalája oldaláról csákány helyett, valaki buldózerrel verte volna le az összes jeget.
Kopár karácsonyfára emlékeztet a látvány, nem is vetkőztetés, élveboncolás ez, ellenben a hullákat ünneplőbe varrják, kisminkelik, fölcicomázzák, hogy rettenetes viaszbábukra hasonlítva álljanak őrt az emlékezet panoptikumában. Kivéve a hamvasztást.”

FILM

Stőhr Lóránt Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című filmjéről írt kritikát.

„A magyar filmesek által elhanyagolt tájakon kóborolt Gyuricza Mátyás operatőr, és a Tisza-menti ártér cseppet sem szép vegetációjáról, a kreatív módon összebarkácsolt horgászházakról, roskatag kunyhókról, a természet és az ember által közösen alkotott kusza összevisszaságról alkotott zsigerileg ismerős és szorongató monokróm képsorokat. Tájképeket a helyről, ahol semmi nem történik, de bármi megtörténhet. A Jimmy Jaguár misztikus történetkezdeménye allegorikus olvasatra csábít, hogy a múlt kollektív traumáinak tovább élését lássuk mindebben, hogyan járja be a pusztítás démona a Drina és a Tisza vidékét, hogyan kiált bűnhődésért a történelem során meggyilkolt emberek sora.”

ZENE

Végső Zoltán Brad Mehldau új, Rideintothe Sun című lemezét értékelte.

„Márpedig Elliott Smith zenéjébe alámerülni elég nagy kaland, legalábbis itthon, ahol alig ismert, szemben – főleg – az USA-val. Dalai ma is hatalmas hallgatottságot érnek el, és a két hete megjelent Rideintothe Sun lemezzel maga Mehldau is bizonyítja, hogy komoly hatásuk van. Smith zenei tehetségében Nick Drake-kel, énekhangjában Jeff Buckley-val vethető össze, mindketten gyakori szereplői Mehldau repertoárjának, és mindketten, ahogy Smith is, fiatalon, tragikusan hunytak el. Mehldau korábban ecsetelt – a szenvedést tekintve mindenképpen – wertheri alakja különösen vonzódik a tragikus sorsokhoz: egyre inkább az lehet az érzésünk, hogy nagy túlélőként hivatásként tekint a zene mint gyógyír hirdetésére.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu