„Odakint vár a hétköznapi életem, a sürgős intéznivalók az irodában, az esték az éttermekben, a fiúk, akik hazakísérnek, és hideg szobám a náci házinéninél. Egyetlen vigaszom ebben a létben egy maroknyi vers, ami még mindig nem elég egy kötetre.” – írja Tove Ditlevsen a Koppenhága trilógia második kötetében. Az Ifjúkor pontosan ott veszi fel Ditlevsen életének a fonalát, ahol az első kötet, a Gyerekkor, letette. A tizenéves Tove kikerül az iskolából, és családja anyagi helyzete miatt kénytelen munkát vállalni. Tove Ditlevsen autofikciós trilógiájánk második kötetét olvastuk.

Tove ugyan mai szemmel még gyerek, hiszen csak tizenöt éves, de gyermekkora végleg lezárul, és ez a váltás, mint a változások általában, horzsolás, és egyáltalán nem fájdalommentes. Hiába volt kihívással és nehézségekkel teli, koporsószerű gyermekkora, Tove mégis nosztalgiával telve tekint vissza rá a munka világából: „De leginkább elviselhetetlenül unalmasnak találom ezt az életet, és szomorúan emlékszem vissza változatos és mozgalmas gyerekkoromra.” Pedig Tove első munkahelyén mindössze egy napot tölt, és onnantól kezdve kacskaringós úton, különféle állásokat betöltve jut el első verseskötetének megjelenéséig. Szentül, kamaszos hévvel és naivitással hiszi, hogy ha betölti a tizennyolcadik évét, egy csapásra jobbra fordul az élete. Elszakadhat családjától és az önálló lakhatás majd megnyitja az utat az igazi udvarlók, a versírás és egy izgalmasabb, kielégítőbb élet előtt. A mai szemmel botrányos fiatalsága ellenére félelmetes, mennyire aktuális a rövidke kötet minden mondata. Az útkeresés, a szürke hétköznapok darálójával való szembesülés napjainkban is ismerős lehet az olvasóknak, ha nem is tizenéves korunkban, hanem később, a húszas éveinktől kezdődően érezhetjük magunkénak a Tove által felvetett kérdéseket, amikor az iroda ablakán kitekingetve megcsap minket életünk elpazarlásának gondolata.

Kötelék épült ki köztem és Tove között, annyira megszerettem, mintha a barátnőm lenne, akinek aggódom a sorsáért, és szurkolok neki, hogy sikerüljön megírnia és kiadatnia a verseit, kitörnie a mindennapi robotból, és olyan életet kialakítania, amire mindig is vágyott. A keresgélése, a munkahelyekkel való elégedetlensége, az érzése, hogy a mindennapok apró és ismétlődő tevékenységei értelmetlenek, mind erősen rezonálhat az olvasóban. Érdekes helyzetbe kerülünk az Ifjúkor olvasása közben, mert a regényben ott van minden kamaszkori ábránd és hév, de ugyanakkor megtalálható benne a fiatal felnőtt útkeresése is. Tovéban tombol még az ifjonti lelkesedés, fiatalkorából adódóan még egyáltalán nem cinikus, sokkal inkább ártatlan ábrándokkal találkozunk, amik akkor is hajtják, amikor egy fűtetlen szobába költözik be, ahol még egy rossz székért is plusz pénzt kell fizetnie, és a szomszéd szobából a házinéni Hitlert éltető harsogása szűrődik át. A náci főbérlő ugyan alapvetően komikus karakter, de mégis rajta keresztül tud a regény hátterében felsejleni a kor, az egyre közelgő második világháború is. Szinte végig érezhetjük a regény hátterében a háború egyre valószínűbb lehetőségét, és ugyan sosem kerekedik felül Tove személyes történetén, az önmegvalósítás és a művészet keresésén, mégsem hagyja érintetlenül az elbeszélőt: „De leginkább rettegek, úgy érzem, mintha a nagy világóceán hullámai bármelyik pillanatban felboríthatnák törékeny kis hajómat.”

A kötet magjában egy végtelenül emberi kettősség bújik meg: az állandóság és biztonság utáni vágy kerül szembe a változatosság és izgalom igényével. „Nézem ezt a változatlan állandóságot, és rájövök, hogy voltaképpen utálom a változásokat. Nehéz megőriznie magát az embernek, miközben a dolgok minduntalan megváltoznak körülötte.” – írja Tove, miközben kétségbeesetten vágyik arra, hogy megváltozzon az élete, találjon magának egy hivatást, amiben értelmet lát, és kikerüljön a mindennapi fullasztó irodai robotból. Izgalmasabbá kell tennie életét, izgalmas és különleges emberekkel kell körülvennie magát, mielőtt elsorvadna szűk keretek közé zárt mindennapjaiban. Ez a dilemma, a változás és az állandóság, a nyugalom és a kaland között, sokunknak húsbavágó lehet kortól függetlenül, akik még utunkat és egyensúlyunkat keressük az életben.

Vincze Dóra

Tove Ditlevsen: Ifjúkor. Koppenhága-trilógia II.
Fordította: Kertész Judit
Park Könyvkiadó, 176 oldal, 4999 Ft

Lehet másmilyen is az élet – Vincze Dóra recenziója a Koppenhága-trilógia első kötetéről

„A pokol a Földön van.” – Vincze Dóra recenziója a Koppenhága-trilógia harmadik kötetéről