XIX. századi találós kérdések

A világszerte elterjedt hagyományos szóbeli műfajok közül a legkevésbé ismert a szóbeli rejtvény. A magyar népi találós kérdések számát 5–10 ezer körülire becsülte jeles kutatójuk, Mándoki László. Publikálásukra azonban főleg szétszórva került sor. Jelen könyv az első filológiailag pontos magyar szövegantológia szóbeli rejtvényeinkről.
Vargha Katalin gyűjteménye elsősorban a XIX. században gyűjtött magyar folklórszövegeket tartalmaz. Jó részük nyilván régebbi eredetű, az összehasonlító folklorisztika bizonyítékai szerint akár évezredes múlttal is rendelkező rejtvényeket találunk köztük. Egy részük azonban jellegzetesen magyar, eredetileg akár helyhez kötöttnek nevezhetők. A régi adatokat feljegyzésekből ismerjük, és a rejtvények leírása, kiadása is több évszázados gyakorlat.
Bizonyos előzmények után a XIX. század első felében vált közismertté és közkedveltté a találós kérdés: főként irodalmi folyóiratok (legkivált a Hasznos Mulatságok) közölték. Ezek jó része egyéni, sőt írói alkotás. Jelen kötet népnyelvi és népköltési gyűjtemények anyagából válogatott. A tudományos igényű szövegközlés az 1856-ban meginduló Magyar Nyelvészetben kezdődött meg. A könyvbe bevett gyűjtések közül a legutolsó, Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjtése (1924) a maga idejében teljességre törekedett: a nagyközség “minden ismert” találós kérdését feljegyezték.
A Vargha Katalin által közölt szöveganyag tehát a magyar szóbeli rejtvények “klasszikus” anyagát rögzíti. Ezt bizonyítja a tematikus-szerkezeti tagolás, valamint a szövegekből és megfejtésekből kirajzolódó életkép egyaránt. A kötetben közreadott példák élvezetes, tanulságos, elmemozdító, nem egyszer humoros, olykor kétértelmű szövegek.
K. S. A.
Vargha Katalin: Találós kérdések. 1295 hagyományos magyar szóbeli rejtvény
Tinta Könyvkiadó, 191 oldal, 1490 Ft