Az Élet és Irodalom 33. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Engem igazából a tömörítés izgat”
Tóth Krisztinával Hegedűs Claudia beszélget 

„Tóth Krisztina 2022-ben publikált regénye, A majom szeme megjelent horvátul, Xenia Detoni fordításában, Mariarosaria Sciglitano tolmácsolásában olaszul, illetve angolul is Ottilie Mulzet remek átültetésében. Hamarosan pedig spanyol és tamil nyelven is elérhető válik. Ezúttal a regény külföldi recepciója mellett a legújabb válogatásköteteiről is kérdeztem. Bár Tóth Krisztina alapvetően rejtőzködő szerző, most bepillantást engedett a dolgozósarkán túli, kétlaki életvalóságaiba is.”

FEUILLETON

Senthuran Varatharajah Isten közöttük volt: mert Isten már elhagyta őket címmel írt Visky András Kitelepítés című regényéről és Tankó Tímea német fordításáról, ezért a könyvért kapta meg Visky András és Tankó Tímea a Haus der Kulturen der Welt Nemzetközi Irodalmi Díját.

„A szüntelen tagadásnak erről a politikai rendszeréről és családja válaszáról erre a rendszerre, az állhatatos „nem!“-ről tudósít Visky András regényében, a Kitelepítésben. Visky ebben a regényében húsz éven át foglalta be a legvégső emberi tapasztalatot a szó legbelsejébe. Ezt a sérült szót a maga széles, a hivatali utasítások nyelvétől a Bibliából vett napi szakaszok liturgikus nyelvéig terjedő regiszterével ültette át Tankó Tímea figyelmes fordítása magyarról németre. „Az ember – írja Visky – úgy van megteremtve, hogy ne tudja meghallgatni a saját szívét.” Ez a mondat a fordító kiindulási helyzetét is jellemezhetné. Tankó pedig nemcsak a regény szívét hallgatta meg, hanem belehallgatott a csend tartamába, ama fél örökkévalóságba is, amely minden szívverés után következik. A Kitelepítés a fogság makacs könyve.” (Fordította Adamik Lajos.)

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Túl a reményelven című kritikája Kovács Edward A másik éj című verseskötetét elemzi.

„A másik éj cím és kifejezés többféle módon is megérthető. Vonatkozik egyfelől arra, hogy a mindennapi éjszaka jelképesen a fényétől megfosztott, sötétségbe burkolózó élet, a halál terrénuma. De ennél többről van szó, amennyiben a versek ezt a jelképi megfelelést továbbgondolják és lebontják, valamint rendre játékba hozzák az éjképzetek egyéb jelentésrétegeit is (az éjszakai bacchanáliáktól kezdve az álmokon keresztül az éj elmúltának, a feltámadásnak a kísértéséig). A könyv az éjről és halálról gondolkodás örökké felforgató másikját mutatná meg nekünk. Áfra János pontos fülszövegében írja, hogy „a meditáció, a prédikáció és az ima beszédmódjából táplálkozó gondolati költészet ez”.

VERS

A versrovatban ezen a héten Cselényi Béla és Nyirán Ferenc versei kaptak helyet. Most Cselényi Béla egyik versét mutatjuk meg itt az olvasóknak:

befektetnek

elkísér anyám
a gyermeksebészetre
visz befektetni

trolira szállva
rögzítem aktuális
pillanatomat

rövidnadrágos
elkényeztetett gyermek
jön éppen felénk

elkényeztetett
értelmiségi kölyök
vagyok magam is

jaj félek
félek
a fehér klinikától
sérülékenyen

ma már nem alszom
elnyűtt puha ágyamban
csak fehér rácsos

kórházi vaságy
simul ridegen hideg
pizsamám alatt

Budapest, 2026. III. 21.

PRÓZA

Ady Edina, Légrádi Gergely, Murányi Sándor Olivér és Seres Róbert prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Ady Edina Varjakkal érkezünk című írásából:

„varjakkal érkezünk. varjakkal távozunk. az utca sötét és hideg. fekete villanás a szemem sarkában. odafordulok, becsukódik egy ablak a töredezett falú bérház második emeletén. felborított kukákat kerülgetek. tojáshéj a bakancsom alatt. különös állagú folyadékok az orr részen. le kellene törölnöm, de nincsen nálam semmi. üres kézzel jöttem. mindig üres kézzel érkezem. károgás hallatszik. visszaverik a házfalak. a köd megül a kapualjakban. keveredik a hátrahagyott sötétséggel. néha úgy tetszik, alakot ölt. falnak dőlő férfi cigarettázik. egy kutya pisál a sarkon. mikor közelebb érek szertefoszlanak. lábam körül remegő pára csupán a létezés. rágyújtok. minden reggel új csomag cigaretta lapul a zsebemben. nincsenek boltok. az étel az asztalon vár. hideg és kemény, bocskorrá száradt tojás és fekete kenyér. a tányér mellett fekete tollak. károgás. megállok.
– egyszer majd boldog leszel.”

TÁRLAT

Medvigy Édua Kata Világszép alkimista nők, ragyogjatok! című kritikája Anselm Kiefer kiállításáról szól.

„Ólom, szalma, agyag, salak, hamu, törött üveg, szárított virágok és alkimista nők. A feledésbe merült, eddig nem tárgyalt történetű aranycsinálók. Anselm Kiefer a milánói Palazzo Realéban megrendezett tárlatán úgy próbálja gyöngéden alakítani, szelíden formálni a művészettörténeti és történelmi kánont – felhívni annak női aktoraira a figyelmet, akik kitöröltettek a történelemből –, ahogy ábrázolt karakterei formálták az anyagot. Létrehozza a kollektív emlékezet mikrokozmoszát.”  

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás építészetkritikájának témája a Jože Plečnik tervei alapján átalakított templom a muravidéki Bogojinán.

„A címadásom a szlovén építészre, Jože Plečnikre utal, akit nyilván csak nagyon kevesen ismernek, ezért éreztem úgy, hogy ilyen hatásvadász módon kell a magyar olvasókhoz közelebb hoznom. És miért? Mert megérdemli az erőfeszítést, hogy beleéljük magunkat abba, hogy egy kétmilliós országnak is lehet olyan jelentős/emlékezetes/nagy hatást gyakorló építésze, mint a mi Kós Károlyunk.”

ZENE

Fáy Miklós a veronai Arena Aida-előadását értékelte.

„Nem állítom, hogy Franco Zeffirellit soha nem hagyta cserben a józansága és a jó ízlése, de ennyire ritkán, mint a huszonharmadik évadját futó Aida rendezésében. Veronában, az Arenában. Csodálatos, tébolyult pénzszórás, arany piramison nagy bazi fáraó ül, körülötte mindenki csillogó ruhában énekel, mintha a strassz az egyiptomi öltözék elengedhetetlen része volna. Tiszta Las Vegas.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu