Az Élet és Irodalom 38. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Papp-Sebők Attila „Világhuzat”
című esszéjét Balla Zsófia és Hervay Gizella inspirálta.

„Tagjai vagyunk egymásnak. A mondatra elsősorban az irodalmi szempontból szeretnék ránézni. A „figyelmes figyelem” (Balla Zsófia írja így) perspektívájából – a figyelem terjedelme, tartóssága most, a huszonegyedik század első felében jelentősen átrendeződik, magamon és generációmon ezt fokozottan észreveszem. Befogadásunk, észlelésünk rövidvers terjedelmű (tisztelet a kivételnek), zaklatottságunk, szorongásunk és szorongattatásunk, félelmünk éppúgy leírható, ahogy Hervay is közreadta az akkori kor, a hányattatás, a megtagadott és szabadságától megfosztott ember képében. A tömegpszichológia a fénykorát éli, sodródunk, és e sodrás másokat is magával ránt, a közösségiség ma már nem csak az összetartást jelenti, a közösségnek mindennél nagyobb a keretező funkciója, vagyis amennyire összeköt, annyira szeparál, csoportokra bont, és ha úgy tetszik, „szektorokra” oszt, bírál, büntet és jutalmaz, a közösség ma: versenyfutás egymással.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett A sötétségbe és tovább című kritikája Karin Smirnoff Azután hazamentem című regényét elemzi.

„Janát egyszerre szeretjük és haragszunk rá, értetlenül állunk a helyzetek előtt, amelyekben nem mondja ki azt, amit ki kéne mondani, s amiről – azt gondoljuk – mindannyian tudjuk, mi volna az. Talán éppen ez az, ami ennyire népszerűvé teszi a sorozatot, s ami miatt valóban letehetetlenek ezek a könyvek. Ha letesszük sem szabadulunk tőlük, ott maradunk a szövegekben, s az általuk teremtett elképesztően szürke, ködös, borongós vagy éppen hótól ropogó közegben. Érezzük a hideg levegőt az arcunkon, egyszerre érezzük felszabadítónak és fullasztónak, a hóesésben nincs idill vagy nosztalgia. Az észak számunkra látszólag ismeretlen, kissé egzotikus világa ez, ám ha jobban a mélyére nézünk, sajnos sok hasonló történettel találhatnánk szemben magunkat a határainkon belül is.”

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS

„Intim és nyers regény”
Részletek Halász Rita Mély levegő című regényének francia fogadtatásából.

„Egyetlen levegővel merülünk el a szövegben, és ez örömöt szerez. Nincsenek idézőjelek, sem kötőjelek. A párbeszédek, mások fellépései beleilleszkednek az elbeszélő tudatfolyamába. Ily módon a legnevetségesebb családi veszekedések is nagyon realisták. Különösen tetszik a válóper jegyzőkönyve. Halász Rita kerüli, hogy Vera életének jeleneteit elhelyezze az időben. [...] A Mély levegő cím a pánikrohamokra utal, amikor úgy érezte, mintha a tüdeje pókhálóba kerülne.” (Claire Devarrieux: A legjobban-legrosszabban. Libération, 2025. március 22.)

VERS

A versrovatban ezen a héten két olyan költő versei kaptak helyet, akik itt közölt munkáikban a vers nyelvi, megformálásbeli, szövegalakítási határait feszegetik. Mesterházy Balázs Kenón című ciklusában a kihagyást, az üres, kitöltetlen helyet hozza játékba (a címbe foglalt görög szó „kihagyás”-t jelent), és ezzel az eljárással az olvasó versértésének a legelemibb rétegét mozgatja meg. Mohácsi Árpád párverseiben ugyanazt a főtémát kétszer, egy fegyelmezetten klasszikus és egy elnagyoltan hanyag változatban járja körül. Mutatványképp ezen a helyen Mesterházy Balázs ciklusának kezdő versszakát adjuk közre:

Azt kérted, a te   det
hamvasszuk el, majd a    vakat
szórjuk a vízbe.
Azóta minden vízben te
jössz ve  m szembe,
és én minden hullámcsapásban
szeretném felidézni szép,
közös időinket, de nem
kerül, és csak elvesz     ett
órák, napok jutnak  sz   b

PRÓZA

Dubán Kitti, Lázár Bence András, Nóvé Béla és Murányi Sándor Olivér prózája
Tárcatár: Szil Ágnes

Részlet Dubán Kitti Megölték, megtalálták, elfeledték című írásából:

„Nincs a talpán sem kéreg, sem háncs, sem irha, nyers bőrrel tapossa az avart, felsértjük, belefúródunk, elvágjuk, összepiszkoljuk a sebet. Nem áll meg lenyalogatni a vért. Zihál, sípol, nem hajtja a lélegzet. Könnyű követni, súlyos robbanások nyomják szét gombáinkat, magvainkat, gyermekeinket, fullasztóan szilárd anyag. Nem lopakodik, nem szimatol. Apróságok korlátolt játéka ez, nevethetnékünk támad, de nem nevetünk, mert maró vér áztatja mohaszőnyegünket, hideg és éles vagdossa pici gyökereinket, nem nevetünk, csak kapaszkodunk és várjuk, hogy vége legyen. És az egyik elfut és örülünk, hogy elment, és a másik ottmarad. Miénk a teste, átöleljük, körbevesszük, felemésztjük, felszívjuk a vérét és megerősödünk tőle.”

FILM

Báron György a 21. Cinefestről írt kritikát.

„A rosszkedvű mezőnyben egyszerűségével és tiszta stílusával tűnt ki a megérdemelten fődíjat nyert Joachim Trier-film, a Cannes-ban is díjazott Érzelmi érték. Nem nagy mű, de legalább nincs benne görcsös nekifeszülés, eredetieskedés, erőltetett „mondanivaló”. Kamaradráma két nővér és híres filmrendező apjuk kapcsolatáról, Bergman szellemében, ám a svéd mester filozófiája és lélektani mélységei nélkül – mintha Bergman forgatókönyvét Liv Ullmann vagy Lasse Hallström vitte volna a vászonra.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála a Puskás Panni regényéből készült Megmenteni bárkit című hangoskönyvet értékelte. 

„A fotelfor bár hevenyészett szójáték, ha belegondolunk, egészen találó: noha Puskás Panni nem álmesékbe, hanem regénybe csatornázta főként a magyar, de leginkább a világ elfogadhatatlan jelenségei miatt érzett elkeseredését (Parti Nagy a népmeséket imitáló álmeséket írt az akkori magyar közállapotokról, azaz I. Fülkefor uralkodásáról). Kirekesztés, homofóbia, fiatalkori kiégés, a szenvedés különböző változatainak csillapítása pusztító szerekkel, sorsfordító sebeket okozó családi háttér – csak néhány azok a témák közül, amelyekről mikrotörténeteken keresztül akar beszélni. Borzad a fotelforradalmárkodástól, és csak egy dolognak látja értelmét: megmenteni bárkit. Erre teszi fel a maga sorsát is, például az Utcajogász civil szervezet aktivistájaként.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu