Az Élet és Irodalom 42. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Irodalmi szűzföld”
Paul Lynchcsel Hegedűs Claudia beszélget

„Megszólalásig hasonlít a nyílt tekintetű szomszéd srácra, akivel bármikor szívesen meginnál egy teát. Látva a pódiumbeszélgetéseit, ahol ugyanolyan éles figyelemmel fordul a szakmabeliekhez, mint az ismeretlen olvasóhoz, ez az érzés még inkább felerősödik. Paul Lynch, merthogy ő lenne a szimpatikus „szomszéd srác”, mielőtt írói pályára lépett, a dublini Sunday Tribune-nál dolgozott filmkritikusként. Az elmúlt bő egy évtizedben öt könyve jelent meg, legutóbb a 2023-as Prophet Song. A Booker-díjjal jutalmazott regény Bartók Imre fordításában – A próféta éneke – idén nyáron jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában.”

FEUILLETON

Hetényi Zsuzsa: Gleccs

„A túrához három napra kellett csomagolni, és titokban aggódtam, mivel fogjuk szórakoztatni unokáimat a több órás vonatúton. Megtanultak szóbridzsezni (már vagy ötven éve nem játszottam), de hamarosan nem volt kérdés, mivel szórakozzunk, mert átszálltunk egy piros színű, hegyen-völgyön kanyargó keskenyebb vágányú, mesébe illő vonatra. A Rhätische Bahn Svájc legérintetlenebb Graubünden/Grison kantonjában tesz meg csaknem 400 kilométert, havas csúcsok, zöldellő völgyek, zúgó patakok és szökdécselő vízesések között, szédítő szakadékokon átívelő viaduktokon és meglepetésszerűen beszippantó alagutakon keresztül, több százon. Nem tehetek róla, hogy ilyen rettentő giccsesen írtam le, de a látvány tényleg olyan, mintha hatásvadász képeslapok leporellója peregne.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett Körforgás a köbön címmel írt Mécs Anna Rutin című kötetéről.

„A Rutin két szólamon fut, melyek között időbeli távolság van mindössze, de az elbeszélő személye nem változik, s bizonyos értelemben a nézőpontja sem, miközben meg persze másról sem szól az egész könyv, mint a nézőpontok folyamatos változásáról. Ahogyan alakul ugyanis az élet, úgy idomul, adaptálódik hozzá és vele együtt az identitásunk is, ennek köszönhetően a látószögek sem stabilak, változásuk természetes folyamat. Bori házasságban él, innen indulva követhetünk két élethelyzetet: a teherbeesés történetét és a szülés utáni életet Jakabbal, Bori babájával. Valami azonban nem változik: az elbeszélés középpontjában Bori áll, és a benne, az ő szemüvegén keresztül látott és megélt változások, történések.”

AZ ÉS KÖNYVE OKTÓBERBEN

Bódi Katalin Ég a sötétség éjjelén címmel elemzi Margócsy István „Szólj vadúl, és szólj szelíden...” – Petőfi a 19. században és ma című könyvét.

„A kötet első, Petőfi – újra című egységébe rendezett kilenc tanulmány kapcsolódik a legszorosabban ahhoz a Petőfi-képhez, amelyet Margócsy 1999-ben megjelent Petőfi Sándor: Kísérlet, majd a 2011-ben kiadott Petőfi-kísérletek című tanulmánykötetei formáltak ki, és amelyek alapvetően befolyásolták az ezredforduló utáni kutatásokat, de részben a szélesebb közönség gondolkodásmódjára is hatást gyakoroltak. Ennek az értelmezési stratégiának három csomópontja a kultusz vizsgálata és lebontási kísérlete a recepciótörténet és a politikai kisajátítások vizsgálatával; az egységes költőportréval szemben egy széttartó, egymásnak ellentmondó szerepeket mozgató életmű megmutatása, amelyben a romantika jellegzetességei is kiemelt szerepet kapnak (felszámolva végre a „lírai realizmus” fogalmi abszurdját); illetve Petőfi és a korabeli irodalmi élet gazdaságtörténeti vizsgálata az „irodalmi gépezet” fogalmának megalkotásával.”

VERS

Ezen a héten Balogh Endre és Debreczeny György versei olvashatók el a lapban. Ezen a helyen Debreczeny György egyik versével ajánljuk a rovatot:

a visszatekintő nap
hódolat Csontváry Kosztka Tivadarnak

a teniszező társaság
a hídon átvonul
mandulavirágzás idején

a piros ruhás gyermek
almát hámozó öregasszony
magányos cédrus az öreg halász

az ódon boltozatról nincs adat
a chirurgus házára visszatekintő nap
magántulajdon

PRÓZA

Burns Katalin, Csikós Attila, Kozma Klaudia és Kováts Judit prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.

Részlet Kováts Judit A vécépucoló című írásából:

„Ha esik, ha fúj, Bálint biciklivel jár át a szomszéd faluba tanítani. Mehetne vonattal is vagy busszal, de nem akar a menetrendhez igazodni. Az értekezletes napokon nem is nagyon tud, mert Buda igazgató irgalmatlanul bőbeszédű, és megesik, hogy elmegy az utolsó járat, mire szabadulnak. Mint legutóbb, amikor a városból kijáró Bisop házaspár, gyalogolni nem bírván, az országútra volt kénytelen kiállni, és lesni, mikor téved arrafelé egy autó, amely felveszi őket.
– Stoppolni? A szocialista Magyarországon? Mit képzeltek! A szocialista pedagógusnak példát kell mutatnia! Nehogy már a nyugati jampecokat kezdjétek majmolni! – hördül fel Buda igazgató, amikor fülébe jut az eset.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő az Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében készült Letargia című darabról írt. A Vígszínház előadása.

„Georg Büchner darabjából, a Leonce és Lénából ifj. Vidnyánszky Attila és Németh Nikolett dramaturg lazán kapcsolt átdolgozásában a végeredményben az elrendezett házasság felelősségétől menekülő, de ismeretlenekként menthetetlenül egymásba szerető herceg és hercegnő gunyoros történetéből a neveken felül leginkább csak a felnőtté válással való szembeszegülés alaptémája maradt. Középiskolában vagyunk, van hozzá minden, iskolaőr, elhízott tornatanár, ordítozó igazgató és állandó fenyegetőzés az érettségivel.”

FILM

Báron György Harris Dickinson A mihaszna című filmjét értékelte.

„Egyszerű film A mihaszna, az ilyenkor elkerülhetetlen pszichedelikus álomjelenetek sem ízlésbántóak. Erénye a londoni külváros népének hiteles ábrázolása, anélkül, hogy olyasféle társadalomjobbító prédikációba fordulna, mint a hasonló témájú jótékony mozidarabok. Frank Dillane kiváló a kisfiús alkatú, sebzett Mike szerepében, méltán kapta meg Cannes-ban a legjobb alakítás díját, s igazi felfedezés a szerelmét játszó Megan Northam is.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu