Az Élet és Irodalom 39. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Deczki Sarolta A derűs kiúttalanság ethosza címmel írt esszét Vajda Mihály korai írásairól.

„Vajdánál a filozófia egyes szám első személyben van. Vagy pontosabban: megtörténik, es ereignet sich. Méghozzá oly módon, hogy a gondolkodó kiáll a szélárnyékba, a huzatba, és kiteszi magát annak, ami vele megtörténik. Ahogyan a naplójában, a Szókratészi huzatban írja: „Bazd meg, én nem szoktam dolgozni. Én gondolkodom azon, ami elém adja magát.” A filozófia számára nem akadémiai ügymenet, konferenciák, folyóiratszámok, tanulmányok termelése, vagyis nem munka. A filozófia: ethosz, életforma. Praxis, melynek tétje van. Méghozzá nem valamilyen filozófiai megváltástanról van szó, valamilyen biztos módszerről, melynek segítségével megoldhatók lennének az emberiség égető életproblémái.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Táncrend című kritikája Leonard Cohen Leprások balettje című kötetéről szól.

„És a valóságos Leonard Cohen számára ez a sokféle, szerteágazó élet a hatvanas évek elején még mindig az írót, szépirodalmi szövegek megalkotóját jelenti. 1963-ban megjelenik első regénye, A kedvenc játék – az útkereső, sokszor bizonytalanul tapogatózó a Leprások balettje anyagával összehasonlítva ez már professzionális, vérbeli próza, és nemcsak a határozott egyes szám első személyű modalitás meg az alaphelyzet kerül elő lapjain a publikálatlan könyv kézirataiból, hanem jó néhány ott olvasható megoldás, történetelem, szó szerinti megfogalmazás is: Lawrence Breavman, A kedvenc játék nevesített főhőse például ugyanazzal az érveléssel szakít egyik barátnőjével, mint ahogyan a könyvelő tette Marilynnel; a Leprások balettje egyik álomjelenete (a világ két sarkából egymás irányába induló két ellenséges hadsereg) a voltaképpeni első regénynek is fontos metaforája; az autó alól a menedéket kereső macskát kiráncigáló hajléktalan, aki végül értelmetlenül pusztítja el áldozatát, A kedvenc játék lapjain kiírtabb, plasztikusabb, pontosabb megfogalmazásban kerül az olvasó elé. A Leprások balettje azért kötött ki Cohen írói süllyesztőjében, az örökre bezárt asztalfiókban, mert egy részét jobb változatban a későbbi könyvben újra felhasználta.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Darvasi Ferenc Csak hagyjanak békén – Mándy Iván élete és pályája című kötetéről két kritikát adunk közre:

Pintér Laura: Variáció egy életrajzra

„Darvasi Ferenc az író életrajzának és életművének egyaránt szakavatott ismerője, több éve foglalkozik az irodalmi munkássága mellett (és azzal számos ponton összeforrott) mozi- és futballrajongásáról ismert alkotóval. Korábban felkereste Mándy családtagjait, pályatársait, ismerőseit, interjúkat készített velük, majd csokorba rendezte a kész szövegeket (Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról), sajtó alá rendezte és jegyzetetekkel ellátva közreadta válogatott levelezését („Szeretve tisztelt Főcsatár”. Mándy Iván válogatott levelezése), de Ciklon címmel egy novellagyűjteményt is összeállított, amely 2018-ban, Mándy születésének századik évfordulóját ünnepelve jelent meg.”

Havasréti József: A Mándyak

„Könyvének egyébként is erőssége a mikrofilológia. Minden állítása ellenőrzött és dokumentált: előfizetési jegyzékek, anyakönyvi kivonatok, tagsági igazolványok, műsorfüzetek, lektori jelentések, dedikációk vonulnak fel a jegyzetapparátusban a szokásos források (levelek, naplók, kéziratok, feljegyzések) mellett. Másrészt viszont úgy is értve a mikrofilológiát, mint a legapróbb nyelvi részletek, legfinomabb poétikai megoldások iránti érdeklődést, igaz, az efféle megfigyelések gyakran felolvadnak a minuciózus alapossággal feltárt életrajzi adatok tömegében.”  

VERS

A versrovatban ezen a héten Bödecs László, Nyirán Ferenc és Pege Ibolya versei kaptak helyet. Mutatványként itt Bödecs László egyik versét adjuk közre:

Változás

Az nem elég, hogy a fejed a vállamra hajtod,
Ahogy nem elég semmi, amit a test csinál.
Hogy a szíved is hozzám bújt egy pillanatra?
De milyen szív volt az, zörgő doboz, érces.
Épp mint az enyém, amiben bármi elfér, ha édes.

Értsd meg, nem lehet, hogy az ócskaságot
Meg ne javítsuk, csak éljünk vele,
Mint a lakótelepi barbár gyerek,
Aki mindig keres és újat talál,
Hogy eldobhassuk túl a csatán.

Ha szeretni akarsz, ki kell cserélni mindent,
Ami koszos vagy fakó, lepedőt, ruhát,
És ünnephez öltözni fel,
Ahogy vasárnap a mamád.

Nedves szemmel, amely kiszárad és megcsal,
Hiába szíveljük a jót, amit kapunk.
Hiába fogod puha kézzel a kezem,
Ha nem látjuk meg, ami a halál után vagyunk.

PRÓZA

Berg Judit és Darvasi László prózája.
Tárcatár: Gurubi Ágnes.

Tematikus prózaösszeállítás – gyermek- és ifjúsági irodalom

Az Élet és Irodalom termékeny gyermekirodalmi vitája utána határoztuk el, hogy időről-időre szemezgetni fogunk a friss gyermekirodalmi termésből is. Hogy az ÉS olvasója az éppen készülő kortárs magyar próza minél több területére ráláthasson. (És ha szülő, Gurubi Ágnes a témához hangolt tárcájával vigasztalódjon.)

Berg Judit: Rumini és a hét penge

„Miután a Szélkirálynő és a Szipirtyó visszatért az Áspis-tengerről Egérvárosba, a tengerészek mind úgy érezték, hogy eljött a pihenés ideje. A kikötés utáni héten élvezték a nyugalmat, aztán Bojtos Benedek kapitány összehívta a legénységet egy megbeszélésre a háromárbócos vitorlás fedélzetén. A bölcs, idős tiszt rövid bevezetés után bevallotta társainak, hogy a maga részéről a következő egy évben nem áll szándékában újabb tengeri megbízást vállalni. A matrózok többsége egyetértően hümmögött, bólogatott, mégis szomorúság telepedett rájuk. Egyedül Dundi Bandi volt felvillanyozva.
– Én mondom, barátaim, hogy a tengertől kaptunk egy utolsó esélyt. Visszaadta az elsüllyedt hajónkat, és mindannyian életben maradtunk, de ezzel arra akart figyelmeztetni bennünket, hogy elég volt a kalandozásból – bölcselkedett. – Ha újra tengerre szállnánk, kísértenénk a szerencsénket.”

Darvasi László: Trapiti és a cukorvári gyerekek

„(Nérót kimentik a Balatonból, és Gerozán halálosan szerelmes lesz) Gerozán feszülten csattogott hazafelé. Attól is ideges volt, hogy eszébe jutott a találkozása Trapitivel. Ő olyan kedvesen közelített a kisfiúhoz, olyan barátságos volt vele. És csak egyetlen dolgot szeretett volna kérni tőle, de az a kis hülye nem segített neki. Semmibe vette! Átnézett rajta. Gerozán elhessegette a kellemetlen emléket.
Nyár volt, kánikula, fullasztó idő. Zápor vagy zivatar sem kizárt. A máskor oly nyüzsgő főváros kiürült, az emeletes házak, a járdák és a tűzfalak ontották a meleget. A kiskutyákat ölbe kellett venni sétáltatáskor, annyira égette tappancsukat az aszfalt. És a bernáthegyiek? Őket ki fogja emelgetni, mert a derékfájós Vilma néni vagy Lajos bácsi biztosan nem. Még az autók is alig jártak. Mindenki kirándult, sokan a Balatonnál kergették a sült keszeget. Az izzadó Gerozán kicsapta a házkaput, akkorát dörrent, mint a bádogember feje, amikor ráesik.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Klubrádió Dobszerda című műsorának évadnyitó adásáról írt, amelyben Váradi Júlia Spiró Györggyel beszélgetett. 

„Kár, hogy nem kérdezett többet Váradi az emberi viszonyokról, a házasságról, Teréz kivételes lényéről, a tragikus gyereksorsokról (ez utóbbiról találóan azt mondta Spiró a könyvbemutatón: „a gyerekek abba haltak bele, hogy az apjuk forradalmár volt”). Szerintem továbbra is jó kérdés, hogy a Flaubert-féle szenvtelenséget nem viszi-e túlzásba az elbeszélő.”

FILM

Stőhr Lóránt a Budapesti Klasszikus Filmmaratont értékelte.

„A fesztivál gazdag programjából most csak két szekciót emelek ki, amely új fényben láttatott szerzőket, irányzatokat, nemzeti filmgyártásokat. A film noir a klasszikus mozi magas presztízsű műfaja, ballonkabátos magánnyomozók, gyönyörű és veszélyes femme fatale-ok, akiket glamourfények és baljós árnyékok tesznek gyűlöletesen vonzóvá – ezeket a vaskos közhelyeket a Noir városok című szekció markáns színekkel rajzolta újra.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu