Az Útmutató a forradalomhoz az aktivisták szemüvegén keresztül mutatja be, hogy az elmúlt 20 évben Jugoszláviától Szíriáig milyen erőszakmentes küzdelmek zajlottak a világban.  Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot – erre ad választ Szrgya Popovics könyve.

– Dolgozott a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezeténél (WWF), nevéhez kötődik számos természetvédelmi film és környezetvédelmi televíziós magazint is szerkesztett. Az aktivista címke nem áll messze öntől.

– Egyáltalán nem. A WWF-nek öt évig voltam a munkatársa és többféle civil szervezetnél is dolgoztam, például a Hulladék Munkaszövetségben sok tüntetést szerveztünk. A WWF-nél a hiúzok és farkasok védelmével és a Budai-hegységgel foglalkoztam. Mondhatjuk, hogy az érdeklődésem hasonló, mint a könyv szerzőjéé, hiszen Szrgya Popovics is évekig aktív volt a környezetvédelem terén, eredeti végzettsége biológus. De már egyetemista korában diákmozgalmat alapított Milosevics rendszerének megbuktatására, és az erőszakmentes társadalom-átalakítás szakértőjévé vált.

– Ismeri személyesen a szerzőt?

– Nem jól, de találkoztunk, amikor a fordítás zajlott. Most megint lesz rá lehetőség, mert szeptember 7-én és 8-án Budapestre látogat, főképp könyvének promóciója miatt. Egyébként Szrgya elmondta, hogy nagyon szereti Budapestet, kötődik a magyar fővároshoz. Felesége itt dolgozott egy időben, ráadásul azokban az időkben, amikor a délszláv háborúk zajlottak, számukra Budapest volt a kapcsolópont az európai demokratikus világhoz, gyakran jöttek ide kikapcsolódni, feltöltődni.

– Ugye azért arra nem kell számítani, hogy Popovics látogatása után pingponglabdák fogják elárasztani Budapestet!? Mint Szíriában, ahol az erőszakmentes tiltakozás eszközeként az aktivisták hatalmas szemeteszsákokból Aszad-ellenes feliratokkal ellátott pingponglabdákat öntöttek Damaszkusz utcáira. A könyv rengeteg különleges példát ír le, az előbbihez hasonlókat. De ezek tényleg hatásos módszerek?

– Meggyőzőek. Nagyon jópofa sztorizással leír rengeteg történetet, és ezek igazak. De, nem csak szabadon mesélget, könyvének mondanivalóját tudatosan, fejezetről fejezetre építi fel. Az első fejezet címe azt az érzést tükrözi, amit a könyv első lapjai után sokan érezhetnek: Nálunk ilyen nem történhet. Mert hát mennyiből releváns Magyarországon, az hogy mi történt a Maldív-szigeteken, vagy máshol a világban? Nálunk egészen más helyzet van. A szerző is azt mondja, hogy minden eset más, viszont vannak alapvető törvényszerűségek. Az alcím diktátorok megbuktatásáról szól, de nemcsak erről van szó. A könyv vége felé nagyon világosan mesél el olyan, kicsinek látszó küzdelmeket, hogy például a szülők Amerikában hogyan tiltakoznak egy iskola mellé tervezett bevásárlóközpont ellen, vagy Kenya és egyúttal a világ legnagyobb nyomornegyedében milyen módszerekkel próbálnak az ott lakók élhető körülményeket kialakítani. Egy probléma nagyon sokrétű lehet, és nem is áltatja magát Popovics azzal, hogy ő általános recepteket ad. Ugyanakkor elég ambiciózusan főként a politikai rendszerek megváltoztatásának eseteivel foglalkozik. És azt mondja, hogy a fegyveres felkelésekkel szemben mindenképpen előnybe kell részesíteni az erőszakmentes összefogást. Popovics nem vallásos meggyőződésből vagy megingathatatlan filozófiai nézetei miatt erőszakmentes. Felidézi két amerikai hölgy tanulmányát, akik az egész világból több mint háromszáz konfliktus leírását áttanulmányozták, és arra a következtetésre jutottak, hogy az erőszakmentes kampányok sokkal sikeresebbek voltak, mint a fegyveres harcok. Ez azért is van, mert fegyverrel harcolni csak a fiatal férfiak kis csoportja képes, pedig a társadalom megváltoztatása nem csupán az ő ügyük. Hitelesebb és hatékonyabb egy változás, ha kivívásában az egész társadalom részt vesz. Szrgya Popovics több esettanulmányban hangsúlyozza a feleségek és nagymamák szerepét. Nagyon szépen írja le, hogy az ő nagymamája milyen finom süteményekkel etette hosszú heteken át az erőszakmentesen tüntető belgrádi fiatalokat. Az erőszakmentes küzdelmekben mindenki részt vehet.

– A sztorizásokhoz párosul egyfajta humor, ami a könyvben végig jelen van, függetlenül a nehéz témától. Aztán az utolsó fejezet így kezdődik: „Ha ezt a könyvet végig elolvastad, akkor csak két dologra tudok gondolni. Az első, hogy a feleségem vagy…”

– Igen ez szerintem is jó poén. De a humorról nemcsak a könnyed stílus kedvéért van szó. Az ötödik fejezet címe is arra utal, hogy a humor lényeges stratégiai elem: Nevess, egészen a győzelemig! A kormányok nagyjából tudják, hogy mit várhatnak a masírozó tüntetőktől, a rendőrök megtanulták, hogy milyen módszerekkel kell tömeget oszlatni. Ám ha egészen váratlan és elképesztő humoros akciókkal találkoznak, akkor meglepődnek és nem tudnak mit tenni. Ilyenkor nyilván lépéselőnybe kerülnek azok, akik a társadalom egészének a figyelmét akarják felhívni a visszásságokra erőszakmentes módszereket alkalmazva.

– A könyvben szinte az egész bolygót beutazzuk, ebben a tarkaságban nagy eséllyel összezavarodhat az olvasó. Kiknek szól pontosan az Útmutató a forradalomhoz?

– A szerző változtatni akar a világon, mert nincs megelégedve vele. Azt írja, hogy lehet jól és rosszul olvasni ezt a könyvet. A jó olvasás olyan, hogy megmozgatja az embereket, mint a zene. Mozog az ember lába, és úgy érzi, hogy táncolnia kell. Popovics nem titkolja, hogy nagyon örülne, ha a demokratikus változásokért egyre többen hajlandóak lennének megmozdulni. Azt már csak én mondom, hogy a könyvet azoknak is érdemes végigolvasniuk, akik nem a világ megváltoztatásának igényével kezdenek bele. Mindenképpen tanulságos mű. Jó áttekintést ad arról, hogy 2010 óta a világban melyik diktátorok buktak meg és hogyan, milyen politikai küzdelmek zajlottak. Lehet, hogy a politológusok szemével ez az elemzés nem mélyreható, de mindenképpen átfogó, és sokat mond az erőszakmentes küzdelmek természetéről. A könyvben szerepelnek az erőszakmentesség nagy klasszikusai, Gandhi és Martin Luther King is. Az ő történeteikhez azért nyúl vissza, mert el akarja magyarázni a hátteret, az alapelveket. Ebből a szempontból nagyon izgalmas, hogy az 1930-as években, Indiában Gandhi hogyan indította el sómenetét azért, hogy mindenkinek joga legyen a tengerből sót párolni.

– A könyv akár alternatív történelemkönyv is lehetne. Azt hiszem, hogy 50-100 év múlva is érdekesek lesznek ezek a 21. század elején zajló küzdelmek, amelyek az aktivizmus új formáiról szólnak. Persze azt is látni kell, hogy a könyv nagyon megosztó. Magyarországon milyen olvasóközönséggel büszkélkedhet?

– Egyelőre azt nem mondhatjuk, hogy áttört volna minden határt. De azért van érdeklődés. Már több mint ezer példányban elkelt, és biztos, hogy sokan tovább is adták barátaiknak. Most zajlik az újranyomás. Nyilván Magyarországon is van aktualitása, hiszen sokak szerint az autokráciából a diktatúra felé haladunk. Mindenesetre a könyv ott van a könyvesboltokban, és szerencsére sokan meg is veszik. Az olvasók között lehet, hogy vannak, akik megijednek attól, hogy a szerző valamit vár tőlük, de szerintem nem tolakodó olvasmány, inkább felszabadító. Tudjuk, hogy Magyarországon sok feltörekvő politikushoz is eljutott. Bár voltak, akik az interneten és a nyomtatott sajtóban is a könyvvel kapcsolatban azt emlegették, hogy erőszakos fellépésre buzdít, de szerintem ők nem olvasták a művet. Teljesen nyilvánvaló, hogy aki figyelmesen elolvassa – legyen gyerekét nevelő anyuka vagy pártvezető – annak csak hasznára válhat. Megerősítheti abban, hogy társadalmi változásokért csak erőszakmentes eszközökkel szabad küzdeni.

Vermes Nikolett

Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz
Göncöl Kiadó, 252 oldal, 1995 Ft

Szrgya Popovics programja Budapesten
Szeptember 7., 19 óra - könyvbemutató a Közös Ország Mozgalom Agóráján.
Szeptember 8., 16 óra - Könyvbemutató az Írók Boltjában, beszélgetőtárs Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.