Az Élet és Irodalom 11. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Demény Péter Durva magány című esszéje Petri Györgyről szól.

„Ki volt Petri György? Balla Zsófia szép verse, a Csöndfoltok szereplője egy bátor s minden bizonnyal kellemetlen ember, aki szívesen provokál, és szívesen győzi le vagy vonja kétségbe a klasszikusokat a saját eszközeikkel. Esterházy is ezt tette, gondoljunk híres Ottlik-goblenjére, de nála valahogy mindig úgy sikerült, hogy az hommage-t vettük észre először. Petri soha kétséget sem hagyott szelleme minőségéről és milyenségéről.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Zazi szuperpozíciója című kritikája Gyurkovics Tamás Akcentus – Lugosi Amerikában című regényét elemzi.

„Zazi visszatekintő, emlékező énelbeszélése sokszor inkább többes szám első személyű, és gyakran egyes szám második személyűvé is válik, rendszeresen megszólítja emberét (néha „szerelmem”-nek, „szívem”-nek is meri nevezni – a papíron), beszél hozzá, sőt dohog, visszaszól. Könnyen megteheti, hiszen, akihez beszél, akkor már nem él. Zazi azonban emlékeit felidézve úgy diskurál vele, hogy a gondolatát, a lelki rezdülését is követi, mintha a sajátja lenne. Zazi fiktív alak, több létező személyből gyúrta össze a szerző. Szerepe Lugosi mellett nem áldozatos, de nem is gyönyörűséges szerep, egyszerűen csak nem kérdés: élete egyetlen lehetősége, hogy ott van mellette. Bámulatos a narrációs technika. A regény sikere annak a pozíciónak köszönhető, amit az író Zazinak mint elbeszélőnek kigondolt, és amit következetesen érvényesít. Az elbeszélésmód mindent visz.”

VERS

A szám versrovatában Somos Ákos és Tóth B. Judit versei olvashatók.
Mutatványképpen Somos Ákos egyik versét közöljük itt:

(Menni vagy)

Kedves hazám, elvinnélek,
de nem tudlak, mert itt élek.
Beléd zártál, nem léphetek
nélküled, mert eltévedek.

Írnék rólad bármi rosszat,
de a szavam elkoboztad.
Úgy használod anyanyelvem:
szavaimat magam ellen.

Ezzel most már így maradunk:
kívülről is benned vagyunk.
Nem szökhetek. Szőnyeg-élet:
bennem van, de rajtam lépked.

Azt álmodtam, nem létezel,
mégis te verejtékezel
bennem, mikor felébredek.
Rajtam csorogsz, ha vérezek.

Édes hazám, te szép szárcsa:
nem ér ez egy kalap szart se.
Egyikünknek mennie kell.
Ezt a balhét nem viszem el.

Magamat vagy téged hordlak
darabonként el maholnap...
Jól van. Vicc volt. Itt maradunk.
Összeköt végleg haragunk.

PRÓZA

Bozsik Péter, Horváth Péter, Kubina Zita és Lipcsey Emőke prózája
Tárcatár: Markó Béla.

Részlet Markó Béla Nagymama revolvere című írásából:

„Ne szidjátok Amerikát! Ha romlott, az én családom rontotta meg. Ha dicső, általunk dicső. Ha felhőkarcolókat láttok, azokat is mi építettük. Lajos bácsi lányának, Helen néninek női fehérnemű üzlete volt Beaver Fallsban. Azt is vállaljuk. Mindent vállalunk. Mi tudjuk, hogy Massachusetts messzecsúszott. Tisztában vagyunk azzal is, hogy Pennsylvania nem Transylvania. De a transzilván ember lehet pennszilván. Esetleg michigani. Mint nagyapám, aki szintén volt Detroitban, de aztán hazajött. Amikor megismertem, már úgy nézett ki, mintha el sem ment volna. De biztosan hiányzott az a nyolc év nagyanyám ágyából, és hiába dolgozott nap mint nap a Ford-műveknél, mert onnan is hiányzott egy idő után nagyapám, aki csak ideiglenesen tartózkodott Amerikában. Nem úgy, mint végleg kitelepedett fivére, nővére, sógorai meg sógornője. És nem is úgy, mint később az állítólag ugyancsak ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok. Amelyek most ideiglenesen otthon tartózkodnak, illetve egy szomszédos országban. Nem nálunk éppen. Élünk ideiglenesen, meghalunk véglegesen. Közben elmegyünk Amerikába is. Amikor ott jártam, láttam, nagy az ég ott is. Másképpen nagy, mint Európában. Égebb az ég, kékebb a kék, amerikai az angol. Nem hiszem, hogy nagyapám megtanulta volna. Ahogy az oroszt sem a hadifogságban. Nem akart tanulni. Haza akart jönni Oroszországból, aztán az óperenciás tengeren túlról is. Annyi rokona volt már arrafelé, hogy nyugodtan rájuk bízhatta Amerikát, ahol úgyis minden a miénk. A bombák is, amelyekkel felszabadítjuk saját magunkat.”

ZENE

Csengery Kristóf Buchbinder, Fischer és a Fesztiválzenekar koncertjéről írt.

„Buchbindernél makulátlan a technikai kivitelezés, és nagy formátumú a zenélés. És nem csak ez a két komponens mutat egyensúlyi állapotot. Az is természetes, hogy a zongoraművész által játszott dallamokban, futamokban, figurációkban egyszerre él és hat az intellektus és az indulat, rámutatva: minden igazi előadóművésznek termékeny tudathasadásban kell a pódiumon munkálkodnia. Egyik énje lobog, a másik folyamatosan kontrollál, ellenőrzi a lángot, hogy el se aludjon, de le se tarolja tüzével az előadást.”

FILM

Báron György A csendes lány című, sokszorosan Oscar-díjra jelölt ír filmet értékelte.

„Csendes film A csendes lány. Nem csak azért, mert hősnője keveset beszél. Azért elsősorban, mert halkan szól, visszafogott, szelíd tónusban, arról, ami szavakkal elmondhatatlan. Minimalista filmnyelve, amelyben nincsenek fölösleges pillanatok, tökéletesen megfelel a mű tárgyának.”  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu