Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

Aki gyűlölködik, az eltűnik – interjú Jónás Tamással

Hományi Péter - 2013.08.26.

A 84. Ünnepi Könyvhétre a Magvető kiadó gondozásában jelent meg legújabb, Lassuló zuhanás című kötete. Az új kötet kapcsán az internet segítségével műhelytitkokról, ihletről és közéletről faggattuk a jelenleg Kolozsváron élő szerzőt.

Hományi Péter: Verseidre jellemző a személyesség, az önéletrajzi elemek gazdagsága. Kötetről kötetre visszatérnek hőseid, az apa, az anya, a feleség, a két gyermek, a szerető(k). Az Irodalmi Jelen on-line magazinjában olvasható APUAPUAPU című prózai szövegeidben szintén saját életed darabjait írtad művészetté. Ez a döbbenetes erejű kitárulkozás egyfajta költészeti program számodra, vagy pedig sokkal inkább az írás egyik leginkább lehetséges módja?

Jónás Tamás: Lehet máshogy írni. Nekem is lehetne. Úgy érzem, nem kap elég hangsúlyt vagy empátiát a helyzetem: olyan kultúrában vannak a gyökereim, ahol az írott szónak évszázadosan (ezredekben nem gondolkodom) nincs súlya, hagyománya, a hitelnek van. Hiteles ember, költő, apa szeretnék lenni. Semmi több. Arról írok tehát, amihez közöm van.

HP: A verseidben kimutatható egy a keresztényhez közeli ethosz. Az Isten szó, hol kis, hol nagy betűvel, de időről-időre felbukkan a költészetedben, ráadásul az új kötetedben, a Lassuló zuhanásban kiváltságos, kiemelt helyen, utolsóként szerepel a Kereszények alkonya c. szonettkoszorúd. Mit jelent számodra a kereszténység, mit Isten és mit a vallás?

JT: A kereszténység a keresztet jelenti. Nem túlzok, sem frappáns nem akarok lenni. Az elmém és az érzéseim forgácsgépe ennyit hagyott meg nagy történetek, dogmák, hősök kavalkádjából. Egészen egyszerű és kompatibilis lett a kereszténységem: jónak lenni. Az Isten magánügy, a vallás pedig ennek a magánügynek a közhírré tétele, kihirdetése. A magánügyekről érdemes beszélni, ezt hozzá kell tennem. De erre már az előző kérdésre adott válaszomban is utaltam. Annyit tudok már Istenről, hogy biztosan nem olyan, amilyennek valaha is elképzeltem, el fogom vagy el tudom. Sem térben, sem időben, sem fogalmiságban, sem anyagban. Folyamatban van.

HP: Öt év telt el az utolsó köteted, az Önkéntes vak megjelenése óta. Az új kötet ennek megfelelően vaskos könyv lett. Nem gondoltál arra, hogy ezt a kétszáztíz oldalnyi anyagot két kötetre bontva adod ki?

JT: De. Ez az első darabja. Kész a másik is.

HP: Nem alkotsz ciklusokat a köteteken belül. Mégis a versek sorrendje nem tűnik véletlenszerűnek. Milyen koncepció szerint rendezed el a műveket a kiadványaidon belül?

JT: Ezekről nem szívesen beszélek, milyen a kötet struktúrája, hogyan érem el azt a hatást, amelyet el kívánok. Szerintem a rendezők sem szívesen beszélnek arról, hogy ezen a ponton úgy értem el, hogy mindenki együtt tudjon érezni a hőssel, hogy egy kicsit nyitottam ugyan a képen, de a háttérben lévő világítást ezzel szinkronban csökkentettem, egy mozgópadló segítségével pedig mégis közelebb hoztam, de csak fél méterrel, ettől lett ez a különös hatás, hogy… Van a kötetben ilyen tudatosságú szervezettség, maradjunk ennyiben. És mindegyik kötetemben volt eddig is.

HP: Az a fajta érzelmesség, ahogy verset írsz, – meglátásom szerint – nem jellemző a kortárs magyar költészetre. Ez az attitűd egy rocksztáré. Te hogy látod ezt? Egyáltalán, jogosnak érzed az érzelmes kifejezést?

JT: Nem tiltakozom ellene. De nem is tartom teljesnek. Kísérőjelensége az érzelmesség annak, ahogyan én verset írok. De nem csak az érzelmesség az. A rocksztárosság is az. De a szellemi inspiráltság is az. A harag is az. A legújabb élményem és költői eredményem (és most tiltakozni fognak, akikről beszélek), az, hogy már vannak emberek, akik gyűlölnek. Próbálom őket én is (csupán nyelvi kérdésből, a gyűlölet is nyelv, mindenkihez azon a nyelven szólok én is, amelyen megszólít), de ahogy vizsgálni kezdem a gyűlöletet, rájövök, hogy nincs mögötte senki. Individuum nincs. Aki gyűlölködik, az eltűnik. Szóval a gyűlölet olyan nyelv, amely eltünteti a beszélőjét.

HP: Évekig segítettél pályakezdő költőknek. Jól ismered a mesterség fogásait. Gondolom, gond nélkül írnál most is bármilyen témában költeményt. A kívülállók tolakodó kíváncsiságával kérdezem, hogy legtöbbször – például az új kötet verseinek megírásakor – miért ültél le írni? Napi rutin vezérel, vagy belső szükséglet kényszerít? Másképp megfogalmazva, miért írsz, illetve mi a fontosabb számodra az alkotásnál, az ihlet vagy a tudatosság?

JT: Megzavar ez a kérdés. Az éjszaka és a nappal egy. Nem tudom kettéválasztani ezeket, mert a szétválasztás megszünteti az egyiket, és az már önmagában nem az, ami. Lehet, persze, mondani, hogy szeretek aludni. De nem biztos, hogy éjjel. Vagy szeretek egyedül mászkálni az utcán, de azt is lehet nappal. A hold is fenn van az égen. Persze, mégis tudjuk, mit jelent az, hogy éjjel, Hold, csillagok, ez a tudás elég is mennyiségében és minőségében is, ha az ember kirándul, dolgozik, éli a közönségesen közönségesnek mondott életét. De egy varázsló, egy tolvaj vagy egy költő máshogy kezeli a napszakokat. Ihlet és tudatosság: ezek egyek.

HP: Nem szerepeltél az Édes hazám című reprezentatív közéleti költemények közül válogató antológiában, és ahogy olvastam a munkáidat, indokoltnak is láttam ezt, mert a te verseid, ha kifelé fordul a lírai én, inkább személyes közérzetről vagy elesettekről és kitaszítottakról szólnak. A közélet mérsékelten érdekel, vagy a művészi munkád csak közvetve terjed ki erre a területre?

JT: Nem szerepeltem az Édes hazámban? Na, ennyit az édes hazámról. Vagy azokról, akik ezt szerkesztették. Politizálni muszáj. Sajnos. De lehetne ezt kurva jól is csinálni. Azt hiszem, meg is mutatom majd, mire gondolok. Elkezdek hivatalosan is politizálni. Pár szarkupacról szeretném leszedni az illatosított, terepszínű, vízálló fedőnejlont. És ez legyen, mondjuk, fenyegetés.

HP: Várható-e az APUAPUAPU szövegeknek folytatása, esetleg az Apáimnak, fiaimnakot követő újabb prózakötet?

JT: Igen. Készen is van ez is. Most úgy alakult, hogy nem a Magvető hozza (miattam, az Irodalmi Jelennél teszek ezzel a kötettel egy kört, Mányoki Endre ihletésére született meg ez a kissé talán kegyetlen leszámolás apámmal vagy amit ez a szó jelent, s mivel nagyon nehéz időszakban segített ki ezzel, hálám jeléül megkockáztatom, hogy másik kiadóhoz adom, remélem, a Magvető megért, természetesen ők a legjobb kiadó, engem pedig kifejezetten elkényeztetett eddig is.) Ősszel jelenik meg az Apuapuapu. Fordítókat keresek. Német van. Román, angol, francia, orosz, kínai, finn, olasz és urdu nyelvre szeretném lefordíttatni. Nem lenne baj, ha az angolt már be tudnám mutatni szilveszterkor Ausztráliában, Magyarok Világtalálkozója lesz, meghívtak. Azt hiszem, elmegyek.

Hományi Péter

Jónás Tamás: Lassuló zuhanás
Magvető Könyvkiadó, 220 oldal, 2490 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: