Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Pintér Tibor írt esszét Bacon listája avagy megjegyzések a grand tour keletkezéstörténetéről címmel.

„A „műgyűjtemények és ritkaságok” („cabinets and rarities”) jelentéstartománya a legösszetettebb. A kabinet szó a korban elterjedt és még hosszú ideig használatos cabinet of curiositiesre utal. Azaz a műgyűjtemény ebben az esetben még nem korlátozódik a modern értelemben vett műalkotásokra, hanem a gyűjtői szenvedély különböző rendű és rangú tárgyait foglalja magába. A cabinet of curiosities vagy német megfelelője, a Wunderkammer, a múzeum közvetlen elődje, és ezért a kora újkori tudás- és műgyűjtési kultúra kulcsfogalma. Ezért is válik világossá, hogy Bacon miért nem javasolja a múzeumok látogatását. Nem figyelmetlenségből, hanem egyszerűen azért, mert még nem léteznek múzeumok. Így aztán a képzőművészeti alkotások, elsősorban festmények és szobrok nem kapnak önálló gyűjtői elhatárolást, hanem a műalkotások a legmeghökkentőbb egyéb tárgyakkal kerülnek össze, aminek a legközvetlenebb oka az, hogy a szépművészetek autonómiája még nem jön létre.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Codău Annamária Menekülés és szembenézés című kritikája Abdulrazak Gurnah A tengernél című regényét elemzi.

„Bényei Tamás írja, hogy Gurnah-t az egyéni sorsok és élethelyzetek érdeklik (Belső földrajz, ÉS, 2021/41. okt. 15.). Ezek persze mindig érdekesek, A tengernélben pedig különösen sok a titok és intrika – felgöngyölítésük azonban miben lesz más, mint egy akárhányadik melodráma? Amitől Saleh is tart: „Máskor meg azt érzem, hogy elkéstem, hogy egy melodráma szereplője lettem.” (100.)
Gurnah láthatóan az egymástól eltérő nézőpontok finom szembesítésében próbálja a fenti kérdést meghaladni. Legnyilvánvalóbb ez abban, mennyire eltérően látták és ítélték meg az elbeszélők a Latif apja – Rajab Shaaban Mahmud – és a Saleh közti konfliktusokat.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Peer Krisztián és Tompa Gábor versei olvashatók. Ezen a helyen Tompa Gábor szonettjét mutatjuk meg az olvasóknak:

Félszeg krónika

Fényképekről szemlélem önmagam,
s a történet a keretből kicsúszik,
amikor Pestre betörtek a ruszkik,
anyám már majdnem terhes volt velem,

s előfordul, hogy mindezt képzelem,
de mintha ismerős, hogy valakik
rosszul emlékeznek… Mert ki lakik
velünk e térségben, hogy hirtelen

idegenné vált teljes életem
s a jelenre csak rácáfol a múlt?
Az emlékezet terhe már kihullt

a közös térből, s nincsen lételem,
mely megfelelne „hős” történetünknek.
A hamis próféták is mind letűnnek?

PRÓZA

Balássy Fanni, Halász Bálint, Klein Mari és Kőrössi P. József prózája.
Tárcatár: Zalán Tibor.

Részlet Balássy Fanni Íróvá válni, avagy hogyan zúzta össze gyermeki illúzióimat Schmitt Pál című írásából:

„(Megtörtént események alapján) És akkor ott ültél, Pál. Ott ültél a szomorú szemű Ady képe alatt, aki cinkosan hallgatott feletted. Ott ültél, lekanyarítottál egy falatot a krémesből, és amikor a kisvillát a szádhoz emelted, találkozott a tekintetünk. És ahogy a pillantásom a bajuszodat púderező porcukorra siklott, kiábrándultam az írói létet övező romantikus fantáziákból. De mindent sorjában.
Kétezertíz: betöltöm tizenkettedik életévem, először vág mellbe az elkerülhetetlen múlandóság gondolata. Könnyeim a csokimázra potyognak, a csüggedt sóhajoktól ellobban a számos gyertya. A család biztosra veszi, hogy ajándékfronton siklott félre a hadművelet – ugyan melyik tizenkét éves ne vágyna tíz pár zoknira vagy egy kötött szvetterre? –, egzisztenciális válsággal nem számolnak.”

FILM

Báron György Sally Potter Orlandójának felújított kópiájáról írt.

„Volt nekünk is filmmúzeumunk, előbb egy nagyobb, majd egy kisebb – már egyik sincs, a jóízlésű forgalmazókra, mint most a Cirkofilm, maradt, hogy a hiányát pótolják, s egy-egy időtálló remekművel örvendeztessék meg az ínyenc publikumot. Bár többször tennék, a mai zsibvásárban visszaadva az exkluzív mozizás meghitt élményét-hangulatát.
Sally Potter Orlandója erre tökéletesen alkalmas, mert semmit nem öregedett az elmúlt bő harminc évben. Nem fogott rajta az idő, miként hősnőjén, a modern irodalom egyik legtitokzatosabb alakján sem.”

ZENE

Fáy Miklós Novák Eszter Csárdáskirálynő-rendezését értékelte.

„Még most sem tudom, az előadás után, miért tartott ez ilyen végtelenül sokáig. Hogy nem tett jót, az biztos, de kibírtam. Nem voltam ebben végig ennyire biztos, az előadás kezdete a vége, összemegy a függöny, hajlonganak, valaki azt mondja, van még benne, megint hajlonganak, aztán Szilvia ráad. Megint, de a nézőknek először elénekli a belépőjét. Ekkor hittem azt, hogy kész, ennyi volt, zenei vagy zenés színházi előadásról szóló beszámolónak a Nagyváradról a Városmajorba jött előadás sajnos nem lehet tárgya. Ez sajnos nem az a színvonal, az, hogy egyetlen hang sincs a helyén, de mindegyik csúnya, az így együtt egy kicsit sok a jóból. Vagy nagyon kevés a jóból.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu