Az Élet és Irodalom 17. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Pynchon-genezisek – Greskovits Endrével és Széky Jánossal Hegedűs Claudia beszélget. 

„A valódi személyiségét ugyanolyan homály fedi, mint amilyen enigmatikusak a szépirodalmi művei. A nyolcvannyolc éves szerzőnek esze ágában sincs előbújni írómagányából. Mindezek ellenére a hazai rajongók idén örömtáncot lejthettek, mert Ellenfényben címmel nálunk is megjelent a hatodik – Against the Day, 2006 – Pynchon-regény. Az amerikai író könyveit olyan remek fordítók ültették át magyarra az elmúlt évtizedekben, mint Széky János (A 49-es tétel kiáltása, 1990; Súlyszivárvány, 2009) Farkas Krisztina (Beépített hiba, 2013), Gy. Horváth László (Kísérleti fázis, 2015) és Greskovits Endre (Ellenfényben, 2026).

FEUILLETON

Devescovi Balázs Janikovszky Éva 100 címmel írt esszét a centenáriumra az utókor jelenlegi értékeléseiről.

„Valószínűleg Magyarországon és a világ számos országában nagy számú rajongója van a magyar gyerekirodalom egyik legjelentősebb szerzőpárosa, Janikovszky Éva és Réber László közös munkáinak. A könyveket lexikonszócikk szinten adatolva 35 nyelvre fordították le, a janikovszkyeva.hu honlapon azt írják, köteteiket a magyarral együtt „30 nyelven érheti el a világon több millió olvasó,” a fordítások az oldalon 29 nyelv szerint szűrhetők: a „bolygó északi féltekéjén kevés olyan ország van, ahol ne vehetne a kezébe az olvasó Janikovszky-könyvet az anyanyelvén.” A centenáriumra megújult szerzői honlap korrektül ismerteti a népszerűség okait.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG 

Lapis József Safe space című kritikája Simonfalvi Ancsa A csodálatos nagymamó című könyvéről szól.

„Simonfalvi Ancsa első gyerekkönyve, az Agócs Írisz illusztrálta 2023-as Ali karácsonyi vacsorája elnyerte a HUBBY (Magyar Gyerekkönyv Fórum) Év Gyerekkönyve Díját (elsőkönyves kategóriában), 2024-ben pedig megjelent A csodálatos nagyapó Török Bianka képi világában, a Pagony Kiadónál. A történet szerint Jerkó, a kisfiú a nagyszüleinél nyaral egy Lapu nevű faluban, ahol különféle kalandokba keveredik. Mindegyik történet alapszerkezete ugyanaz: Jerkónak lesz valamilyen kívánsága, vágya (például homokozni szeretne, lombházat építeni, csónakázni, biciklizni, talál egy régi könyvet stb.), amelyet a nagypapája egy „hohohohó, kisunokám!” felkiáltással neki is áll teljesíteni. Ez a szófordulat a Mikulás kívánságteljesítő figurájával kezdi rokonítani a nagypapát…”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Lágy Kornél, Orcsik Roland és Poós Zoltán versei kaptak helyet.
Közülük Orcsik Roland egyik versét ajánljuk itt az olvasók figyelmébe:

Skinny Puppy

Az ember hová
tartó salakos út.
Rajta vagy, ragad rád,
apránként benyeled,
önmagadból kiforgat.
Mert mi vagy Te?
Ravaszul összevágott
reklámszöveg, könnyen zabálható
kampányszlogen,
ínycsiklandó narratíva,
bőrborítású nem
emberi arc.
Ki mondja, mit – te légy
magabiztos tagadás,
személyre szabott út
az éjszaka felszínére.
Nem kamu mélység,
nem aranyként csillogó
humán szar.
A salakút átváltozás:
fényesedő szarany.

PRÓZA

Acsai Roland, Becsy András, London Katalin és Mái Attila prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Acsai Roland Amikor Misi kisfiú volt című írásából:

„A hegy tetején álló szanatórium olyan volt, mint egy hatalmas kastély, talán az is volt valamikor, de az is lehet, hogy egyből szanatóriumnak épült. Nagy, lejtős, fákkal és bokrokkal tarkított, titokzatos kertjében Misi kedvére mászkálhatott, és a szanatórium emeleti ablakából esténként sokáig bámulhatta a csillogó, kivilágított Budapestet, mely a mozgó autókígyók reflektoraival úgy hatott, mintha egy lassított tűzijáték lenne.
Az egyik szobatársa, egy még nála is kisebb fiú meg volt győződve róla, hogy a Mókár szemei villognak odalent. Misi ezt butaságnak tartotta.”

TÁNC

Králl Csaba a Lett Nemzeti Balett Nyizsinszkij előadását értékelte.

„Goecke megközelítésében a balett színtiszta absztrakció, még ha érzelmes és érzéki is. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a koreográfus különböző hívószavak mentén kezdene el alkotni, amely hívószavak pontosan jellemzik az adott szerepet vagy szituációt, de addig-addig absztrahálná a mozgást, addig-addig vonatkoztatná el a formálódó táncnyelvet az olvashatóságtól, amíg az az elidegenítés magasiskolája és az érzékiség bizarr sűrítménye nem lesz egyszerre. Zaklatott, ideges, hektikus és villámgyors mozdulatháló ez, ahol a felsőtestté és a karoké a főszerep.” 

ZENE

Fáy Miklós Yusif Eyvazov és a Bastille Opera Tosca-előadásáról írt.

„Nem zseniális, de nem rossz. Az történik, ami minden Toscában történni szokott: lényegében a szereplőkön múlik, hogy milyen közöttük a viszony. Ha Yusif Eyvazov énekli Cavaradossit, akkor a lovaglócsizma nem a lovagot juttatja az ember eszébe, hanem inkább valami jó hangú lovászlegényt. A jó hang mostanra némi megszorítással igaz, Eyvazov rendületlenül biztos a magasságokon, úgy megküldi a második felvonásban a Vittoriát, hogy ki se nézné az ember egy olyan szereplőből, akinek most szorongatták meg a halántékát valami bonyolult kínzószerszámmal, de a középregiszter, amin a szólam túlnyomó többségét kell énekelni, elég csúnyán szól.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu