Három mester, három tanítvány

Nietzsche azt írja, „A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától”. Mário Cláudio portugál író A tanítvány című kötete három kisregényében három különleges mester-tanítvány viszonyt dolgoz fel, melyekben kivétel nélkül megcsillan a fent említett humanizmus, s ez teszi széppé ezeket a bizarrságukban is szívmelengető kapcsolatokat. A történetekben a mesterek alakja mintegy a tanítványok élettörténete árnyékaként jelenik meg, még közismert nevükön sincsenek megnevezve (vagy csak futólag, egyikük), ha tehát az olvasónak nem volna háttértudása és műveltsége – no meg a könyv borítója nem segítene – akár rejtvényekként is olvashatná a műveket.

Az első kisregény Fernando Pessoa életének abba a szakaszába kalauzol, amikor a nagy portugál költő levelezőként és fordítóként dolgozott egy kereskedelmi vállalatnál. A regénybeli Soares úr múlhatatlanul mély benyomást tesz egy ifjú kereskedősegédre, aki áhítatos tisztelettel néz fel a fordítóra, különösen, miután megtudja, hogy költő. Soares urat, aki „ideggörcsöktől” szenved, különös aura és szóbeszédek övezik, melyek csak fokozzák a fiú pirulós, távoli csodálatát. António idoljának minden rezdüléséből messzemenő következtetéseket von le, hogy végül féloldalas kapcsolatuk egy banalitásában drámai pillanatban érje el csúcspontját.

A második történet Leonardo de Vinci és az őt körülvevő fiatal tanítványfiúk csapatából kilógó, sehová be nem illeszkedő utcakölyök fiúprostituált története, aki amolyan kis Pinokkióként lóg mestere nyakán és keveri a bajt, de mégiscsak Leonardo faragta ki magának. Sőt, a mesternek legalább olyan fontos a lassacskán felnövekedő kölyök jelenléte, mint a születetten tehetséges, kallódó kis Salai-nak a szeszélyes és a megbízásokért hajbókolni is hajlandó öreg zseni vigyázó tekintete.

Az utolsó kisregényből a zseniális matematikus, fotográfus és író Lewis Carroll története bomlik ki, de valójában az Alice-regények születéséhez kapunk kulcsot, hiszen részletesen nyomon követhetjük a fejfájós-neurotikus művész életrajzának mozzanatait. Az áltata fotózott három lánytestvérből különösen a kis Alice ragadja meg a fantáziáját – nemkülönben a kislányét a fényképész, aki szórakoztató meséivel felkelti a bakfis amúgy is tarka képzeletét.

Mário Cláudio történeteit mint vékony selyemszál fűzi össze az erotika – mondhatni, a „bűnös” erotika, hiszen a regénybe foglalt mester-tanítvány viszonyok egyike sem teszi lehetővé a comme il faut kapcsolatot. Ez a fátyol mögül átsejlő frivolitás varázsolja olyan kellemesen sejtelmessé e történeteket, amelyek a zseni alakjának és az emberi viszonyok sokszínűségének megkapóan szép rajzai.

Laik Eszter

Mário Cláudio: A tanítvány
Typotex Kiadó, 220 oldal, 2900 Ft