Olvasásnevelő Híd, Séta és Ladik Beszélgetés Havas Katalinnal A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) honlapján a menüsor a szokványostól eltérő tartalmat jelöl: olvasásra nevelést. Ha rákattintunk erre az internetes fülre, a megjelenő ablak adatokat kér, köztük az iskola OM-azonosítóját. Az egyesület lassacskán öt éve végzi az iskolai kapcsolatokra épülő, csak részint terjesztésösztönző tevékenységet. – Nem titkolt szándékunk, hogy kineveljük a jövő újságolvasó nemzedékét – mondja az MLE főtitkára, Havas Katalin –, de mindenekelőtt a magyar diákok PISA-mérések során nyújtott közepes teljesítménye ösztönzött bennünket arra, hogy tovább bővítsük a megyei lapkiadók által elindított programot. A nemzetközi eredmények azt mutatják, hogy a magyar fiatalok egy része funkcionális analfabéta. Magam pályázatírást tanítok főiskolán. A hallgatóknál akkor válik tragikussá a helyzet, amikor esettanulmányt osztok ki nekik: nagy részük értelmezési nehézséggel küzd. Annyira távol áll tőlük a betű világa, hogy ha valami nem teszt formában áll előttük, ahol is a megadott lehetőségek közül kellene kiválasztaniuk a megfelelőt, akkor máris nagy gondban vannak. E messzire vezető probléma orvoslására találtuk ki a HÍD-at, amely a Hírlapot a Diákoknak mozgalom betűszava. Az országos program minden iskolai félévben útjára indul. Általában több iskola jelentkezik, mint amennyire számítunk, de senkit sem küldünk el, legfeljebb a kiadók felajánlotta periodikák elosztásával ügyeskedünk. Hihetnénk, hogy csak a magyartanárokat villanyozza fel az ügy, pedig akár rajz szakos pedagógus, akár valamely természettudományos tárgy oktatója is lehet kezdeményező. Öt tematikus lapcsoport valamelyikét kell megjelölni jelentkezéskor, ezek a demokrácia, a társadalom-, gazdaság- és természetismeret, valamint a szövegértés témakörét ölelik föl. – Bármelyik tanórán lehet újságot olvasni – folytatja a főtitkár. – Matematika órán valamely gazdasági folyóiratot tanulmányozhatnak, de bármelyik napilap apróhirdetéséből, reklámjaiból számtani példák kreálhatók, de kalkulálhatnak a diákok a cikkekből megtudott átlagfizetés vagy a családok háztartási költségvetése alapján. A biológia órán előkerülhet a National Geograpic, a GEO, a Természetbúvár vagy az IPM, amelyekben a tanmenet minden állomásához találnak olvasnivalót. Rengeteg ötlet született erre világszerte, mi ezekre a nemzetközi tapasztalatokra is alapozunk. A kelet-közép-európai országokban a miénkhez hasonlóak az olvasásra nevelési kezdeményezések, de Nyugat-Európában és a tengerentúlon sok évtizedes hagyománya van az ilyesféle mozgalomnak. A magyar egyesület több tucat példát áttekintett, mielőtt az osztrák olvasásra nevelési programban megtalálta volna a követendő utat. A Zeitung in der Schule elnevezésű kezdeményezés hivatalos fő támogatója az ottani oktatási minisztérium, s az olvasásra nevelési anyag a tantervben is szerepel. A minden tanórán használatos munkafüzetbe bekerülő cikkeket minden tanév elején a kiadók képviselőiből alakult szerkesztőbizottság válogatja ki. Magyarországon az egyesülethez tartozó kiadók felajánlotta lapok kerülnek el az iskolákba. Az idei őszi "szemeszterbe" száztizenkét középfokú oktatási intézményből kis híján 12 ezer diák kapcsolódott be, a lapkiadók pedig önköltségi áron 70 millió forint értékben ajánlottak fel újságot az olvasásra nevelés támogatására. A terjesztésben a Lapker, a Médialog és a Magyar Posta segít az egyesületnek, a diákoknak szánt példányokat díjmentesen juttatják el az iskolákba, az ország legapróbb településére is. Mivel a HÍD egyre népszerűbb, s a kiadók lassacskán eljutnak teljesítőképességük határáig az efféle adományozásban, újabb módszereken gondolkoznak a szervezők. Havas Katalin így beszél róla: – Éppen nagyarányú tananyagfejlesztés előtt állunk, a jövőben valószínűleg gyűjteményes kötetben tárjuk a diákok elé a lapokból szkennelt olvasnivalót. Sürgeti ezt a megoldást, hogy olvasásra nevelésben legerősebb bástyánknak mondható Salgótarjáni Madách Gimnáziumban már akkreditáltatták ezt a tantárgyat, így már érettségizni is lehet a sajtó és nyilvánosságból. További három iskola ugyanerre törekszik. Teljességgel azonban nem szeretnénk megfosztani a gyerekeket attól a lehetőségtől, hogy saját példányuk legyen. Fontos, hogy személyes kötődésük alakuljon ki a lapok iránt, érezzék az újság illatát, legyen nyomdafestékes a kezük. Az Ipsos GfK felmérése szerint Magyarországon a 15-17 éves korosztály 76 százaléka lapolvasó, természetesen az ifjúsági sajtó áll hozzájuk legközelebb, a második helyen a női, a harmadikon pedig a megyei lapok szerepelnek. Lehet, hogy a bronzérem elnyerésében a Pannon Lapok Társasága adta ötlet nyomán szervezett SÉTA programnak is van némi szerepe. A Sajtó és Tanulás profilja az újságkészítés technikája felől közelít, megjelennek például SÉTA-oldalak a megyei lapokban, amelyek a középiskolások legjobban sikerült írásait teszik közzé. A Magyar Lapkiadók Egyesületében most folyó tananyagfejlesztés célja, hogy a két kezdeményezést országos olvasásra nevelési mozgalomban összefésülje. Együtt körülbelül negyvenezer diákhoz jutnak el félévente, amihez hozzájárul az általános iskolákban jelentkező LADIK. A Lapot a diákoknak keretében a kisebbek a napi sajtóval összefüggő, korosztályuknak megfelelően játékos, versenyszerű feladatokat kapnak. Kíváncsi voltam végül, hogy Havas Katalinnak vannak-e preferált sajtóorgánumai. – "Mindenevő" vagyok – válaszolta –, a gasztronómiai folyóiratoktól az ismeretterjesztőkig minden érdekel. A lakásunk egy részében tornyokban állnak az újságok, s ez nem egyszerűen a munkámmal, hanem a gyűjtőszenvedélyemmel áll kapcsolatban. Amikor kicsi voltam, a Hahotákat és képregényeket halmoztam magam köré, és még most is bánom, hogy kamaszkoromban több évfolyamnyi periodika esett áldozatul egy selejtezésnek. Többé nem követem el ezt a hibát, inkább elviselem a család morgolódását, hogy nem kellene külön szobát tartani az újságoknak. M. Zs.