A Magyar Történelmi Társulat szakmai jelöltjeként került a Nemzeti Kulturális Alap 2012-es átszervezésekor a Könyvkiadás Kollégium tagjai közé Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, az MTA doktora. A közelmúltban egy évre kapott miniszteri kinevezést a grémium élére. Mindenekelőtt azt kértük tőle, hogy avasson be bizonyos megismerhető kulisszatitkokban a kollégium működését illetően.

- A bizottság összetétele olyan, hogy a lektűrt vagy a műszaki tudományokat leszámítva a könyvkiadás szinte minden területéről vannak benne szakemberek, irodalmi szerkesztő, irodalomtörténész, könyvtáros, a művészeti kiadványok területén otthonos festőművész, tehetséggondozással foglalkozó szakértő, két orvosprofesszor, egy jogász és jómagam történészként. Szeretném megtartani azt a korábbi szokást, hogy az olyan pályázatoknál, amelyeknek a bizottságon belül nincs szakértője, külső konzulenst kérünk föl, aki elmondja a véleményét a pályázatról, de a döntésben már nem vesz részt. Eddig 80-90 százalékban elfogadta a bizottság a megkérdezett szakértő véleményét. A beérkezett és hozzánk digitálisan eljuttatott pályázatoknál is azt érdemes figyelni, amit az adott szakterület bizottsági képviselője megjegyzésként odaír az előzetes pontszámok mellé.

- Az öné a döntő szó a testületben? Van esetleg vétójoga?

- Csak a ritka szavazategyenlőség esetén döntök. Az ismeretterjesztő műveknél a társadalom- és irodalomtudományokkal foglalkozó munkák a leggyakoribbak, ott már van az embernek annyi információja, hogy tudja, kinek a könyvét érdemes támogatni. A szépirodalmi művek esetében az első vagy második kötetes szerzőket illetően hallgatok a szakemberekre, de az ismert szerzőkről természetesen olvasóként kialakult saját véleményem szerint döntök. Pintér Béla drámáiról például még egy korábbi pályázati fordulóban úgy gondoltam, hogy megjelenésüket mindenképpen támogatni kell, mert az teljesítmény, akár tetszik, akár nem tetszik a jelenlegi vezetésnek. Engem nem szokott befolyásolni, hogy miként néznek rám a véleményem miatt. De az elmúlt évek során úgy tapasztaltam, hogy politikailag is kiegyensúlyozott döntések születtek, nem utasítottunk el valakit pusztán amiatt, hogy az „elmúlt nyolc évben” a másik oldalon tette le a garast, és senki kötetét nem támogattuk pusztán azért, mert az illető piros-fehér-zöld könnyeket sír.

Április 24. 15.00–18.00 Millenáris, B1 stand Az állam szerepvállalása a könyvipar piacosításában Moderátor: Zentai Péter László (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) Résztvevők: Hermann Róbert (NKA Könyvkiadás Kollégium), Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár (EMMI) és Szigeti László (Kalligram Kiadó)

- Vérre menő viták jellemzik a végső döntést?

- Az adott szakterület véleményét nagyrészt figyelembe veszik a kurátorok, de marad 20-25 százalék, amikor pro vagy kontra a bizottság valamelyik tagja győzi meg a többieket. Nagy vita a megítélt összegek miatt szokott kerekedni. E tekintetben a kiadók is különbözőek. Valójában már tudjuk, ki az, akinek vastagon fog a ceruzája, és ki készíti becsületesen a költségvetést. Mindig meghatódunk, ha valaki háromszázezer forintot kér, mert ő tényleg kiszámolta, mennyibe kerül a tervezett kötet. Arra mindig vigyázunk, hogy olyan kevés pénzt ne kapjon egy-egy pályázat, ami a tervezett kiadvány megjelentetését veszélyezteti. Ha reálisnak tekintjük a kalkulációt és fontosnak a pályázati munkát, akkor a költségvetéséhez képest ötven-hatvan százalékos összeget mindenképpen megadunk.

- Lehet, hogy a pályázók tudják, úgysem kapják meg a kért összeget, tehát túlkalkulálják a kiadásokat?

- Persze, de ezt a bizottság is tudja, és az ilyen pávatánc csak felbosszantja a kurátorokat. Engem még a pszeudopályázatok szoktak zavarni. Ha egy kiadónak már végképp semmi nem jut eszébe, akkor Benedek Elekkel vagy Wass Alberttel pályázik. Minek egy hatvanadik válogatást készíteni az általam egyébként nagyra becsült Benedek Elek műveiből? A kiadóknak épp az volna a feladatuk, hogy új szerzőket fedezzenek fel és vezessenek be.

- Több éves tapasztalata alapján mit változtatna az állami könyvtámogatás rendszerén?

- Az NKA szerintem jól kitalált szervezet, mert nem egy névtelen grémium vagy maga a miniszter, esetleg egyedül az MMA elnöke dönt, amely esetben fennállhatna a veszélye, hogy nem a megfelelő emberek súgnak az egyszemélyi választáshoz. A forma tehát jó, de a felhasználható összegeken emelnék, mert a sajátos könyvpiaci helyzet miatt az államnak nagyobb szerepet kellene vállalnia a terület támogatásában. Nem természetes állapot, hogy a bevétel felét a nagy könyvterjesztő mamutok fölözik le, miközben nem is nyújtanak megfelelő szolgáltatást. Az én szakterületemen megjelenő munkákat többnyire nem is tartanak a nagy könyváruházak. Azt gondolom, ahogy az állam véghezvitte a rezsicsökkentést, a könyvkereskedelemben is rendeletileg lehetne szabályozni a tisztességes árrést. Most minden NKA-s támogatás fele a kiadvány létrehozásáért semmit sem tevő terjesztők nyereségét növeli.

- Nem lehetne ezen a könyvtárak gyűjteményének fejlesztésére koncentráló Márai-program felfuttatásával segíteni?

- Nehéz ügy ez, mert az új szabály szerint a kiadó olyan kötettel pályázhat a Márai-programra, amelyre nem kapott NKA-s támogatást. Az NKA pályázatra jelentkezés feltétele ugyanis, hogy a jelentkező az elkészült műből hatvan példányt a Kello közvetítésével országos könyvtárakba juttat el.

- Ugyanígy kizáró hatályú, ha valamelyik pályamű az MMA-tól kapott támogatást?

- Ez nem jelent összeférhetetlenséget, mint ahogy például az sem, ha valaki az Akadémia vagy az OTKA könyvpályázatán nyert. Nem mondom, kuratórium elnökként megelégednék, ha az általunk elosztható összeget az MMA rendelkezésére álló pénzek egytizedével megemelnék, de tudomásul kell venni, hogy minden kormányzatnak vannak kultúrpolitikai prioritásai, most ilyen az egyébként sok pályán „focizó”, jelentős díjakkal jutalmazott tagságú Fekete-féle akadémia. Botrányosnak Kerényi Imre Nemzeti Könyvtár sorozatát találom, amelyik mindenfajta piackutatás és láthatóan hozzáértés nélkül egyszemélyi, gyakran szolgalelkű döntés alapján minősíthetetlen kivitelű, kezelhetetlen méretű könyveket hoz ki darabonként annyi pénzért, amennyiből NKA-s támogatással legalább tíz tartalmas, szak- vagy szépirodalmi könyvet lehetne megjelentetni.

Mátraházi Zsuzsa