„Jobban szeretett olvasni, mint írni", állította Németh Andorról barátja, Déry Tibor. Arthur Koestler pedig, akivel Budapesten, Svájcban és Párizsban is elválaszthatatlanok voltak, úgy vélte, Németh Andornak „a maga elé állított túlságosan magas mérce és az ismertség iránti teljes közöny" volt a tragédiája, miközben „fiatalkorában nemzedéke legkifinomultabb prózaírójaként tartották számon".

Mégis elfeledett szerző lett, s mint ilyent, most újra felfedezi a Scolar Kiadó, megjelentetve az Egy foglalt páholy története című regényét. A kötet végén Bán Zoltán András tanulmánya nagyrészt igazolja az előbbi kortársak vélekedését.  Németh Andor nem tudta „adminisztrálni" magát. Ő írta például az első, magyar szerző jegyezte Kafka-monográfiá t (igaz, franciául), amelyet mindmáig nem fordítottak magyarra. Ugyanígy csak részleteit publikálták önéletrajzának. És A betű mestere című regényét is csupán a halála után adták ki. Ebben a látszólag Misztótfalusi Kis Miklósról szóló történetben is saját „keserű, megcsalatott sorsát" ábrázolja. Az irodalomtörténész Németh Andor fontos érdemének látja, hogy az általa nagynak vélt alkotók mellett bábáskodott, így például több József Attila-vers az ő ösztönzésére született, és az irodalomtörténet bebizonyította, hogy ő adta Franz Kafkát a Tudod, hogy nincs bocsánat költője kezébe.

Egyetlen fikciós regényeként tartják számon az Egy foglalt páholy történeté t, mely 1938-39-ben az Újság című lapban folytatásokban látott napvilágot, majd 1942-ben kötetben is megjelent. A páholy ez esetben nem színházi berkeket sejtet, hanem kávéházi szegletet, ahová a külföldről hazatérő főhős, Jámbor behúzódik. Ott úgy tud jelen lenni a társaságban, hogy közben nem kell annak középpontjába kerülnie, a maga „szellemi dermedtségből, gyökértelenségből" táplálkozó lelkialkatának megfelelően. Szemlélődő, sodródó egyéniségként ezenközben elénk varázsolja a kort, megörökíti a XX. század első felének kávéházi életét, irodalmi berkekbe vezet el, alkotói titkokat tár elénk.

Könnyen belátható, hogy ez az egyetlen fikciós regénye is autobiografikus. Jámbor, aki ilyen önmarcangolással hárítja el, hogy bolondnak higgyék: „A bolondsághoz bátorság kell, kitartás, következetesség, én pedig javíthatatlanul gyáva vagyok. A bolond személyiség, én nem vagyok az. Nincsenek szándékaim, tehát nincsen személyiségem sem. Puha vagyok, befolyásolható, hajlítható." - nos, ő természetesen maga Németh Andor. A Beleznai kávéház azonos a Hadik kal, és az asztaltársaság állandó tagjai között megtalálhatjuk - természetesen fiktív néven, de egyszerűen azonosítható rajzolatban - Karinthy Frigyest és második feleségét, a mindenkit zavarba hozó, nevetségessé tevő Böhm Arankát, sőt, a mellékalakok között Lukács György, Fogarasi Béla és Márai Sándor is felbukkan. Így az elbeszélt történetek sem rugaszkodhatnak el teljességgel az egykori valóságtól.

(m. zs.)

Német Andor: Egy foglalt páholy története

Scolar Kiadó, 205 oldal, 2450 Ft