Könyvhét 2023
A Móra Kiadó
ünnepi könyvheti programjai
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
A Móra Kiadó<br>ünnepi könyvheti programjai SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Csehy Zoltán: Összerakni egy víziorgonát – Az Élet és Irodalom 2023/34. számából

2023.08.24.

Az Élet és Irodalom 34. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Lengyel András Löw Immánuel cigány népdalfordításairól írt.

„Most Löw fordításainak olyan csoportjára hívom föl a figyelmet, amelynek már puszta léte is meglepetés. A fiatal Löw ugyanis a jelek szerint a nem zsidó népköltészet iránt is érdeklődött, s ő, a zsidó „hagyomány” hivatott magyarázója és továbbadója, saját jelene környező népköltészetét is figyelemmel kísérte. Hogy a szegedi nagytáj népi produkciója érdekelte, érthető – egyebek között azért is, mert e költészet legnagyobb leletmentője, Kálmány Lajos (1852–1919) Löwnek gimnáziumi osztálytársa és életre szóló barátja volt. Kölcsönösen respektálták egymást; a renitens paraszt pap és a „zsidó pap” jól megértették egymást – Löw „Mandi” több cikket is írt (1881, 1883) Kálmány köteteiről. A „népléleknek” a költészeten keresztül való megismerése jól fölismerhető a fiatal rabbi gyakorlatában. Az erdélyi cigányok „őseredeti” költészete 1881-ben mégis meglepetésként bukkan föl horizontján. S mindjárt le is fordított tizenkét dalt e költészetből, sőt fordításait mindjárt közre is adta.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csehy Zoltán
Összerakni egy víziorgonát című kritikája Kovács András Ferenc Névtelen cserépdarab című verseskötetéről szól.

„Alteregót keressünk vagy egy fiktív filológiai játék bűvészmutatványait csodáljuk? Olvassuk a magyar műfordítás-irodalommal folytatott polémia felől? Vagy keressünk áthallásokat? „Jaj, kicsi Victor, nagy szerelem tüze perzseli elméd: / bősz hatalomvágy vad lángja emészt – hisz ugatsz?”. Ugyan kinek jutna erről eszébe más, mint Catullus híres Victor-epigrammája (a 80. carmen)?  A catullusi versszereplők csak úgy grasszálnak e líra promenádjain, olykor Róma zugaiban bújnak meg kétes üzelmeikkel, hol párbeszédbe, hol kérdőre vonva az őseredetit. A Calvus-versalakok sokszor jövendőbeli horatiusi alakok jövetelét jósolják meg, vagy épp a túlságosan fiatal Horatiust tanítják meg, hogy miként kell egy szellemes episztolát túlterhelt gnómák és tudós utalások mértékletesebb alkalmazásával jól megírni. A közelítő nyárban felvillan Berzsenyi, a magyar Horatius alakja is.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Nyirán Ferenc, Új Krisztina és Zemlényi Attila versei kaptak helyet.
Ezen a helyen Új Krisztina egyik versét adjuk közre:

zátony

bár hullámzó tested
kormányozhatatlanná vált
azért én még töretlenül
kapaszkodom beléd
és akár a kötelet
úgy csomózom gubancos
hajadat karom köré
térdemet megvetem
melleden bordáid közé
dagadó tüdődből kikapom
a szelet evezőként
csapkodó kezed behúzom
mielőtt elsüllyesztelek
biztosra megyek
tekinteted vizenyős lőrését
összeroncsolom hogy ha
engem már nem akarsz
mást se vehess célba.

PRÓZA

Becsy András, Bognár Péter, Csontos Erika
és Rist Lilla prózája.
Tárcatár: Tamás Zsuzsa.

Részlet Bognár Péter A műtét című írásából:

„És aztán fél lábon kellett állnom, és be kellet hunynom a szemem, hogy eldőlök-e, és aztán ki kellett nyújtanom a jobb, majd a bal kezemet, hogy vajon sikerül-e megérintenem az orromat, vagy a fülemet találom el, csakhogy én egy idő után megelégeltem a dolgot, és abbahagytam a tornázást, és előre hajoltam inkább, és hánytam még egy keveset, és aztán leültem az ágy szélére, és nem mozdultam többet. És aztán ide-oda tologattak, és egyik helyről vittek a másikra, és mindenhol történt valami, és aztán várnom kellett, majd kérdéseket intéztek hozzám, és olyan emberek jöttek, akiket korábban sohase láttam, fiatalok meg idősebbek is meg egy egészen öreg, akit én akkor valamiért – talán köpenye és őszbe fordult, dús szemöldöke miatt – idősebb Jamamoto úrnak, a japán édesapjának hittem, és Jamamoto úr aztán felhúzta a szemhéjamat, és egy apró lámpával belevilágított a szemembe, és aztán meglett a CT eredménye, és kezdődött megint a jövés-menés.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a jegyárakról és a független színház helyzetéről írt.

„És ami a legfontosabb, milyet a nézőknek? Egy évadzárás után, amíg folyamatosan azt hallgattuk, hogy a „színház ünnep”, és hogy a Színházi Olimpia a »színház legnagyobb ünnepe«, engem jobban érdekelne, mi lesz a hétköznapokkal. Mert ez lett a színházba járásból Magyarországon az utóbbi időben a többség számára: rezsicsökkentett, 200 Ft-os, bizonytalan minőségű színpadi termék, ingyenes és ezért kivételes ünnepi alkalom, ahová évente egyszer ki lehet öltözni, és még busszal el is visznek, ha a Nemzetiről van szó.”

ZENE

Végső Zoltán a BMC Records két magyar kiadványát: a Gadó Gábor – Harcsa Veronika szextett és Palotai Csaba – Simon Drappier – Steve Argüelles albumát értékelte.

„Hacsak nem tekintünk Harcsa Veronika énekhangjára is hangszerként, amire van azért okunk. Habár évek óta látjuk és halljuk, milyen irányba halad az énekesnő, ezen az albumon esszenciálisan találjuk magunkat szembe azzal, hogy ez valami egészen más, mint ahogy azt 15 éve még sejthettük. Irodalom, kortárs művészet, kísérletezés máshol nem hallott következtetésekkel, okos, gondolkodó, a népszerűséget a sokadik sorban maga mögött tudó attitűd és most egy barokk operaária zavarba ejtően megkapó előadása. A Gadó Gábor – Harcsa Veronika szextett egy kimerítő, nehezen befogadható lemezt készített, komoly elmerülés szükséges a hozzá való viszony kialakításához, de ha idáig eljutunk, a sugárzó aurája sokáig velünk marad.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kálvin 0607KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés