Elköltözött a Litea

A legendás várbeli Liteát tavasztól a régi helyével szemben, a Vörös sün házban, a Hess András tér 3-ban találjuk. Az új üzlet sokkal kisebb, de nagyon barátságos. Tulajdonosával, Bakó Annamáriával a múltról és a terveiről beszélgettünk.

– Március 15-én délelőtt 11-kor nyitottam meg a boltot. Másfél hónap állt rendelkezésre, hogy a Liteából kiköltözzek... Mutatok azért valamit felütésnek! Ez itt a kincses vitrinem, amiben különlegességek meg régiségek lesznek. A fölső polcon egy kis személyi kultusz: Magyar Örökség díjat kaptam karácsonykor az Akadémián, március 15-én megkaptam a Kultúra Lovagkeresztje díjat. Ez Cs. Szabó László dedikációja, nagyon büszke vagyok rá! „Író és olvasó (váratlan) találkozásának emlékére, a várbeli igazi, azaz emberszabású könyvesboltban. Bakó Annamáriának Cs. Szabó László 1983. május 28. (A dedikált könyv: Közel s távol, összegyűjtött elbeszélések. 48-81. Magvető Kiadó) Ez pedig a saját kiadónknál megjelent Új Idők válogatás a folyóiratban megjelent legszebb karácsonyi írásokból. (Alexander Brodyval 1994-ben alapítottuk a Jövendő Kiadót, mely főleg a két világháború közötti irodalmi csemegék kiadását tűzte ki célul.) Gyerekkori emlékem, hogy otthon a zongora alatt olvasom az Új Időket. Vonzódásom a könyvekhez korán kezdődött.

– A Litea honlapján (ahonnan egy kattintással át lehet menni az új bolt facebook oldalára) egy fotó látható a régi boltról és két dátum. 1990-2017. Miért is kellett eljönnöd a régi helyről?

– Évek óta érett a dolog. A Nemzetgazdasági Minisztérium költözik ebbe a hatalmas épülettömbbe. A Szentháromság téri Magyarság Házát, a gyönyörű velencei stílusú palotából már júniusban elköltöztették, utána az udvart számolták fel, ahol mi is voltunk a két vendéglővel, üzletsorral. Nekünk augusztus végén adták meg a direktívákat, október 31-én be kellett zárnunk és onnantól kezdve csomagolni, pakolni… Én most visszakerültem az origóhoz, hogy így mondjam. Tavaly volt éppen 40 éve, hogy ebbe a házba, de nem ebbe a boltba, hanem a sarkiba, akkor az Állami Könyvterjesztő Vállalat 93-as számú egyszemélyes boltjába kerültem boltvezetőnek. Gyakorlatilag 40 éve itt vagyok ebben a százméteres körzetben, ahol nem mellesleg született az első nyomtatott könyv Magyarországon, úgyhogy nekem az egész könyves tevékenységem valójában ennek a rendkívül szép és veretes örökségnek a jegyében zajlik. Ezt a könyvesboltot is most úgy neveztem el, hogy Little Litea Budai Krónika Könyvesbolt.

A Budai Krónika Hess András könyve volt, a kirakatba az utolsó oldal facsimiléjét kitettük, amelynek a záró sora, természetesen latinul van írva, azt tartalmazza, hogy bevégeztetett 1473 pünkösd előtti szombatján, Budán, András mester nyomdájában. Egyébként érdekes, mert sokat olvastam erről a könyvről, a Hess András életéről szóló regényt is elolvastam, ez a két sor maradt fönn hitelesen, mint bizonyíték arról, hogy Hess Andrásnak itt működött a nyomdája. Ő aztán valahogy eltűnt a történelem viharában. Olaszországból Kara László prépost hozta ide, aki Mátyás bizalmi embere volt, de hogy miért ment el Budáról, mikor ment el és hova tűnt, erre az európai egyetemes művelődéstörténet sem tud választ adni. Mindenesetre megszületett a Budai Krónika, és vele nagyon gazdag könyvtörténeti múltról beszélhetünk itt Budán: kezdve a domonkos kolostortól, ahol híres könyvmásoló műhely működött, melynek romjai ma is láthatók a Hilton szállóban. Fantasztikusan ihletett környezet ez ilyen szempontból. Aztán a Bibliotheca Corviniana, a királyi palotában, majd Hess András nyomdája. Azt követően a török idő alatt sok könyvtörténeti csoda nem történt, utána a jezsuita egyetem és nyomdája működött itt, és a további korok is nagyon értékes könyvtörténeti értékeket hagytak ránk. Jelen pillanatban a 21. századot éljük, én 40 éve vagyok itt, mint egy hős egri nő, állok a bástyán, kivont karddal és próbálom terjeszteni a könyvet, ami egyre nehezebb. Ennyi a történelem. Nagyon szép időszakot éltem meg, miközben félig belehaltam, hogy a Litea véget ért. Nehéz volt, egyfelől lelkileg, másfelől gyakorlatilag, gondolj bele, ennek a készletnek a sokszorosát kellett elhelyezni méltó módon, hogy ne a kukában végezze. Nagyon sok helyre ajándékoztam könyvet, iskoláknak, különböző intézményeknek, kiárusítást tartottam. Tiszta a lelkiismeretem, mert minden jó helyre került.

– Milyen könyveket hoztál át? Gondolom, nem lehetett minden témát megtartani.

– Nagyon sokféle téma képviselve van. Mindig is arra törekedtem, hogyha itt a Várban valakiből könyvesbolti vevő lesz, annak legyen egyfajta élmény a találkozás a könyvekkel és a könyvesbolttal. Ezt nem mindenütt lehet megcsinálni, de tudom, mert nagyon régóta itt vagyok, hogy aki feljön a Várba – most nem a vári bennszülöttekről beszélek, mert ők egy másfajta érdeklődéssel és ragaszkodással jönnek, jöttek mindig is hozzám –, de aki mondjuk idegenként, akár külföldiként, akár hazatérő magyarként feljön, ki kell tudjuk szolgálni azt a feelinget, ami őket vezérli. Fedezzen fel valamit, ami csak neki szól, ami megérinti. Nem újdonság centrikus bolt ez, nem is antikvárium, hanem valahogy a kettő között. Egyrészt Budával kapcsolatos nagyon jó helytörténeti kiadványokat gyűjtöttem össze, gyűjtök is folyamatosan, várostörténelmet, most ezt mindenképp szeretném hangsúlyozni. Aztán vannak olyan fantasztikus ritkaságok, mint például a Régi magyar várak. Ez egy 20-25 évvel ezelőtt megjelent 13. századi térképgyűjtemény, a Helikon adta ki, benne van természetesen a Budai Vár korabeli ábrázolása. Az első könyv, amit kiadtam, Áll Buda még, a magyar irodalom várbéli századai címmel – irodalomtörténeti kiadvány arról, hogy mely írók éltek itt és hogy jelent meg az életművükben, írásaikban a Vár. Szép, hangulatos kis könyv, erre mindenképpen érdemes fókuszálni egy ilyen helyen. Nagyon sok idegen nyelvű könyvem van, amelyek persze alapvetően nyilván a várost, Magyarországot, illetve a hungarikumokat, a magyar művészetet reprezentálják, ezenkívül magyar irodalmi fordítások is kaphatók, angol, német, francia, olasz, spanyol nyelven. Nagyon szeretem, mint műfajt, a néprajzot, ami speciális terület, nem minden könyvesbolt foglalkozik vele. A határon túli kiadványokban nagyon erős voltam odaát, már csak azért is, mert sok könyvbemutató zajlott nálam, erdélyi, felvidéki, délvidéki szerzők bemutatói, ebből ott maradtak nagyon klassz könyvek, olyanok, amelyek a magyar könyvkereskedelemi hálózatba nem kerültek be. Tudták is a Liteáról, hogy az ilyen szempontból egy nagyon jól ellátott bolt. A Magyarság Házával közösen, a világ magyarsága kultúrájával kapcsolatosan csodálatos műsorokat, könyvbemutatókat rendeztünk. Nagy törést okozott számunkra ez a minisztériumi projekt, mert nagyon sok minden megszűnt, amit már ugyanúgy újra építeni nem lehet, mint ahogy én sem tudom már azt a készletet az új boltban ugyanúgy újra építeni.

– Remélhetőleg, jönnek majd ide is vásárolni. Rendezvényeket fogsz tartani?

– Itt nem tudok, nincs elég hely. Az Iskola utca 28. szám alatt tavaly szeptember 1-jén, a Könyvünnep nyitónapján nyílt meg a Jókai Anna Szalon, amit sok más kitűnő kulturális helyszínhez hasonlóan szintén az Önkormányzat létesített. Nagyon szép kis műemlékpalota a Batthyányi tér mögött. Tökéletesen működik, már nagyon sok programot rendeztünk közösen. Jókai Annáról neveztük el, aki szívesen járt ide a Várba, és egy szeretve tisztelt szerzője volt a kerületi olvasóknak. Nagyon jó barátság fűzött hozzá engem is, a polgármester urat is. Jókai Anna tavaly nyáron meghalt, és így állíttatott az emlékére ez az irodalmi szalon.

– Említetted, hogy a Budai Könyvünnepen nyílt meg, erről mit tudhatunk?

– Minden évben, szeptember első hétvégéjén, az idén már 16. alkalommal egy nagyon szép háromnapos Könyvünnep szerveződik, általában úgy, hogy beleessen szeptember 2-a, Buda török uralom alóli felszabadulásának a napja. Tizenhat évvel ezelőtt megkerestem a polgármester urat, azzal a gondolattal, ötlettel, hogy Hess András és az első Magyarországon nyomtatott könyv emlékére legyen egy ünnepi rendezvény.  A Budavári Önkormányzat és vezetője, akit töretlen értékelvűség vezérel, ha kultúráról van szó, örömmel fogadta az ötletet, és megszületett a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe a Budai Várban. Nagyon szép, igényes ez a háromnapos rendezvény, olyasmi, mint egy kis Könyvhét, a Mátyás-templom és a Halászbástya ölelésében, a Szent István szobor melletti szabadtéri színpadon, hangulatos műsorokkal. Egy másik szép és szeretett része a munkámnak, a Várbarátok köréhez kapcsolódik, ez a társaság tavaly volt 50 éves. Minden hónap második hétfőjén találkozunk a mai napig, és érdekes, unikális előadásokat hallgatunk a Várról, a kerületről, a kultúrájáról, történelméről. Készítettünk a tavalyi 50. évfordulóra egy kis emlékkönyvet, amiben benne van cím szerint az összes előadás és az utóbbi időben elhangzott jó néhány érdekes előadás szerkesztett változata. Ezeknek a programoknak a Litea adott otthont, most a Jókai Anna Szalonban, vagy az Úri utcai Márai Szalonban kapnak helyet.

– Sokan feltették a kérdést, van-e értelme folytatni, miért döntöttél így?

– Egyrészt nyilván azért, mert ha valaki 50 évet eltölt a könyvszakmában, nagyon nehezen tudná abbahagyni. Negyven évet én már csak itt, a Várban töltöttem, előtte 10 évet az Egyetemi Könyvesboltban meg a Váci utcai Idegen nyelvű Könyvesboltban dolgoztam – régi motoros vagyok a könyvszakmában, tavaly voltam 70 éves. Az új helyszínen nyilván sokkal csendesebb az egész, de akkor is, itt vagyok a könyvek között, ha bejön a vevő, nagyon jókat tudunk beszélgetni. Itt van rá mód, hogy nyugodtan elbeszélgessen az ember a betérőkkel, és ahogy előjönnek a témák, egy pár könyvet biztos, hogy eléjük tudok tenni. Mondhatom, könyv nélkül senki nem megy ki! Erre a nagy, űrbázis jellegű csili-vili könyvesboltokban nincs lehetőség, ez meg nagyon családias, mintha otthon ülnél a nappalidban, és ott fogadnád a vendégeket. Szóval itt folytatom, és szellemiségében, minőségében, igényességében, vendégmarasztaló voltában remélem, ugyanaz lesz, mint a Liteában volt. Így alakítottam ki. Van két asztal, kis társaságok le tudnak ülni, egy kávét, egy teát itt is meg tudnak inni. Az tény és való, hogy itt most már nagy létszámú csoportokat nem tudunk fogadni. Ennyire megváltozott a világ, hogy a könyvesbolt és a könyvvásárlás egyáltalán nem egy vonzó motiváció. Valamelyik nap betért a boltba egy fiatal pár. Beszélgettem velük angolul, kérdezem, honnan jöttek, mondják, Romániából. Hm! Nagyszerű! Itt vannak ezek a kis Budapest füzetek, és van egy román nyelvű is, mi adtuk ki. Odaadtam nekik, és elájultak, hogy románul van! Állítom, más budapesti könyvesboltban nemigen fognak találni román nyelvű könyvet, és csak 1200 forint. Erre mosolyog a hölgy, és köszönettel visszaadja. Mondja, nagyon szép, de nem kérik. Előveszi a telefonját, és mutatja, hogy neki minden a telefonján van, mert lefotózták magukat mindenütt a városban, a Szent István szobor előtt, a Halászbástyán is.

– Hát igen, ez van… Hogyan tudsz állni a vártán, mint régi könyves, az elkerülhetetlen változásban?

– A könyvek elkötelezett híve vagyok, és az is maradok. Bárhol képes vagyok könyveket ajánlani, olvasást népszerűsíteni. Pár éve például kórházban voltam néhány hétig és azt láttam, hogy a vizsgálatokra várakozva a betegek ingyenes bulvárújságokat nézegetnek. Gondoltam, jó lenne, ha valami komolyabbat is olvasnának, behozattam tehát egy csomag remittendát a Könyvhétből, és a folyosói asztalokra csempésztem. A kórházban van idő olvasni, és ha csak egy könyv talál meg valakit egy ajánló cikk alapján, már megérte. Az orvosommal is mindig megbeszéltük az olvasmányainkat.

Most a könyvesboltban kitettünk a falra egy idézetet Márai Sándortól: „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, csak az ember olvas.” Ez az üzlet „ars poeticája”, ami egyben nagyon szép üzenete a felette lévő megrázó szépségű fotónak; a képen egy londoni könyvesbolt látható, ahogy a bombázás után az emberek az óvóhelyről feljőve a beszakadt gerendák, a szálló por között keresgetik a könyveket. További terveim közé tartozik az is, hogy szeretném buzdítani a könyvbarátokat, akik még hisznek velem együtt a Gutenberg-galaxisban, hozzanak olvasással, irodalommal, könyvkiadással kapcsolatos aforizmákat, idézeteket, mert a belső szobában van egy falfelület, ahová ezeket feltennénk. Készítenék belőlük kis titoktekercseket is, válasszon magának útravalóul a hozzám betérő.

Szepesi Dóra