A hiány szüntelen kifejezése
Beszélgetés Szántó T. Gáborral


Több nemzedék feldolgozatlan élményeit kísérli megfogalmazni – ezúttal versekben Szántó T. Gábor. Könyvének nem kisebb a tétje: található-e érvényes nyelv, melyen a szüntelen ellentmondások között élő ember megszólalhat, és gyötrő dilemmáit is néven nevezheti.

- Mintha a Lágermikulás című prózakötetének témái – önazonosság, hontalanság, zsidóság, trauma, túlélés, együttérzés – keresnének lírában utat. Mi a könyv szervező ereje, hogyan állt össze?
- Folyamatos helykeresés, csak a nyelvben, a hiány szüntelen kifejezésében megtalált otthonosság.

- Levelek Laios királynak, Oidipustól – erős felütés ez a ciklus. Hogyan keletkezett?
- Az első vers a civilizáció egészével szembeni provokáció. Egy felvillanó ötlet eredménye, ami játékká formálja az ödipális drámát. A többi hol ironikus, hol tragikus kibontása ennek, átszőve huszadik századi élményeinkkel, a féltő-óvó, befelé forduló családok zsákutcás tapasztalatával, ahol az elpusztított rokonok miatt még a túlélőknek van bűntudata.

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható