Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

,,Mint egy vakond” – Fekete Ádámmal beszélget Zeck Julianna

„A Megszólítások főhőse, Tömkeleg Ábrahám hasonlít Fekete Ádámra, de mégsem ő, a szerző szerint Ábrahám radikálisabb gondolkodó, bár nem tudni pontosan, ki a szerző és ki beszélődik itt el, hiszen a főhős is ír, naplót is és regényt is, de hogy ezt a regényt ki írta, Fekete Ádám vagy Tömkeleg Ábrahám, talán sosem fog kiderülni.”

FEUILLETON

Bíró-Balogh Tamás Ameddig a Takaró ér – Nem létező publikációk története címmel írt esszét.

„Takaró Mihállyal nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk, soha nem leveleztünk, szerintem fogalma nincs, hogy a világon vagyok és működöm, s időnként írok valamit az irodalomtörténetről. Nemrég azonban kiderült, hogy sokat köszönhetek neki.
A felsőoktatásban oktatók számára kötelezettség az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) naprakész vezetése, így aztán, habitustól függően, időnként tudományos egószörföt kell tenni az internet tengerén, hivatkozásokra vadászva. Minél több van, annál jobb. Így akadt fenn a hálón egy régi tanulmány, amely hivatkozik az egyik közleményemre. A baj csak az, hogy egy olyanra, amiről nem tudtam.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia A 13. esküdt című kritikája Helen Garner A fájdalom háza című regényéről szól.

„A mindent eldöntő kérdés mindazonáltal az, hogy valójában mi is történt azon a bizonyos, tragikus kimenetelű vasárnapi estén. Robert Farquharson állítása szerint olyan súlyos köhögési rohamot (syncope) kapott, aminek következtében elájult, és elveszítette a kontrollt a gépkocsi irányítása felett, s emiatt hajtott a víztározóba. Mire megpróbálta volna kimenteni a fiait, már nem tehette, mert: „Az autó úgy süllyedt el, akár egy kődarab” (234.) A védelem hiába állított csatasorba orvosszakértőket, erre a ritkán előforduló kóresetre nincs kézzelfogható bizonyíték.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Gömöri György, Markó Béla és Mesterházy Balázs versei olvashatók. Közülük ezen a helyen kedvcsinálóként Markó Béla egyik szonettjét osztjuk meg:

ÉLETRAJZ
Három dimenzióban éltünk hajdan,
mint a sirályok vagy a delfinek,
nem esett nehezére senkinek
szárnyalni folyton, és nem volt szokatlan

a mélység vagy a magasság. A lepke,
a méh, a légy most is ugyanilyen,
ide-oda szállnak a semmiben,
ami nincsen sehol, de mintha lenne.

Tudom, nem éppen így igaz. És mégis
régóta érzem, csupán rajz vagyok,
hol színes, hol meg fekete-fehér,

s próbálok fel-felrepülni én is,
míg fent egy varjúsereg kavarog,
mert boldog, aki nem remél, csak él.

PRÓZA

Az utolsó ülés – tematikus prózaösszeállítás
Elment a nemzeti ünnep, elmúlt a nyár, jönnek a hétköznapok. Az eheti prózarovatban Magyarország alulnézetből. Hajnali utak, iskolakezdés, munka után haza. Utazások az életünkben. 
Benedek Szabolcs, Bors Anna, Hegymegi Flóra és Murányi András prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa Emese.

Részlet Csobánka Zsuzsa Emese Illúziók és misztériumok: az életközép című írásából.

„Először csak a videót néztem meg, a szövegre nem figyeltem. A nagyobb delfinen egy világosabb színű, kisebb testű emelkedett ki a vízből, mintha hozzábújt volna, ráhajolva a nagyra. A kicsi balra lefordult, hogy megmerítkezzen a vízben. Csak utóbb értettem meg, az anya bukott alá a vízbe, ő ernyedt el, hogy erőt gyűjtsön, és képes legyen megint megemelni a kicsinyét. Mert az volt.”

CIRKUSZ

Molnár Zsófia a SZIGET Fesztivál cirkuszi előadásait értékelte.

„Estefelé hagyományosan a Magic Mirror színpada is a cirkuszé, de ott nyilvánvalóan fülledtebb hangulatra számít az ember, gyűlik is rendesen a fegyelmezetten sorban álló érdeklődő tömeg. A House of Circus székhelye Amszterdam, a világ még mindig egyik legszabadabb városa, ahol mindenki önmaga lehet, legalábbis a Carnival Royale a maga nemében lenyűgöző MC-je ezt hangsúlyozza mind nagyestélyiben, mind a köznapi ízléstelenséget súroló műmell-vértben, mind egy kézen, körömcipőben egyensúlyozva a handstand-állványon. Itt a humort felülírja a másság (LMBTQ+) elfogadásának és elfogadtatásának lírája – mintegy protestként a freak show-k ántivilágára –, de a szakmai tudás többnyire megvan, még ha a csomagolás valóban inkább egy éjszakai lokál miliőjének megteremtését helyezi is előtérbe a „mindent a szemnek” jegyében, amiből a ritka rossz világítás azért némileg levon.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála Totth Benedek Holtverseny című hangoskönyvéről írt (előadja Kovács Péter Dániel).

„Kovács Péter Dániel valahonnan szert tehetett a nihilben vergődő kamaszok iránt érzett az empátiára, már csak azért is, mert mind a színpadon, mind a hangoskönyvön különösen motiváltan és meggyőzően játssza az összes szereplőt, s úgy tűnik, közben percre sem csömörlik meg a hallgató számára már-már kifulladásig fokozott roncsnyelvtől. Bár a cselekménynek van íve, azért egy több mint hatórás hanganyagot nehezen tölt ki, mert néhány novellányi az egész (lásd Csuhai István kritikáját, amellyel több kérdésben egyetértek: Iskola az uszodában, ÉS, 2014/47.), de szerencsére a hangoskönyv második fele a fordulatosabb, ami eljuttat a végkifejletig.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu