Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Gömöri György: Képzettársítások – Az Élet és Irodalom 2024/19. számából

2024.05.09.

Az Élet és Irodalom 19. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

A történész és a történés

Rainer M. János
sal Konrád György beszélgetett

„2005 tavaszán indult Konrád György Irodalmi Klubjának programsorozata az Alexandra Könyvesház Nyugati téri pódiumán. Tíz beszélgetésből rövidesen könyv jelenik meg. 2007. január 10-én beszélgetőtársa Rainer M. János, az 1956-os Intézet Közalapítvány akkori igazgatója volt. A rövidített, szerkesztett változatot közreadja Kőrössi P. József.”

FEUILLETON

Sándor Iván
Kalandozások sötétben – egy készülő regény margójára címmel írt esszét.

„Egyik programomon megkérdezték, hogyan írok regényt. Átéltem a huszadik századot. Élem a huszonegyedik első évtizedeit. Gyűjtöm a tapasztalataimat. Vízionálom a regénytémát belőlük. A vízió jelen idejű, de a múltból alakul, sejtetve a jövőt is. Elképzelem-kidolgozom mindennek a hiteles epikai formáját-nyelvét, a regényszerkezetet.
Az új világállapotban minden – bárhol is történik – összekapcsolódik.
Minden író másképpen dolgozik.
Keresem a „jó mondatokat”. Számomra az a jó, hiteles mondat, amely körül kihúzom a „rossz mondatokat”. Ha kell, tízet is. A megmaradtban sűrűsödnie kell a kihúzott tíznek. Lecsupaszítás. Tömörítés. Így alakul a regény ritmusa.
Elhagyom a bekezdések elején a nagybetűket, a végén az írásjeleket, a pontot, a vesszőt, a felkiáltó-kérdőjelet: minden mindennel kapcsolódik, ehhez felhasználom a képi ábrázolásokat, a zenei formákat. Az utóbbiakat Bach fugáihoz hasonlóan: vissza-visszatérő, ismétlődő események, motívumok történelemben, uralomban, politikában, sorsokban.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István
A jó bölcsész című recenziója Marija Sztyepanova Emlékeim emlékére című regényéről szól.

„Az olvasót ugyanis jó darabig foglalkoztatja (és ez ennek a prózának a sebességfelvevő, az utazáshoz hozzászoktató szakasza, noha maga a probléma, a kérdés túlnyúlik ezen a bizonyos beszoktató fázison), hogy vajon mit is tart a kezében. Viszonylag gyorsan kiderül, hogy nem fikciós, az írói fantáziára vagy a kitalálásra alapozott regényt, pláne nem önéletírást vagy a ma áramvonalasabbnak számító autofikciót (a hús-vér Marija Sztyepanováról a könyv utolsó lapjaira érve alig tudunk meg valami kézzelfoghatót, ténylegeset vagy referenciálisat), miközben a szöveg minden bekezdésében jelen van és megnyilvánul az az „én”, aki mindezt elénk helyezi, leírja nekünk, és a könyv végére szemérmetlenül feltárul az a munkamódszer is (a „kutatás vagy nyomozás”, ennek összes tudomásul vett kudarcával és megörökített sikerével együtt), amely az Emlékeim emlékére című konstrukciót végső soron megteremti. A könyv nagyjából első harmada után az is világossá válik, hogy az Emlékeim emlékére nem esszéregény az emlékezésről, a kollektív emlékezetről vagy valamilyen történelmi múlt felidézéséről (noha addig is és azután is számtalan önálló, esszészerű egysége van többek között a fényképről, a szavakról, levelezésről és naplóról, a családban terjedő, az ő gyerekkorában elhangzott történetek és anekdoták természetéről, a zenéről és a közös családi zenélésről, a felnőtt korában a rendelkezésére álló és taktilisan érzékelhető különféle tárgyakról, dolgokról, mihaszna semmiségekről stb.), hanem tényleg az, amit a cím alá nyomtatott műfaji meghatározás, a „romance” vagy „románc” például egy angol nyelvű olvasó számára evidensen jelent, de amit mi inkább a „családregény” fogalma alá szoktunk besorolni.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Gömöri György, Nagy Márta Júlia és Szöllősi Mátyás verseit közöljük. Kedvcsinálóul álljon itt Gömöri György egyik verse:

Képzettársítások

A kertben négy kerek szerelemvirág nyílik
ez négy londoni unokámat juttatja eszembe
az árvácskákról pedig a sokféle
virágok ügyes ültetője szól hozzám a Mari
az emeletes lila mályva azt az egy szál fehér
mályvát idézi ami kihívó daccal
magasodott a régi házunk ablaka előtt
a rózsaszín boglárka pedig egy olyan
fiatal lányt idéz aki most kézen fogva
sétál fiújával (unokámmal) fönn a budai várban

PRÓZA

Kürti László, Lackó Gábor, Litauszky Gábor
és Markó Béla prózája.
Tárcatár: Mécs Anna.

Részlet Markó Béla Brit rövidszőrű című írásából:

„Persze az erdélyi ember is macskatermészetű, készséggel elismerem. Nem a gazdához hű, hanem a házhoz. A gazdának bármikor hátat fordít. Magyarnak, osztráknak, románnak, bárkinek. Ilyen volt a történelmünk, mondom kellő pátosszal. A házunkat védtük, nem a gazdánkat. De azt sem szeretjük, ha velünk is így bánnak el a saját macskáink. Akik – vagy amelyek? – valójában nem a saját macskáink. Minden jel szerint ez sem a saját macskánk. Legalábbis nem csak a mi saját macskánk. Ismétlem, azt sem tudom, magyar-e. Az utcánk vegyes. Egy sima, egy nádli. Britnek brit ez a macska természetesen, ezt már mondtam. Gyarmatosító. Minket is éppen gyarmatosít. Mondta annak idején József Attila, hogy ne legyünk német gyarmat. Most aztán brit gyarmat leszünk. Holott ez sem tetszhet igazán az erdélyi embernek.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a Katona Mefisztóland című előadását vizsgálta.

„Dömötör András Mefisztólandje erre az egy pillanatra vicces és teljes mértékben jogos harag által vezérelt, de mégsem túl összetett eredetmítoszra építi színházi világunk kettészakadásának történetét – miközben nem kicsit hat felsőbbrendűnek és gúnyosnak a „vidéki suttyóval” szemben. Teszi ezt egy olyan pillanatban, amikor egy kiszivárgott tervezet szerint a kőszínházak műsorát a jövőben az a személy hagyhatja majd jóvá, akin a fenti paródia talán leginkább csattan. De míg világos, hogy ez a törvény az Orbán-rendszer egyik újabb mélypontja, vajon értelmezhetjük-e a Mefisztólandet mint lehetséges jövőképet, amely maga előlegezi meg önnön betiltása mítoszát és kultuszát?”

ZENE

Végső Zoltán Sofia Jernberg és Alexander Hawkins lemezbemutató koncertjén járt.

„A koncert egyórányi volt, az első blokkban több dalt játszottak egybefüggően. Már akkor egyértelművé vált, hogy itt egy dalciklusról van szó, és nem gondolunk mást a lemezt utólagosan meghallgatva sem. Hatalmas dinamikai spektrumon mozog a duó, ezért nem tett jót a koncertnek az erősítés: most bizony akusztikusan kellett volna játszani, hogy semmi ne befolyásolja és térítse el a maga puszta valójától ezt a hol éteri, hol ördögi szövetbe burkolt nagy egymásra találást.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés